Emlékműavatás Vasason 2002-ben
Közel két évtizedes küzdelem után a rák legyőzte barátunkat, szerzőtársunkat, Jéki Lászlót. Az elmúlt négy hónapban napi kapcsolatban voltam vele: készülő könyve indokolta a sűrű üzenetváltást. Ami először eszembe jut róla: ő tudta, hogy honnan jött, és hová megy. Vasasi gyökerei nagyon erősek voltak, és ezért is fogadta örömmel, hogy 2002-ben ő avathatta fel a vasasok emlékművét Vasason. „Ha napi útjuk erre visz, gondoljanak egy percre a történelem távoli ködébe vesző ősökre, akik Vasast megalapították, és életben tartották nehéz századokon át.” – mondta a beszéd zárószavaiban, utalva az egykori honfoglalókra, székelyekre, besenyőkre, kunokra, németekre, csehekre, morvákra, osztrákokra, gránerekre és másokra, akik Vasas fennmaradásában szerepet játszottak. A vasasiak sem feledték el soha Budapestre került tudós barátjukat.
*
Jéki László 1942-ben született Pécsett. A Nagy Lajos Gimnáziumban tett érettségi után az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett fizikusi diplomát. 1965-től a Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) tudományos munkatársa, majd főmunkatársa, 1975–1980 között tudományos igazgatóhelyettes. 1975-ben védte meg atommaghasadási témában írt kandidátusi értekezését. 1972-től jelennek meg ismeretterjesztő írásai, számuk meghaladja a 2200 tételt. Országos napilapok, folyóiratok, internetes portálok közlik írásait. 500-nál több rádió-, illetve televízió-műsorban is végzett ismeretterjesztést. Leggyakoribb témái: magfizika, részecskefizika, űrfizika, atomenergetika, tudománytörténet. Kötetei: KFKI (2001), Vasasok Vasason – vasbányászat és vaskohászat a középkorban (2002), A gyilkos nő és a bab (2003). Tudományos és ismeretterjesztő munkásságáért számos egyesületi és állami elismerésben, kitüntetésben részesült.
Hozzászólások