Prof. emeritus Kézdi Balázs
2010. december 31-én életének 73. évében meghalt Prof. emeritus Kézdi Balázs, a pécsi pszichológiai szak alapítója, az egyetemi szintű pécsi pszichológusképzés és a csak városunkban jellemző egyedi, dinamikus lélektani szemlélet megalapozója és létrehozója.
Bár Kézdi professzor úr Nagykanizsán született, élete sok ággal kapcsolódik össze Baranyával és Péccsel. Pécsett végezte el az Orvostudományi Egyetemet, majd nem sokkal később pszichiáteri szakképesítést szerzett. Az ambiciózus fiatalemberek üdítő lendületével vetette bele magát a munkába, aminek első jelentős eredményeiként a Megyei Mentálhigiénés Intézet és az SOS Élet Telefonszolgálat létrehozását tartják számon. Vegyük figyelembe, hogy a legkeményebb kommunizmus idején, amikor az öngyilkosság igen komoly tabunak számított (bár ismert tény, hogy a keleti blokk országai között 1956 után az öngyilkossági ráta Magyarországon volt a legmagasabb), Kézdi professzor úr nem kevés bátorságról és mind szakmai, mind emberi elkötelezettségről tett tanúbizonyságot egy ilyen jellegű támogató szolgálat létrehozásával. A telefonszolgálat a jóvoltából a mai napig működik ismeretlen számú és nevű emberek megsegítésére.
Kézdi professzor úr nevéhez köthető még a később „szigetvári kísérlet” néven elhíresült Pszichoterápiás Osztály létrehozása. Ahogy az egy korábbi interjúból kiderült, a szigetvári kórház bővítése folytán kialakított Pszichoterápiás Osztály tulajdonképpen egy gondosan kidolgozott, Honvédelmi Minisztériumból származó ötlet volt: amennyiben Pécset és annak kórházait atomcsapás miatt ki kell üríteni, úgy a szigetvári kórház válik befogadó intézménnyé. Sejthető, hogy a markáns ágylétszám-növelés ellenére az orvosi szakma nem látott semmi perspektívát Szigetvárban, Kézdi professzor úr mégis nekivágott egy egyedülálló terápiás intézmény kialakításának. Az alapelv az volt, hogy a többnyire kezdőkből álló csapatban mindenki azt csinálhassa, amihez ért, így kidolgozott koncepciók alapján működő terápiás csoportok és foglalkozások jöjjenek létre. A szigetvári kísérletben mégis az volt a legérdekesebb, hogy az orvosi szakma ellenállásánál a helyi „uram-bátyám” viszonyok, a kisvárosi zárkózott miliő még destruktívabban tudott hatni. Ahogy Kézdi professzor úr mondta, kudarcként élte meg a szigetvári éveket távozása után.
Ismét Pécsre kerülve Kézdi Balázs nélkülözhetetlen szerepet játszott az addig csupán főiskolai szinten működő pécsi pszichológusképzés egyetemi szintre történő emelésével. Az egyetem munkájában dékánhelyettesként is kivette a részét, de ami még ennél is fontosabb: általa beköltözött a Pszichológiai Intézetbe az emberközpontú dinamikus szemlélet, ami mai napig olyan különlegessé teszi az itt végzett szakembereket.
Lehetne még szaporítani a szót Kézdi professzor úr szakmai érdemeit méltatva, de a lényeg nem ez. Kevés olyan igazán elkötelezett jó ember élt Baranyában és Pécsen, aki saját szakmájában elmélyülve – sokszor számos konfrontációt vállalva a politikai és szakmai tekintéllyel – ilyen önzetlenül segített volna embertársain. És hogy lássuk, hogy ez a szeretett professzor úr halála után sincs másként: a január 18-án tartott temetésen a gyászoló család arra kérte a megemlékezőket, hogy azt a pénzt, amit koszorúkra és virágokra szántak volna, inkább egy közös perselybe gyűjtsék, mellyel az SOS Élet Telefonszolgálat további munkáját segíthetik.
Kézdi professzor úr emberi és szellemi hagyatéka így továbbra is csorbítatlanul köztünk él.
Hozzászólások