Erdély | Hetedhéthatár - Part 2
Archívum

Erdély

A választott címke 115 íráshoz kötődik

Barangolások Erdélyben 92. – Voronet

Voronet falu mellett a hagyomány szerint Daniil remete fatemploma és remetelaka állt. Ezeknek ma már nyoma sincs. A község közepén kis dombon Stefan cel Mare fejedelem erődtemplomot emeltetett. A falak már nincsenek meg, de a templom áll. A bejárata feletti felirat szerint 1488. május 26. és szeptember 14. között építették „a jó Isten akaratából és Szent Daniil remete imádsága segítségével”. Alatta a „Szent ölelés” ikonja látható.

Barangolások Erdélyben 91. – Moldovita

A Kárpátok keleti oldalán leereszkedve, gyönyörű erdős tájakon, bükk- és lucfenyők között haladtunk. A gerincről letekintve feltárult előttünk egy völgy, melyben a Moldovita folyó kanyarog. Leérve az azonos nevű falu közelében – ahol a Ciumirna patak a Moldovitába ömlik – a híres kolostorhoz értünk. A XIV. században itt fatemplom állt, melyet Alexander cel Bu fejedelem lebontatott és fallal körülvett kőtemplomot építtetett a helyére.

Fél évszázad

Magyarsároson (Erdélyben) immár tizenkilencedik alkalommal rendezték meg a falu ötvenéves szülötteinek kortárstalálkozóját. Az egész közösséget megmozgató eseményen készült képek csak egy halvány kísérlet lenyomatai a bensőséges hangulat felidézésére.

Barangolások Erdélyben 90. – Moldvai kolostortemplomok

A közel másfélezer méteres magasságból sok hajtűkanyaros úton leereszkedve értünk a Kárpátokon túli Moldva északi területére, Bukovinába. A tájat körös-körül fenyves erdők borítják, hiszen még ezer méteren vagyunk. A hegyeket kanyargós, szűk völgyek szabdalják, az utak mentén kőgörgeteges patakok csobognak.

Barangolások Erdélyben 89. – Máramarosi havasok

A Máramarosi havasok felé folytattuk utazásunkat, hogy átkelve a Keleti-Kárpátok bércein, Moldvában meglátogassunk néhány ortodox kolostort.
Nagy Magyarország egykori határát hatalmas sziklafal alatt, a Bisztricébe ömlő Tatár folyó jelentette. A régi vámház néhány fala még áll.

Barangolások Erdélyben 88. – Máramarossziget

Erdély északi megyéjének központja a Tisza és az Iza folyók öblében fekvő szigeten, az ukrán határ közelében. A szomorúság városának nevezhetjük: a háború előtt ez volt az utolsó magyar város, ahol elbúcsúzhattak hazájuktól az orosz frontra indulók, vagy akiket később fogságba, kényszermunkára vittek a Szovjetunióba.

Barangolások Erdélyben 87. – Bárdfalva, Szaplonca

A községről az előző számunkban írtam. Most képeken mutatom be: Bárdfalva határában – a zsindelytetős, boronafalú házak mellett álló fából faragott Golgota:
Mint a helyiek elmondták: azoknál a házaknál, ahol eladó lány van, az udvaron felállított, leveleitől lecsupaszított fák ágaira zománcedényeket raknak.

Barangolások Erdélyben 86. – Desze, Jód, Bárdfalva

Tűhegyes tornyú temploma 1717-től a község feletti dombot uralja. A Kegyes Paraschiva tiszteletére szentelték fel. Deszkafalára a képeket 1780-ban Radu Munteanu festette. 1996–1998 között az UNESCO támogatásával felújították a képeket. A népiesen naiv festészet különleges hatású képei megszabadulva a gyertyafüst évszázados kormától, ismét élénk színekben tündökölnek.

Barangolások Erdélyben 85. – Nagybánya

A Klastromréten található skanzen hegyes-völgyes tájain tovább sétálva betérhetünk az egyszerű, szegényes falusi portákba. Az épületek falait 20-25 cm vastag gerendákból építették. Ez a borona-falú építési mód kellemes hőmérsékletet biztosít: nyáron hűvös, télen könnyen fűthető. A gerendázat hézagaiba mohát, szénát tömtek, majd a falakat deszkával borították.

Barangolások Erdélyben 84. – Nagybánya

Nagybánya nevezetes arról is, hogy falai között született két neves írónk: Tersánszky Józsi Jenő (1888. szeptember 12. – 1969. június 12., Budapest.) és Németh László (1901. április 18. – 1975. március 3., Budapest). Sajnos szülőházaik már nem állnak.
Nagybányán érdemes felkeresni az Ásványmúzeumot. A környék bányáiból összegyűjtött különleges kőzetek, „bányavirágok” és ritkán előforduló ásványok láthatók. Magyar nyelvű ismertető segíti a látogató eligazodását.

Barangolások Erdélyben 83. – Nagybánya

Az István-torony

A Rozsály-hegység lábánál, a Zarzár folyó partján elterülő ipari város Nagybánya. Lakóinak száma száz év alatt tízszeresére nőtt. Ma kb. 150 000. Ebből 20% magyar. Jelentős bányavidék: környékén arany, ezüst, ólom és sokféle ásvány található a föld alatt.
A várost a II. Géza által betelepített, később elmagyarosodott szászok alapították 1142 körül.

Barangolások Erdélyben 82. – Miszmogyorós

Régi nevén – Alsómisztótfaluban – született, 1650 körül Tótfalusi Kis Miklós, a leghíresebb magyar nyomdász és betűmetsző (betűtervező és készítő). A közeli Nagybányán végezte elemi iskoláit, majd a Nagyenyedi Kollégiumban tanult bölcsészetet és református teológiát. 1677-1680 között Fogaras városban iskolamester. Ezután Hollandiába ment, ahol elsajátította a könyvnyomtatás, a betűmetszés és -öntés tudományát.

Barangolások Erdélyben 81. – Koltó

Koltón Petőfi kedvelt helye volt a kertben egy hatalmas somfa alatt álló kerek kőasztal.
Mélabús hangulatában itt írta a magyar irodalom legszebb szerelmes versét:
Szeptember végén…

Barangolások Erdélyben 80. – Erdőd, Koltó

A Károlyi-család a XVIII. században kerek tornyokkal díszített romantikus várkastélyt építtetett a község feletti dombon. A gyönyörű épületegyüttesből a II. világháború rombolása után csak egy kerek torony maradt és az egykori kápolna szentélyének néhány fala.
Petőfi Sándor és Szendrey Júlia itt kötöttek házasságot.

Barangolások Erdélyben 79. – Sződemeter, Ákos

A község görögkeleti temploma mellett áll Kölcsey Ferenc szülőháza. Az egykor tornácos épületet többször átépítették. Ott jártunkkor éppen modern műanyag ablakokat helyeztek el. Még az emléktáblát sem láthattuk, az épületen belülre tették. Szemben a kis dombon, a bájos református templom kertjében 1994-ben leplezték le a költő egész alakos bronz szobrát.



Archívum

Hirdetés