Helytörténet
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 16. rész
Amikor megérkeztek a debreceni diadal után – amelynek díszes ünnepléséről a múlt rész végén számoltam be –, egy másik örömhír várta őket: a Pécsi Zeneegylet egyesülési szándékot jelentett be. Ez a lépés nagyon jónak látszott, már csak azért is, mert az ott működő zenekar az együtt-muzsikálás lehetőségét is közelebb hozta, amely különösen a közös föllépésekkor jelentett előnyt.
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 15. rész
Mit gondol a kedves (nyájas) olvasó, mi történt a bécsi diadal után? Aki arra tippel, hogy – „jó pécsi szokás szerint” – nagy volt visszaesés, az nyert! A következő pár év a személyes torzsalkodás, a szakmai visszaesés, a kibontakozás-keresés jegyében telt el. Elsőként az első- és a másod karmester jogköreit csorbította meg a választmány oly módon, hogy nem állíthatták össze a hangversenyek műsorát, és nem ők vehették föl a dalárda működő tagjait – a vezetők akarata ellenére.
Pálmay Ilka – Kinsky grófné –, a „Földiekkel Játszó Égi Tünemény” diadalútja Pécsett 1902 január végén – 3. rész
Ha megvonjuk az eddigi „mérleget”, amikor a kora külföldön és itthon is csodált primadonnája 1902. január végén végre az 1780. óta szabad királyi városunkba, Pécsre érkezett, és itt egy „fölfordult dunántúli metropoliszt” talált, amelynek színház-szerető polgárai mindnyájan őt akarták csodálni az 1895. október 5.-én megnyitott csodaszép színházunkban, illő lenne megemlékezni arról, ki is volt ő.
Az automobilitás forradalma és hőskora Pécsett
A Pécs Története Alapítvány és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. közös szervezésében ismeretterjesztő előadásokat tartanak a Zsolnay Negyed Herkules Műhelyében. Az előadások célja a város történetével kapcsolatos kutatások és új eredmények szélesebb közönséggel való megismertetése.
Pálmay Ilka – Kinsky grófné –, a „Földiekkel Játszó Égi Tünemény” diadalútja Pécsett 1902 január végén – 2. rész
Kezdjük az alcímmel. Meg kell állapítanunk, hogy kivételesen az akkori sajtó hibásan írt grófnőt. Királynő-királyné, hercegnő-hercegné, grófnő-grófné, bárónő-báróné párosítás első szava röviden azt jelenti, hogyha az illető hölgy „saját jogon” (születése-származása által) gyakorolja méltóságát, a második tag pedig a férfi-méltóság feleségét jelenti.
Pálmay Ilka – Kinsky grófné –, a „Földiekkel Játszó Égi Tünemény” diadalútja Pécsett 1902 január végén – 1. rész
Az ungvári születésű Pálmay (Petráss, Pálmai) Ilka (Ilona, 1859-1945) 1902-re már bőven rászolgált a Csokonai-idézetes jellemzésre. Tüneményes pályáját ugyanis fiatalon, 1875-ben kezdte Kassán, majd Eperjes, Szatmár, Kecskemét, a fővárosi Népszínház, Kolozsvár, Bécs, majd ismételten a Népszínház következett a sorban.
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 14. rész
Haksch Lajos sokat idézett könyvében – a Negyven éves Pécsi Dalárda története (1862-1902) – a következő, 1879-es nagy eseményt így vezette be „A Pécsi Dalárda Bécsben” című epizódban
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 8.
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasó közönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 7.
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasó közönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 13. rész
Az 1877-es év egy jó hírrel kezdődött. Az akkor már 1860-tól az Engel-család (konkrétan Engel Adolf /1820-1903/) tulajdonában állt, (a mai Rákóczi- és Bajcsy utca sarkától keletre lévő) Czindery-kert bérleti jogáért meginduló tárgyalásnak az lett a vége, hogy heti egy alkalomra tavasztól őszig megkapta a dalos egyesület – ingyen (!) a jelzett kertet rendezvény tartására!
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 6.
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasó közönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.
Gyula, város az Élővíz partján
Gyulán a „felújítási hadművelet” remekül sikerült, beletelt ugyan vagy egy fél évtizedbe, de megérte. Kossuth nevét őrzi a gyulai főtér, valójában három vagy négy tér füzére, nyolc-tíz utca keresztezi, torkollik bele, vagy indul innen éppen. Sok a siető helybéli, de talán még több a nézelődő turista. Gyula a virágok városa, olyan, mint egy szabadtéri, szép szalon.
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 12. rész
Szép volt, jó volt a kolozsvári diadal, de haza érvén volt egy sajnálatos „mellékhatása”: az egyesületi pénztár leromló helyzete. Mit csinál ilyenkor egy jó férfikar, amely épp akkor lett az ország legjobbja? Hangversenyt szervez, igényes műsort állít össze, és megérdemelt sikert arat. Ennek jegyében kezdte meg Wachauer karnagy a műsor összeállítását, a próbák lefolytatását.
Pécsi Nemzeti Színházunk forrásai (1895-1949) – 5.
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasó közönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 11. rész
Az 1874. év nyara a Kolozsvári Országos Dalosversenyre való indulás, és az azon való szereplés jegyében telt el. A dalárda akkori elnöke, Bánffay (Baumholczer) Simon (1819-1902) mellett még legalább 20 pártoló tag is elutazott a nevezetes versenyre. Verseny-daluknak az ilyen alkalmakkor már többször megszólaltatott Engeszer (Engesszer, Engesser) Mátyás (1812-1885): Szerettelek című férfikari kórusművét választották.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások