Pár hónappal ezelőtt a teraszunkon felfedeztük a hóban egy kis mókus lábnyomait. Nem sokkal később a lábnyomokhoz tartozó állatkát is volt szerencsénk – igaz csak a másodperc törtrészéig – megpillantani. Újabb örömöt okozott, amikor kiderült, hogy nem duplán látunk, hanem tényleg két mókus rohangál reggelente a teraszon és a ház falán.
Ez még nem lenne különleges, de ha azt is elárulom, hogy mindez a harmadik emeleten, kilenc méter magasságon történik, máris érdeklődésre ad okot az esemény.
Megdöbbenve látjuk, hogy a mókusok úgy másznak a függőleges falon, mint a gyíkok. A házunktól délre eső fákról érkeznek és az északi homlokzatunkon található galambfészket célozzák meg, és fosztják ki jóízűen.
Mi pedig a galambok legnagyobb bosszúságára barátkozunk velünk. Hiszen mégiscsak jobb, ha az emlősök összetartanak…
A mókusok nem olyan szelídek, mint a londoni Hyde-parkban, de a diót, mandulát, mogyorót elfogadják, és kedvesen ropogtatják.
Ilyen alkalmat sikerült lencsevégre kapnom egy reggeli mókus-látogatáskor.
A Walt Disney rajzfilmeket idéző állatkák szeretik a kekszet is, de egy ízben a csüngő eprünket is modortalan módon megcsócsálják. Azóta kissé romlott a viszony. De engesztelésünkre néha ajándékot hoznak. Virágcserepeinkben alkalmanként egy-egy idegen diót találunk, vagy az alsó szomszédtól származó cigarettacsikket.
Vicces látvány lehet egy mókus, ahogy szájában cigarettavéggel, hóna alatt fél dióval ugrándozik halált megvető bátorsággal faágról faágra, és rejtőzik el előttünk ismeretlen odújában.
Ma már az egész házunk népe látványossága a két mókus, amennyire ideje engedi, mindenki örömmel figyeli őket.
Hozzászólások