Ha azt mondom Internet, mindenki tudja miről van szó, még az is, aki nem. Ez így furcsán hangzik, de ha jól belegondolnak, igaz. Ugyanis, aki nem tudja, hogy miről szól az Internet, az is tudja, hogy létezik. Talán egy hegyipásztor, odafenn, kietlen … vagy egy dzsungelélő törzslakó, ádámzakó hordozó, pigmeus szerepben és méretben nem … de én most a fejlett, koromat, társadalmamat magasztaló, civilizált kultúráról beszélek … mert mi kell az Internethez? Például áram (szünet nélkül) de nem árt egy számítógép sem, továbbá ezer más apróság, mint kevés tőke, némi szellemi kapacitás, akár írni-olvasni tudás … bár úgy hallottam, hogy Indiában az analfabétáknak olyan rendszert fejlesztettek ki, melynek segítségével a betűk ismeretének hiányában is lehet hajózni a neten. Tehát nem létfontosságú hozzá a tengerészeti diploma. És egyáltalán, semmi cicoma. Reggeli kócos ébredés, éjszakai pizsamás ténfergés, szemkarika-gurigatás, ebédkor az egér eszi a morzsát … „na, térjé mán a lényegre, me kilépek!”
Az Interneten való utazgatás során viszonylag hamar feltérképezhető egy, a mindenki érdeklődési körének megfelelő bázis, kiindulópont (akár lehet a kezdő oldal is), ahonnan a passport nélkül ki-be járkáló internauta keresgél, kutat, matat a neten. E „munka” során a hálóba akár bele lehet akadni. Ugyanis a határtalanságnak is van határa. Nem, nem a függőségről beszélek, hanem arról, hogy egyeseknek a határ a csillagos ég. Kik ezek az egyesek? Számuk 2500 felé közeleg, bő két év termése. Határtalanságuk a nemzetköziségük.
De kilépve földi kereteik közül az Universumról is beszélgetnek. Vagy vallástól a humorig, konyhaművészettől a kultúráig, ufóktól a gyereknevelésig, depressziótól az újságírásig bármi egyébről. Bajuk, bánatuk, örömük, boldogságuk egy. Nagy családban ez természetes. Az is, hogy néha vagy gyakran vita van. Sok ember nem lehet azonos véleményen mindenről. És ez nem intelligencia vagy annak ellenkezőjének kérdése. Hanem egyszerűen csak azé, hogy az ember ilyen. Az viszont már intelligencia kérdése, hogy a vitáról kulturáltan kell tudni beszélni. Tiszteletben tartani mások véleményét, míg hűnek lenni a magunkéhoz. Ah, és mennyi, mennyi saját vélemény kaphat hangot! Ettől is hangos a Magyaronline.net (MON). Egy olyan internetes weboldal, mely eredetileg a külföldön élő magyarok számára alakult. Egy találkozási pont a világ magyarjainak. Leginkább azért, mert kell a magyar szó, a magyar kultúra, a magyar szellem, a magyar stílus … nosztalgiázni, ki-ki a maga kis svéd, ausztrál, francia, japán, amerikai … hottentottai otthonából.
A hónapok során viszont szép számmal csatlakoztak a MON-hoz magyarországi magyarok is, akik „kalandvágyból otthon maradtak”. A csatlakozással nem az EU, hanem a MON önkéntes bővítéséről beszélek, ahol mindenki maga dönti el, hogy aktív, passzív tag akar-e lenni vagy csak olvasgatni jár a MON-ra, mely utóbbihoz nem fontos a regisztráció; végül is van, aki csak úgymond információszerzés céljából „lapozgat” a témák között. Például az EU-csatlakozás előtt rengeteg tanáccsal látták el a tagországokban élő magyarok honfitársaikat. Ugyanakkor magyar ügyvéd szolgál szakszerű, de érthetően előadott jogi információkkal a kint élők számára (is) az odahaza viharosan változó, különösen a gazdasági életben új, külföldön nem mindig ismert vagy nehezen hozzáférhető magyar jogrendszer labirintusában. Egyéb rovatokban pedig a kitelepülőknek segítenek a kint élők, javaslatokkal, tanácsokkal, ötletekkel látják el őket. Erre egy tökéletes példa az USA topic. Más országrovatokban kulturális, turisztikai beszámolók vagy csak önmagában az adott országról szóló érdekességek segíthetik az akármilyen céllal kiutazókat. Aki viszont otthonából szeretne utazni, azt is megteheti … csak idő kell hozzá, jó „sejhaj” és órákig vándorolhat a humoros vagy komoly, a lényegre törő vagy oldalnyi bejegyzések olvasásakor a MON birodalmában. Nem fontos konkrét országba betérni, lehet csak csevegni, írni, olvasni a szerelemről, kertészkedésről, háziállatokról, versekről, időjárásról, vásárlásról, médiáról, könyvekről, zenéről … végeláthatatlan sorolhatnám a témákat, melyek már léteznek és azokat, amelyek még nem, de bárki megnyithat, ha az nem sért humánus, etikai és nem utolsó sorban vallási, politikai határokat.
A MON alapítója, főszerkesztője Simon Hunor nem titkolt szándéka volt egy ilyen magyar közösség létrehozása a neten. Még szerencse, hogy tényleg nem titkolta, egyébként nem születhettek volna már életre szóló barátságok a tagok akár személyes, akár csak a neten rendszeres találkozásaiból, nem létezne ez a kis magyar zug, ahova a nagy idegenből, a vidám vagy szomorú napból, az örömből vagy a bánattól be lehetne térni egy kis online hazai szóra, nem lenne ez a sokakat lelkesítő, írásra ösztönző, kutatásra serkentő, véleménycserére invitáló vagy egyszerűen csak kikapcsolódásra is tökéletesen alkalmas „netkonzulátus” a világ magyarjai számára – éljenek is bárhol.
Amikor itt a Nap harangozik, ott a Hold, de a MON-on mégsincs idő, a MON az egy non-stop üzlet, gyógyszertár, kórház, színház, mozi, étterem, stadion, állomás, sajtóház, múzeum, uszoda, arborétum, planetárium, templom, könyvtár, kávéház, stúdió, posta, pánikambulancia … vannak orvosaink, kőműveseink, ügyvédeink, tanáraink, íróink, nyugdíjasaink, papjaink, fényképészeink, háziasszonyaink, ékszerészeink, vannak unokáink, gyerekeink, férjeink, feleségeink, szüleink, testvéreink, anyósaink, apósaink, sógoraink, szomszédaink, vannak teheneink, kutyáink, macskáink, sőt vannak pókjaink, hangyáink … tücskök és bogarak … mindenre kap tanácsot, szerezhet tapasztalatot, jól érezheti magát, gondjára megtalálhatja a megoldást. Mellékesen az sem árt, ha jó a has- és egyéb izma … izé, bocsánat, de ezek hiánya csak a nevetés miatt lenne probléma. Ennek a lapnak viszont karizma vagyis karizmája van, ami egy XXI. századi új filozófiai irányzatban teljesedik ki: ez pedig a „monizmus” – mondja ezt egy MonMóni… de nem ragozom, inkább térjen be hozzánk, és meglátja, nem fog elmenni! www.magyaronline.net
*
A szerkesztő megjegyzése: Hajdú Mónika és L. Csépányi Katalin a MON-on találkozott 2002 decemberében, egy karácsonyi beszélgetésen…
Hozzászólások