Norvégia északi tartományában, Finnmarkban fogunk barangolni ezúttal. Miután múlt alkalommal felkerestük Európa legészakibb pontját, utunkat csak egyetlen irányban tudjuk folytatni, dél felé. Magerøy szigetét elhagyva, a Porsangen-fjord mentén haladunk. Norvégia jellegzetes természeti képződményei és látványosságai a fjordok. Sokunk számára a fjord fogalma valamiféle hosszúkás tengeröblöt jelent, azonban érdemes kicsit jobban megismerni, mit is jelent ez a kifejezés.
A Skandináv-félsziget nyugati részén, hosszan elnyúló Norvégia Európa természeti szépségekben talán leggazdagabb országa. A hazánknál megközelítőleg három és félszer nagyobb területű ország tájképének két meghatározó eleme a Skandináv-hegység és a rendkívül tagolt tengerpart. A Hetedhéthatár olvasói az új esztendő első hónapjaiban e csodálatos ország természeti és kulturális különlegességeibe nyerhetnek bepillantást. Elsőként az ország természeti sajátosságait tekintjük át, majd megismerjük hogyan „jár” a Nap a sarkvidéken az év folyamán, és ellátogatunk öreg kontinensünk legészakibb pontjára.
Az ország északi részén fekvő, hazánk területével megegyező nagyságú országrész Lappföld. Az érintetlen természet, a hatalmas erdők, tiszta vizű patakok és tavak, a rénszarvasok, a sarki fény és a nyári fehér éjszakák, valamint nem utolsósorban a számik hazája ez. A számik időszámítás előtt 3000 körül érkeztek a mai Finnország, Svédország és Norvégia északi területére. Fő megélhetési forrásuk a rénszarvastenyésztés. A természethez rendkívül közel álló nép az ősi sámánhit számos elemét a kereszténység felvételét követően is megőrizte.