A kötetet bemutatja: DSc. Papanek Gábor
Szarvas Istvánnal sokszor dolgoztam együtt az elmúlt 15 évben. Többnyire kutatásaink számára készített információ-gazdag interjúkat, esettanulmányokat. Esetenként azonban olvastam a szélesebb kör számára készített, ismert közéleti szereplőkkel készített egyes interjúit is. S nagyon örülök, hogy most ez utóbbiak közül néhányat kötetbe foglalva is közreadhatott. A kaleidoszkópszerű összeállítás további olvasóknak nyújthat így intellektuális élményeket.
A kötet bemutatójára készülve gondolkodtam azon, hogyan fogalmazzam meg István szakmai jellemzését. Az újságírók azonban jobban értenek ehhez, így saját mondataim helyett L. Csépányi Katalint, a Hetedhéthatár főszerkesztőjét idézem. A kötet ajánlásában így ír: „Amikor 1997-ben a Hetedhéthatárt útra indítottam, azonnal megkerestem Szarvas Istvánt, legyen ő a magazin budapesti szerkesztőségvezetője. Hogy miért esett rá a választásom? Már régóta ismertem őt, mint a Gépipar című szaklap főszerkesztő-helyettesét. Egyik este mutatták a tévében az akkori miniszterelnök sajtótájékoztatóját: néhány újságíró volt jelen, döntően a nagy újságoktól, és Szarvas István, a Gépipar lapot képviselve kérdezett is. Hogyan jutott be, nem érdekelt. Viszont azt tudtam azonnal: ő az én emberem. A Hetedhéthatárt is szívügyének fogja tekinteni, és nem lesznek előtte zárt ajtók.” Egyetértek a jellemzéssel. István minden feladatot teljes erőbedobással végez el, és okvetlen megszerzi az ehhez szükséges információkat.
DSc. Papanek Gábor, Szarvas István, Kassai Róbert
A kötet 33 interjúja az interjúadók 10 csoportja szerint tagolt, és igen széles tárgykört érint. A Kossuth-díjasok körében, a művészet mibenlétéről Faludy Györgyöt, a XX. század egyik legnagyobb magyar költőjét és Bródy Jánost, a „magyar Beatles”-t szólaltatja meg. A miniszterelnökök közül – politikai egyensúlyt teremtve – Horn Gyulát, Medgyessy Pétert és Orbán Viktort, a miniszterek közül Lévai Katalint, Fónagy Jánost, Kovács Lászlót és Gyurcsány Ferencet. A közjogi méltóságokkal készített interjúk keretében Holló András alkotmánybírósági elnök, Lomnici Zoltán legfelsőbb bírósági elnök és Szili Katalin országgyűlési alelnök fejtik ki gondolataikat törekvéseikről. Olvashatunk arról, miként értékelik Lakshmi Puri indiai és Judit Varnai Shorer izraeli nagykövet asszonyok az országaik és hazánk közti kapcsolatokat. Az akadémikusok, tudósok fejezet interjúiban Vízi E. Szilveszter, Pungor Ernő, Lámfalussy Sándor, Kornai János, Kádár Béla, Kovács Árpád, Roóz József és én nyilatkozunk a magyar tudomány és gazdaság helyzetéről, perspektíváiról. Cégvezetőkként Zwack Péter üzletember, Kovács Gyula, a Zsolnay gyár vezérigazgatója és Takács Ildikó, a Reklám Világszövetség magyar tagozatának elnöke vallanak intézményük küldetéséről, városvezetőként Babák Mihály szarvasi polgármester szól sikereikről. A sportszeretet mélységeit Kerekes Sándor nemzetközi sport-diplomata, Klaus Schormann, a Nemzetközi Öttusa Szövetség elnöke és Vörös Zsuzsa öttusa „királynő” gondolatai (és példái) nyomán érthetjük meg. Makara Mihály főorvosnak és Böszörményi Klárának, a Springmed Kiadóvezetőjének szavai a betegségek elleni küzdelem egyre bővülő fegyvertárára hívják fel a figyelmet. Végül Habsburg Ottó királyi főherceg interjúja a világpolitika aktuális kérdéseibe vezet be.
Ugyanakkor a kötet arra is rávilágít, milyenek is az interjúk készítőjének módszerei. Olvasás közben érzékeljük, hogy Szarvas István felkészül kérdéseire. Az interjút lehetőleg valamely aktuális esemény kapcsán kéri, s utánanéz a kérdezni kívántak élettörténetének (az ekkor szerzett információkból az egyes interjúk előtt a kötet is mutat mintát). Tájékozódik arról is, mely témák, mely kérdések foglalkoztathatják potenciális partnerét. A találkozás során csak kevés kérdést tesz fel, hagyja partnerét beszélni. Amint előszavában Truman Capote híres újságírót idézve írja, úgy véli: „Az interjúkészítés művészetének titka … hogy hagyjuk a másiknak azt hinni, hogy ő készít interjút velünk.”
A mű fő értékei természetesen a válaszok. Mivel a megkérdezettek valójában korunk közszereplői, s a kérdések inspirálóak voltak, az interjúadók állásfoglalásai igen érdekesek. Egyaránt sokat tudunk meg megfogalmazóik értékítéleteiről, helyzetértékeléseiről, törekvéseiről és várakozásairól. Betekinthetünk egy-egy szakma műhelytitkaiba, megérthetjük egyes nyilatkozók tevékenységének mozgató rugóit, s összességében sajátos korrajzot is kapunk. Mivel a gazdasággal foglalkozó kutató vagyok, példaként a magyar gazdasággal kapcsolatos néhány részletet említem meg. Jellemzőnek ítélem, hogy több szakma nyilatkozói is fontosnak tartották kiemelni, hogy jövőbeli gazdasági fejlődésünk fő forrása csak az innováció, az új, korszerű termékek, technológiák, menedzsment módszerek bevezetése lehet. Ugyanakkor a szakértők már évek óta nyomatékosítják az ország törékeny pénzügyi egyensúlyának veszélyeit. De szembe kell néznem azzal is, hogy a témakört érintő valamennyi interjúadó optimistának bizonyult: gazdaságunk mai helyzete lényegesen rosszabb, mint néhány éve vártuk.
Bemutatóm végén szeretném hangsúlyozni a Hetedhéthatár magazin fontos szerepét is az interjúk, illetve a kötet létrejöttében. Úgy vélem, a széles látókörű tájékoztatás a sajtóban alapvető kötelesség, egy társadalomban pedig fontos érték. A Hetedhéthatár sokat tett azért, hogy Szarvas Istvánnak legyen módja ezért dolgozni. Köszönet érte.
*
Elhangzott a kötet budapesti bemutatóján, május 8-án.
Hozzászólások