léptek egy nagyváros forgatagában
árnyékomat betonra írja a nap
és hozzásimul egy ismeretlen
a hegyeken a fűszálak az eget cirógatják
felmászom
látod, közelebb vagyok az angyalokhoz
most tudod onnan jöttem hol söröd csömpe pohárban kapod
és hangos haragos hörgés dallama sérti füled
van egy piros tükröm, ha kinyitom
tenyeremben a lég és egy ártatlan bárányfelhő
mosolyogj, gyönyörű vagy – felirat az üvegen
iderejtem a hársfaillatot
ha kell betakarom vele arcomat
vannak akik megszületnek van aki felnő
vagy csak megállít egy kibírhatatlan pillanatot
ott születek újjá az ő poklában
a hazug és a gyerekes országa
tele kavicsokkal homokkal
unalmas anyagokkal
lanyha kézfogása gyenge szorítása
elképeszt
nincsenek kérdések már
csak a tettre rest
mélán mered egy síkidomra
gyalog indultam haza szálkáról
magassarkú csizmában mentem
voltak könyveim és könnyed voltam
könnyeimet is elfeledtem
márha léteztek valaha
papírzsebkendőbe pergők némán
ölembe hulló sócseppek
én a tükrömet neked adom
legyen szemed kékje benne az ég
a felhő az írisz elmosódott foltja
a repülő fekete pontja szembogarad
és láss
Hozzászólások