Antos Árpád | Barangolások Erdélyben 13. – Kisbacon, Vargyas, Gyimesek

Nagyvilág

Barangolások Erdélyben 13. – Kisbacon, Vargyas, Gyimesek

Első utazás (8.)

Kisbacon

Benedek Elek

A nagy magyar meseíró, Benedek Elek (1859. szeptember 30. – 1929. augusztus 17.) szülőfaluja. Elek apó így emlékezik 1920-ban megjelent “Édes anyaföldem” című önéletrajzi regényében:
“Kicsiny falu az én falum, legkisebb az egész vidéken, s a legszebb. Szinte félve húzódik meg a Barót patak jobb s bal partján, igen szűk völgyben.” “Gyermek koromban alig 600 lakója volt, s ennek is jó fele részét az én nemzetségem tevé. Ennek a falunak erdeje, mezeje emlegetett gyakorian édesapám: ősfoglalás. Három nemzetség az ősfoglaló: a Benedek, a Benkő és a Boda nemzetség.”
1896-ban megjelent Benedek Elek “Magyar mese és mondavilág” című 5 kötetes műve és annak honoráriumából sikerült visszavásárolnia azt a földterületet, melyet szülei az ő taníttatása érdekében eladtak. Ezen a telken kezdett hozzá a feleségéről elnevezett oszlopos, tornácos ház – a “Mari-lak” – megépítéséhez. Ő tervezte az épület belső elrendezését, a nagy ebédlőt, hogy ott az egész család, a nagyszülőkkel együtt elférjen, a dolgozószobát, a gyerekek és a felnőttek szobáit. 1906-ra megépült a ház. Az író maga tervezte és ültette a hozzá vezető fenyőfasort 103 évvel ezelőtt.
Az épület ma emlékház. Megismerhetjük Benedek Elek munkásságát, műveinek eredeti kiadásait. Az író élete nagy részét Budapesten töltötte, ahol sok újság főszerkesztője volt, jelentős irodalmi munkásságot végzett. Akkor tért vissza falujába – 1921-ben, Trianon után -, amikor mások elhagyták hazájukat. Átvette a “Cimbora” gyermekújság szerkesztését és folytatta azt haláláig. Ez a hetilap volt Románia egyetlen gyermeklapja. Nagy sikere volt a fiatalság körében. Különösen “Elek nagyapó levelezési rovata” volt kedvelt. A gyermekek levelekben beszámoltak nagyapónak a nyári vakációról, tanulmányaikról és tanácsokat is kértek. Az újságban képrejtvények, fejtörők és bélyeggyűjtési verseny is volt.
Az emlékek között talán legmegragadóbb a “Mesemondó verses ábécé” eredeti kiadása. Minden betűhöz egy tréfás verset írt. A könyv díszei Mühlbeck Károly rajzai, aki – talán a kódexek mintájára – nagy iniciáléval vezette be a verseket. Az “a” betűről ez a vers szól:

Almafa, almafa, piros alma rajta,
Andris szedi, Ágnes a kosárba rakja.
Néhol már meg is telt, meg ám jó dombosan,
hoppá kis Évike, ülj rá hamarosan.
Almafa, almafa, szép kerek almafa,
oly szép mint Évike, egy alma sincs rajta.
Gyönyörködve tekint még a Nap is rája,
Évike a kertnek legszebbik almája.

A dolgozószobában a meseíró közel életnagyságú festménye fogadja a látogatót: Karvaly Mór budapesti festőművész készítette 1901-ben. Az íróasztalon Benedek Elek levele. Keltezése: 1929. június 16. Szentimrey Jenőnek, a Cimbora beindítójának írta, az újság megjelenésének nehézségeiről. Befejezni nem tudta. Agyvérzés közben kihullott a kezéből a toll, nem tért többet magához, augusztus 17-én elhunyt.
Felesége utánament: altatót vett be és 2 nap múlva ő is meghalt. Együtt temették el őket Kisbacon temetőjében.
Benedek Elek korai végrendeletében megírta sírversét is. Ezt vésték sírkövére:

Jézus tanítványa voltam,
gyermekekhez lehajoltam.
A szívemhez felemeltem,
szeretetre így neveltem.”

A fenyvessor elején szép kopjafa és Elek apó mellszobra áll. A Szózat eléneklése után mi is elhelyeztük koszorúnkat.

Vargyas

Az Erdővidék néprajzi szempontból jelentős községe. Híresek az itt készült festett bútorok és fafaragások.
Sütő Béla és családja házában megcsodáltuk a régi vargyasi motívumok (kék alapon tulipán, rózsa, gyöngyvirág) felhasználásával modernebb stílusban készült bútorokat.
A szomszédban Máthé Ferenc fafaragó népművész személyesen mutatta be alkotásait, melyeket elég szokatlanul színtelen lakkal vont be. Feri bácsi hosszan mesélt életéről, magyarázta műveit, a hozzájuk kapcsolódó regéket, mondákat.
Ebben a községben is láttunk szép, feliratos székelykapukat:

Üdv néked ki e hajlékba lépsz,
Béke veled míg körünkben élsz.
S áldás reád ha utadra térsz

E kaput Isten segedelméből állíttatta Sütő Béla és neje Rigó Anna
Faragták Sütő Béla Gábor és Levente fiaival

A két népművésznél tett látogatásunk hosszúra nyúlt: nem volt időnk a reneszánsz és barokk stílusú Dániel-kastély és az unitárius templom megtekintésére. A szép tájban elhelyezkedő Vargyasra még vissza kell térnünk!
Tovább utazva, átkeltünk az ezer méternél magasabb Szellő-tetőn, ahol mindig erősen fúj a szél. A hegy oldalán hatalmas őszi kikerics mező, kárpáti harangvirág és tárnics gyönyörködtette szemünket.

Kirándulás a Gyimesekbe

Csíkszereda után jobbra letérve a 12/A számú úton az 1159 méteres Gyimesi hágón keltünk át. Külön föld- és néprajzi vidék ez: közel 25 kilométeren át szinte összeérve sorakoznak a települések a Tatros patak mentén vagy mellékágai völgyeiben. Nem sűrűn lakott községek ezek, hanem szétszórt tanyavilág. “Patakok”-nak nevezik a házcsoportokat. A patak szó megjelenik a településnévben is, mely gyakran családnevekkel kapcsolódik: Borospataka, Görbepataka, Petkipataka.
A “Gyimes” név eredetét hangzásbeli hasonlóság alapján magyarázzák: olyan hely, ahol sok a gímszarvas.

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Barangolások Erdélyben 13. – Kisbacon, Vargyas, Gyimesek”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés