Szóval. Ettől a harmadik módszertől a magyar konyhához (és pénztárcához) szokott gyomor egyből összemegy (már megint tisztelet a kivételnek) vagy egyáltalán nem hajlandó befogadni. Attól pedig hízni nem lehet és egy idő után beáll a természetes fogyás. Ott van például a rák. Valljuk be, egy átlag magyar nem tud vele mit kezdeni, lehet meg sem meri fogni, de ha mégis, nem tudja mit, hol és hogyan. Tehát passz.
Másik javaslatom, a csigapörkölt evése. Ez egy igen érdekes időtöltés, mert két falat között több idő eltelik, mint a töltöttkáposzta falatozásakor. Gyakorlatlan kezeknek ugyanis néha időbe telik kipiszkálni a csigát a házából. Máskülönben az íze nem hasonlít se a pacalra, se a marha-, se a disznó-, se a köröm-, de mégcsak a csirkepörköltre sem. Egyébként finom!
Most, hogy vége az ünnepeknek, az ember fia, de különösen lánya, már rá sem áll a mérlegre. Felesleges. Úgyis tudja, hogy felszedett 2-3 kilót, ha nem többet. Persze elnézést kérek azoknak az embereknek a fiaitól és lányaitól, akik megmaradtak ünnepek előtti súlyuknál. Külön gratulálok is nekik, hogy képesek voltak erre. Abban azonban biztos vagyok, hogy egy jóléti társadalomban ők vannak kevesebben. A jólétit azért hangsúlyozom, mert ilyen szempontból is lehet elemezni a dolgokat. Feltételezem ugyanis, hogy például Afrikában decemberben biztosan többen fogytak, mint híztak, ha volt ünnep, ha nem.
Azt olvastam valahol, hogy míg a világ egyik fele fogyókúrázik, addig a másik fele éhezik. Ez most nemcsak a fogyókúra kapcsán jutott eszembe, amiről szólni szeretnék egyébként, hanem a világon való, zajló, történő stb. dolgok igazságtalan eloszlása miatt is. De talán ne boncolgassuk most ezt, inkább rátérnék a „súlyos gondokra”, melyek közel sem súlyosabbak egyéb problémáktól!
Szóval, a fogyókúrával kapcsolatban lennének rendhagyó javaslataim. Az első egy verbális s egyben mentális módszer. Nem kell elégedetlenkednünk felszedett kilóinkkal, egyszerűen
Ilyenkor egyesek menekülni próbálnak az asztaltól, azoknak felhívom szíves figyelmét a polip csápjaira, nehogy utánuk kapjon. Mármint a polip a menekülők után. Ha ez mégis megtörténne, ne keseredjenek el, mert a csápoktól való szabadulásnak is vannak előnyei a fogyókúrára nézve, ugyanis igen kalóriaégető cselekvés ez a küzdelem.
csak be kell magyarázni saját magunknak, hogy megfelelő súllyal rendelkezünk, csak kicsit alacsonyak vagyunk hozzá. A másik módszer már nem verbális, hanem vizuális. Kihasználva a téli vásár adta kedvezményeket (anyagiak) és választékot (általában nincs normál méretre való, hanem vagy túl kicsi vagy túl nagy) egy-két számmal nagyobb nadrágot kell venni. (Azért nadrágot, mert abban az eredmény
Akinek pedig nem ment még el a kedve és gusztusa is van hozzá, kóstolja meg az olajon pirított, fokhagymás gilisztákat apró, csípős paprikával tűzdelve. Ezek egyébként angolnák, melyeket nem hagynak megnőni, de teljesen mindegy, ha egyszer a fehér gilisztára hasonlítanak.
látványosabb – persze ez csak a hölgyeknek szólt. Hm.) Izé, tehát meglátják majd, milyen jólesik hallgatni, amikor egy szintén el/meghízott ismerőssel találkozunk: „Mit csináltál? Lóg rajtad a gatya!” Harmadik módszerként ajánlanék egy pár különleges falatot. Igen, falatot. A fogyókúra nem jelenti a tápanyag megvonását a szervezettől, csak annak kontrollját. (Hangsúlyozom azonban a módszerben szereplő anyagok „táppénzével” kapcsolatban – és itt most semmiféle betegszabadságról nincs szó, bár sosem lehet tudni, hanem a tápanyagok anyagi értékére asszociálok a tárgyban – hogy nem olcsó mulatság!)
Tessék kérem választani, kinek melyik módszer a megfelelő. Ízlések és pofonok… Ez utóbbiból majd én is kapok nyílván egy jó nagyot, mert fogyókúrának javaslom a baszk, illetve spanyol konyha karácsonyi és újévi remekeit. Nem baj. A pofonoktól is lehet fogyni és akkor végre ehetek majd a sok desszertből, ami visszamaradt. Hihi vagyis hohóóó … persze, persze, csak módjával!
Hozzászólások