Kérdeztem – válaszoltak
Főpolgármesteri fogadás
Budapest, Pécs és Szarvas után egy kicsit messzebb, Észak-Amerikában került sor Szarvas István, a pécsi Hetedhéthatár újságírójának könyvbemutatójára. A montreali Foyer Hongrois tanácstermében, mintegy harminc kanadai/magyar volt kíváncsi az Európából érkezett vendégre. A résztvevők a bemutató előtt egy pörköltös és túrós palacsintás vacsorán vettek részt, előétel egy spenótos kosárka volt. A vacsora után a résztvevőket a ház lakója, Kerekes Sándor, a Québeci Öttusa Szövetség elnöke, a könyvben szereplő egyik interjúalany köszöntötte, amelyet a következőkben ismertetünk.
Kedves Hölgyeim és Uraim!
Szarvas István újságíró barátom, aki a pécsi Hetedhéthatár magazin budapesti szerkesztőségvezetője és jómagam nevében szeretettel köszöntök mindenkit, akik ma eljöttek erre a találkozóra. A Magyar Otthon (Foyer Hongrois) új lakójaként szintén köszönetet szeretnék mondani Udvarhelyi Kati főtitkárnak, hogy biztosította részünkre a 
termet és Pekári Éva asszonynak is köszönet jár a finom vacsoráért. Szentmihályi Gyula Montreal tiszteletbeli magyar konzuljával meglátogattuk a Montreali Polgármesteri Hivatalt, ahol Marcel Tremblay kabinetfőnök fogadott minket és Szarvas István aláírta a város aranykönyvét. Egyben felkérést kapott, hogy a városnak adjon el egyet könyvéből, ami a város könyvtárában kerülne elhelyezésre. István megköszönve a megtiszteltetést ingyen teljesítette a kérést. Később Gerald Tremblay polgármesterrel is találkoztunk. A találkozásról fényképek készültek. Kellemes gesztusként biodom- és planetárium-belépőket kaptunk. Tegnap Szentmihályi Gyula mutatta meg a hegedűmúzeumot, és ez alkalommal interjút készített a hegedűkészítés mesterével István. Ehhez azt szeretném hozzáfűzni, hogy hatvanéves montreali itt-tartózkodásom alatt most láttam először a hegedűcsodákat, de nagyon elnyerték tetszésemet. Engedelmükkel szeretném 
elmondani, hogy miért ülök én itt vele, és hol és mikor ismertem meg őt. Mikor faggattam, mi a célja kanadai utazásának, a következőt válaszolta: Megismertetni könyvét és egyben érzékelni, milyen is a magyar élet Montrealban. Először 1999-ben a Margitszigeten rendezett Öttusa Világbajnokság versenyei alatt találkoztunk, ő mint nemzetközi sportújságíró működött, én a rendezőbizottságnak segítettem. Ezen a versenyen a magyar öttusázók hat aranyból négyet szereztek egy hihetetlenül lelkes, sportszerű magyar közönség előtt. Naponta mintegy tízezren látogattak ki a sportrendezvényre. Ezt követően 2000-ben Székesfehérvárott Vörös Zsuzsa akkor még csak Európa- és világbajnok székesfehérvári öttusázó interjújánál segédkeztem. Zsuzsa 2004-ben olimpiai bajnok lett és szerepel az interjúkötetben. Ő a város egyetlen aranyérmese és nem véletlen, hogy ez a város a magyar öttusa-utánpótlás fellegvára. Ugyancsak Székesfehérvárott dr. Klaus Schormannal készített interjúját tolmácsoltam, aki azóta is az Öttusa Szövetség köztiszteletben álló elnöke és szereplője az interjúkötetnek. Ott voltam, amikor tavaly István átnyújtotta neki a könyve tiszteletpéldányát, amit ő egy pekingi öttusa-jelvénnyel viszonzott. Klaus Schormannt én 1972-ben a müncheni olimpián ismertem meg. Nekem ez volt az első olimpiám miután az aktív vívást abbahagytam. Először vett részt kanadai csapat és megfigyelői olimpiai élményeim az 1976-os montreali olimpiai versenyigazgatóságig vittek, ehhez Balczó András olimpiai bajnok öttusázó is segített.
Szarvas István a könyvbemutatón
A könyvbemutató közönsége
Szarvas István a pécsi Hetedhéthatár magazin közismert újságírója, és ha talán példányszámban nem versenyezhet a budapesti lapokkal, tartalmában mindenképpen. 2010-ben Pécs lesz Európa kulturális fővárosa, ezt a büszke címet olyan városok előtt nyerte meg, mint Budapest, Debrecen, Szeged, Miskolc. Tíz év alatt az újságban megjelent száznál több interjúból lett a 32 közismert politikus, tudós és közjogi méltóság, üzletember és közéleti személy könyvének témája. A kiválasztás, a kérdések előkészítése és a feltételek hűséges leírása és közzététele, mind az ő lelkiismeretes munkája. Nem szenzációt keres. Professzionista integritása közismert és hosszú évek munkája. A kiérdemelt bizalomra van felépítve. Parlamenti újságíróként elintézte számomra, hogy nehéz adminisztrációs és biztonsági akadályok ellenére egy napot vele tölthettem a budapesti Parlament sajtópáholyában és közvetlenül érzékelhettem az Országház működését. Személyesen tapasztaltam a kollégái megbecsülését, a felmerülő témákhoz szükséges semleges és analitikus megközelítését. Meg kívánom jegyezni, hogy a dorvali repülőtér (montreali) biztonsági intézkedései eltörpülnek az otthoni Parlament mellett. Az Önöknek kiosztott másolatok bőven illusztráljak úgy budapesti, mint szarvasi és pécsi beszámolóit és Jean Meachele kanadai főkormányzó excellenciás asszonnyal budapesti interjúját. Kérem, fogadják szeretettel Szarvas Istvánt, aki hozott magával néhány könyvet, amit vétel eseten szívesen dedikál Önöknek. Mielőtt tőle kérdeznénk, ő is szeretne néhány szót szólni.
Szarvas István:
Hölgyeim és Uraim!
A könyvbemutató
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy Budapest, Pécs és Szarvas után itt Kanadában, Montrealban, ebben a házban, amely számomra egy kis magyar sziget, bemutathatom interjúkötetem, amelyet az elmúlt tíz évben készített több mint száz interjúból válogattam.
A könyvben szereplő interjúk egy korképet tartanak elénk egy magyar évtizedről.
A sajtótörténet szerint az első interjút James Gordon Bennett skót származású New York-i újságíró készítette 1836-ban. Mára e műfaj egyik legfontosabb és legáltalánosabb megnyilvánulási formánk. Földes Anna magyar újságírónő egyik könyvében idézi meg a múlt század hatvanas-hetvenes éveiből Marin Schraub svájci filozófus bonmot-ját, miszerint az emberiség egynegyede állandóan interjút készít a másik negyeddel, miközben a fennmaradó fele kipiheni annak a fáradalmait, vagy készül a következőre.
Tóth László Az interjú, mint a megismerés eszköze című cikkében a következőket írja. „Azt gondolom, az egyik legfontosabb hozzá, hogy az interjú készítője többet tudjon – vagy legalábbis mást – az adott tárgyról, s többet – esetleg ugyancsak valami mást a megkérdezettről, mint amit s amennyit ő maga tud a felvetett kérdésről, illetve önmagáról.”
Az interjúműfaj klasszikusa, a három éve elhunyt Oriana Fallacci, aki a legjobbnak vélt negyven interjújából összeállított kötetének az Interjú a történelemmel címet adta, élete vége felé ezt nyilatkozta interjúiról: Mindegyik portré az enyém. Ezek különös keverékei eszméimnek, temperamentumomnak, türelmemnek, minden a kérdésekhez vezet. Szívemből szólnak ezek a gondolatok, amelyeket írt a riporter-királynő.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket és várom kérdéseiket.
Hozzászólások