Hetedhéthatár | Barangolások Erdélyben 31. – Torockó

Nagyvilág

Barangolások Erdélyben 31. – Torockó

Második utazás (15. rész)

Torockó és környéke

Az Erdélyi-középhegység keleti részén, délkelet-északkelet irányban húzódik a 75 kilométer hosszú, 20-25 kilométer széles Torockói-hegység. Rendkívül változatos vidék: mészkőszirtek, 1300 métert meg nem haladó sziklacsúcsok, szurdokvölgyek sorakoznak a területén. A táj az Erdélyi Érchegységnek is része, ahol évszázadokon át vasércbányászat folyt.

Központja az Ordaskő (1250 méter) és Székelykő (1128 méter) közötti medencében Torockó. A nagyközség délről a Kőközi-szoroson, északról a Borrévi-szoroson át közelíthető meg.

A Székelykőn Kr. után 100 körül római megfigyelőhely volt. A VII-VIII. században szlávok telepedtek le a környéken. Ők kezdték el a vasbányászatot. A helység neve is tőlük származhat: toroszko, troksz szavak vaskövet, vassalakot jelentenek.

A honfoglaláskor magyarok szállták meg a medencét, később – az Árpád-házi királyok idején – a gyorsan gazdagodó Toroczkay-család német vasműveseket hívott a vidékre. A gazdag érclelőhelyek és a táj szorgalmas lakói révén jelentős központtá fejlődött Torockó. A német telepesek a sebes folyókon vízierővel hajtott hámorokat (vasérctörőket) építettek.

A sziklacsúcsokon: Székelykőn és Torockószentgyörgy felett vár épült.

A Mátyás király elleni összeesküvésben részt vett a környék földesura, Toroczkay Illyés is, akitől ezért birtokait elvették, és csak a XVI. század elején kapták vissza a leszármazottai.

Dózsa György felkelői a várakat feldúlták, a lakosságot megsarcolták. II. Lajos király 1514-ben a földbirtokosoknak – így Toroczkay Ferencnek is – rendelkezési jogot adott a lakosság felett. Ennek alapján a földesúr a vasércbányászokat jobbágyainak tekintette. Ettől kezdve a torockóiak perben próbálták önállóságukat visszaszerezni, de ez csak több mint 300 évvel később sikerült, az 1848-as jobbágyfelszabadításkor.

Jelentős időszak Torockó életében János Zsigmond uralkodása. A lakosság ekkor tér át az unitárius vallásra, és a községet azóta is csak e hit hívei lakják.

A XVI. század végén iskola létesült Torockón, majd 100 évvel később megépült az unitáriusok ma is álló temploma.

A Rákóczi szabadságharc kurucaihoz sokan csatlakoztak a község lakói közül. 1702-ben a véreskezű Rabutin tábornok megtámadta a falut, és november 17-én a Fő terén akasztatta fel Ekart Andrást és Szabó Gergelyt, akik tiltakoztak az osztrákok önkénye ellen.

Őket a község azóta vértanúként tiszteli, emlékükre festi pirosra a régi házak ablakkereteit.

Két évvel később Tige osztrák generális újabb megtorlásként felgyújtatja a falut és leromboltatja a torockószentgyörgyi várat.

1784-ben Torockó ismét a tűz martaléka lett. A Horea parasztfelkelés hadai gyújtották fel. Ennek ellenére a földesurak szerint a torockóiak Horea hívei voltak. Így a lakosságot két irányból is hátrány érte. A megpróbáltatások után óvatosabbak lettek: vezetőikkel jogi eszközökkel igyekeztek önállóságukat visszaszerezni. Ekkor sem sikerült.

*

1797. június 15-én Torockószentgyörgyön született ifj. Brassai Sámuel, Erdély legjelentősebb tudósa a XIX. században. Széles kulturális tevékenységet folytatott: az Unitárius Kollégium tanára, majd igazgatója volt. A latin helyett a magyar tanítási nyelv bevezetője. „Kék könyvtár” című sorozatát 60 évig használták Erdély iskoláiban. Számos tankönyvet írt a matematika tárgyköréből, készített német és latin nyelvoktatási könyveket. Műveiben földrajzi és növénytani kérdésekkel is foglalkozott. 1834-től szerkesztette az első magyar nyelvű erdélyi lapot, a „Vasárnapi Újság”-ot. A kolozsvári Kaszinó alapítója. Az első erdélyi múzeum igazgatója. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. 87 évesen létrehozta a Kolozsvári Zenetársaságot. Bölcs gondolatait érdemes megszívlelni:

„Ragaszkodj ahhoz az igazsághoz, amely egyesít, és tartsd távol magadat attól a szőrszálhasogató okoskodástól, amely eltávolít. Bízzál Isten szeretetében, és támaszkodj az ő egységére, melyet a világmindenségben oly tökéletesen valósít meg. Legyen hited a te meggyőződésed szerint, de szereteted öleljen magához mindenkit.”

Erdély utolsó polihisztora 100 évet élt, 1897. június 24-én halt meg Kolozsvárott. A Házsongárdi temetőben nyugszik. Születése napját rendszeresen megünneplik. A szülői házon még halála évében emléktáblát avattak.

Ifj. Brassai Sámuelen kívül a torockói iskolában tanult 1820-1825 között Kriza János is, aki később Erdély legjelentősebb unitárius püspöke lett.

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Barangolások Erdélyben 31. – Torockó”



Szóljon hozzá!

*



Archívum

Hirdetés