Judit Hagner bronzmunkái • Hetedhéthatár

Kultúra, művészet

Judit Hagner bronzmunkái

25 év keresztmetszete a wetzlari múzeumban
A Hetedhéthatár olvasói Judit Hagner több prózai alkotásával is találkoztak már a lap hasábjain. Most ismét a szobrászról van szó, arról a szobrászról, aki dr. Elen Markgraf művészettörténész szavai szerint: „Már első szobrainál az emberi érzés és gondolat kifejezése olyan erővel mutatkozott meg, mint ma. »Az agyag a második anyanyelvem« – hangzik a művésznő vallomása, aki elutasít minden mesterségeset, minden utánzást, és kizárólag saját érzései azok, amelyek munkája során vezetik, s melyeket a szó legszorosabb értelmében »agyagba gyúr«.”
„Judit Hagner első kiállítása óta (1982 – Wetzlar) konzekvensen megtartotta művészi kézjegyét, de ebben a stílusban továbbfejlesztette és témakörét kiszélesítette. Változatlan maradt művészetének központja: az Ember ábrázolása. Az élet nehéz nyomait magukon viselők, a boldogság rövid pillanatait átélők, kétség, harag, öröm megjelenése és jogos léte képviselik az

Judit Hagner és Hartmut Schmidt, a múzeum igazgatója

emberközpontúságot munkáiban. Judit Hagnernek sikerült érdeklődést, megértést, szimpátiát ébreszteni a szemlélőkben. Nemzetközi elismerése jogos és megalapozott.” – Többek között ez az ajánló szöveg áll Judit Hagner jubileumi kiállításának meghívóján. A Németországban, Wetzlarban élő és alkotó, magyar származású Judit Hagner munkáiból december 7-én nyílt kiállítás a wetzlari városi múzeumban. A megnyitó beszédet mondó Hartmut Schmidt, múzeumigazgató hangsúlyozta Judit Hagner szobrászatának szoros kapcsolatát az irodalommal. Schmidt úr Villon- és Jevtusenkó-idézetekkel mutatott azokra az alkotásokra, amelyeket a költők inspiráltak: A szép fegyverkovácsné (Villon), illetve Anyáink lassan elmennek… (Jevtusenkó)

Judit Hagner jubileumi kiállítása január 27-ig tekinthető meg a wetzlari városi múzeumban.

A kiállítási prospektusok árusításából befolyt bevételt a wetzlari Emmaus Hospice Ház támogatására ajánlották fel.

Fotók: Barbara Frike, Doris Peterson és Ludwig Hagner

Kapcsolódó írás – Bogádi Kis György: Emberimádás – szobrokban


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS