Könyvfesztivál - mélyen emberi gondolatokkal • Hetedhéthatár

Kultúra, művészet

Könyvfesztivál – mélyen emberi gondolatokkal

Április 22. és 25. között tartották Budapesten a XI. Nemzetközi Könyvfesztivált. A négynapos kulturális seregszemlét, amelyet a világ 20 legjelentősebb könyvvására között tartanak számon, a hazai szellemi élet jelesei és a világirodalom kiemelkedő alkotói tisztelték meg jelenlétükkel.

Günter Grass, Dalos György és Kertész Imre

A rendezvény legnagyobb érdeklődéssel kísért eseménye a díszvendég Günter Grass és Kertész Imre csütörtök délutáni pódiumbeszélgetése volt. Már háromnegyed órával a kezdés előtt hazai és német érdeklődőkből álló, több száz fős tömeg gyűlt össze a beszélgetés helyszíne, a Kongresszusi Központ Bartók-terme előtt. A Dalos György író vezette, rendkívül közvetlen hangvételű beszélgetésen a két Nobel-díjas író felelevenítette a második világháború utáni életpályáját.

Kertész számára a koncentrációs táborból való hazatérés után a szocializmus még reményt jelentett, szavait idézve “Auschwitz után nem volt mitől félni”. Az 50-es évek világa azonban igenis alkalmat adott a félelemre, ez volt az az időszak, amikor az írók, gondolkodók eszpresszókba jártak – nem mentek haza, mert féltek, hogy otthonukból elviszik őket. Eközben Grass, a háborús tettek elhallgatásának időszakában, az 50-es évekbeli és a 60-as évek eleji megosztottság idején, többi írótársával ellentétben nyíltan megfogalmazta nézeteit.

Grass és Kertész

Az 50-es évek Magyarországán, a “Távolban egy fehér vitorla korszakában” a nyugati szerzők – köztük a francia Camus művei, csak az idegen nyelvű könyvesboltokban voltak hozzáférhetőek. Kertész és Grass pályájának első közös pontja is itt keresendő, mindkettejüket Camus Közöny című műve “terelte” a – mondhatjuk bátran – Nobel-díjhoz vezető útra. A későbbiekben a két alkotó politikához fűződő viszonya totálisan különbözött. Amíg Grass munkájával szorosan kapcsolódott a politikai élethez, addig Kertész a lehető legtávolabb húzódott attól. Grass a szellemi, politikai megújulásért harcolt, úgy vélte egy írónak ténylegesen tennie kell a helyzet javulásáért. Részt vett az SPD választási kampányában. Willy Brandt hallgatott az értelmiségiekre, megfogadta a gondolatait, nem csak a pártérdekek vezérelték. Kertész az 1970-es években a Sorstalanság megjelenése után német írók – többek között Thomas Mann, Nietzsche – műveit fordította magyarra.

Günter Grass

A rendszerváltást követően mind Németországban, mind itthon új helyzet állt elő. Grass szerint napjaink demokráciáiban nem a parlament dönt a fontos kérdésekben, hanem a különböző érdekcsoportok – ilyen körülmények mellett nem lehet csodálkozni azon, hogy a fiatalok közül sokan távolmaradnak a választásoktól. Kertész szerint a 90-es évektől a háttérben maradás nem lehetséges – az írókat a sokszor végletekig feszült helyzetekben állandó provokációk érik, melyekre választ kell adni.

A beszélgetés végén Goethe és Eckermann egykori beszélgetésére utalva Dalos György feltette a kérdést: Mit szeretne még megélni? Mind Grass, mind Kertész egyetértettek abban, hogy a legfontosabb a béke elérése. Grass, utalva napjaink szörnyűségére, a terrorizmusra, nem hiszi, hogy erőszakkal háttérbe lehet szorítani, az csak újabb erőszakot szül – az okokat kell megtalálni és azokra adni megfelelő válaszokat. Kertész, ahogy a beszélgetés során többször is, rendkívül egyszerű eszközökkel, mégis meghatóan emberi gondolatokkal egészítette ki mondandóját: “Az ember ül vasárnap a kávéház teraszán a lemenő nap fényében, mellette ül egy asszony, akit szeret. Békét szeretnék.”

(A szerző felvételei)

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Könyvfesztivál – mélyen emberi gondolatokkal”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés