Komlós Attila | Észak-Európa – 26. Svédország: Egy kis nosztalgia

Nagyvilág

Észak-Európa – 26. Svédország: Egy kis nosztalgia

A Gripsholm-várkastély

A fővárostól nyugat felé vesszük az irányt, úticélunk a Mäleren-tó partján elhelyezkedő Mariefred lesz. A hangulatos kis vízparti település kereken 400 éve, 1605. június 12-én kapott városi jogokat. A hivatalos ünnepséget közel két hónappal ezelőtt tartották, azonban az egész idei szezon az évforduló megünneplése jegyében telik. Mariefred számos nevezetességgel is büszkélkedik, de közülük a két legjelentősebb a Gripsholm-várkastély és a keskeny nyomközű vasút, az Östra Södermanlands Järnväg.

Az orosz ágyúk

A Gripsholm várkastély építésének kezdetei a 14. század közepéig nyúlnak vissza, nevét építtetőjéről, Bo Jonsson Grip-ről kapta. Adományozás révén az épület egy szerzetesrend birtokába került, neve ekkor Pacis Mariae volt – a település, Mariefred innen kapta nevét. A reformáció idején az állam lefoglalta a kastélyt, majd megkezdődött az átépítése. Hatalmas, erős várfal épült, nagy bástyákkal; lenyűgöző méretű és díszítésű termeket alakítottak ki, létrehozták az európai uralkodók arcképcsarnokát.

Mariefred, vasútállomás

A 17. században újabb bővítések történtek, ekkor emelték az úgynevezett Királynői épületszárnyat, míg a 18. században, a „drámakedvelő” III. Gusztáv uralkodása alatt épült a színház. A 19. században a kastélyt nemzeti műemlékké nyilvánították, bútorzata tovább bővült más királyi kastélyokból ideszállított értékes darabokkal. A napjainkban látogatható kastély átfogó képet nyújt a 16-19. század közti évszázadok belsőépítészetéről és lakberendezéséről. A vár udvara szintén tartogat látványosságokat, érdemes közelebbről szemügyre venni a kút és a homlokzatdíszek mellett a két, oroszországi hadizsákmányként szerzett bronzágyút. A kastély közvetlen közelében szép virágoskerteket találunk, valamint egy régi stílusú pavilont, melyben étterem és kávéház működik.

Fordítják a mozdonyt

Továbbhaladva a pavilon mellett, a bokrok mögül kisvonat füttyszava hallatszik. Itt a Södermanland kisvasút végállomása, amely igazi attrakció nem csak a vasútbarátok, hanem mindenki számára. Fő vonzerejét az jelenti, hogy sok keskeny nyomközű vasúttal ellentétben, itt nem csupán a vonatozás élménye jelenti a vonzerőt, hanem a kor hangulata is. Ugyanis itt a vonatok mellett minden más is őrzi eredeti formáját: az állomásépület, a kiszolgáló berendezések, a személyzet öltözéke, és maga a „vasútüzem” működése is! Az állomás belső berendezése is hamisítatlan 19. századi: a pénztár, a hagyományos kartonjegyeket adó automata, a zománc hirdetőtáblák a falakon.

Indul a vonat

A nézelődés közben hamarosan meghalljuk, és ha kilépünk a peronra, már látjuk is az érkező gőzöst és a szerelvényt. Miután megáll a vonat, az utasok leszállnak, majd a mozdony a fordítókorongra gördül. Itt két vasutas kézi erővel megfordítja a gépezetet, amely fürgén a vonat elejére pöfög, majd várja a következő indulást. Ez is stílusosan történik: a menetrendben szereplő időben odalép a forgalmista az állomásépület falára szerelt haranghoz, megkondítja azt, majd a szerelvény indul is következő útjára. Minden úgy zajlik, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy a 11:09-es vegyesvonat egyik fapados kocsijában elutazunk a szomszéd városba! A vasutat egy nonprofit társaság működteti, abból a célból, hogy megőrizze és bemutassa a múlt e csodás értékét; minden alkalmazott ingyen, a szabadidejében dolgozik itt, a vasút iránti rajongásból. Ez teszi lehetővé a társaság fennállását és működését.

(A szerző felvételei)

Következő rész

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Észak-Európa – 26. Svédország: Egy kis nosztalgia”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés