Olaszország | Hetedhéthatár - Part 2
Archívum

Olaszország

A választott címke 28 íráshoz kötődik

A termékeny csók nyomában – Szicília 13-18.

A családi temetkezőhelynek szánt épület a muzulmán építészet jegyeit is magán viseli, de tervezésében és dekorációjában bizánci normákat követett. György saját mozaikművészeket és ikonfestőket alkalmazott, s Palermo második leggazdagabb mozaikdíszítésű egyházi épülete maradt ránk. Ehhez a templomhoz kötődik az úgynevezett martorana gyümölcs, amely jellegzetes szicíliai édesség.

A termékeny csók nyomában – Szicília 7-12.

A felvilágosodás korának egyoldalú érdeklődésére jellemző, hogy a 18. századi nagy utazók – közöttük Goethe – figyelmét messze elkerülték a bizánci-arab-normann kultúra kimagasló építészeti alkotásai; ők kizárólag a klasszikus görög-római hagyományokra koncentráltak.

A régmúlt értékei és óriási almáskertek

Az Ortler-csoport háromezres hegycsúcsait magunk mögött hagyva, kelet felé utazunk tovább, hogy meglátogassunk a történelmi múlt néhány gyöngyszemét. Elsőként a külső-belső freskóiról híres román stílusú naturnsi templomot tekintjük meg, majd felkeressük Dorf Tirol várát és középkori templomát, végül ellátogatunk Bozenbe, ahol „Ötzit”, a jégbe fagyott ősembert nézzük meg.

A termékeny csók nyomában – Szicília 1-6.

Az elkövetkező – várhatóan többnyire télies időjárású – hetekben megpróbálom felvázolni az Atya csókjának eredményét; Szicília szigetének értékeit minél több oldalról. Az Etna október végi legújabb kitörése okán sokat hallunk e vidékről; aki azonban alaposabb ismeretekhez szeretne hozzáférni, hamarosan ráébred, hogy magyar nyelvű irodalom szinte alig létezik Szicíliáról.

Túra az Ortler-csoport hegyei között

A Dolomitok mellett az Olasz-Alpok másik legjelentősebb területe az Ortler-csoport. A két hegyvidéki terület szinte minden szempontból különbözik egymástól, ezért a Dolomitok után (Hetedhéthatár 19. és 20. szám) ezt a térséget is feltétlenül érdemes közelebbről megismernünk. Elsősorban a teljesség kedvéért, nem pedig azért, hogy eldönthessük melyik a látványosabb vagy érdekesebb. Mindenkinek lehet egyéni véleménye, de a természeti képződményeket ilyen szempontok szerint nem lehet sorrendbe állítani, mert mindegyik eltérő adottságokkal rendelkezik.

Patak a márványhasadékban

A vizek az utazók kedvelt célpontjai közé tartoznak, legyen szó tengerről, tóról, méltóságteljesen vonuló széles folyamról, Dráva-méretű folyóról vagy vidáman csörgedező patakról. Közös bennük az az óriási energia, amit magukban hordoznak. A víz maga az élet – szokták mondani, nem alaptalanul, hiszen szükségünk van rá, víz nélkül az élőlények nem tudnának létezni, így mi, emberek sem. A víz azonban nem csupán mint az élet feltétele van jelen, mert állandó újjászületésével önmagában is magát az öröklétet testesíti meg.

A Taufer-völgy kincsei

Mielőtt búcsút vennénk előző kirándulásunk helyszínétől, a Sexteni Dolomitoktól, egy pillantást még vetünk e csodás tájra. A térségben több kis tengerszem csillog, ilyen tavak errefelé a Dürren-tó, a Toblachi-tó vagy a Landro-tó. Mi ez utóbbit látogatjuk meg közelebbről. Rövid sétát lehet tenni a tó partján, miközben lenyűgöző látvány tárul elénk: közvetlenül a tópart mellett erdőborította hegyoldalak zöldellnek, a háttérben a Dolomitok hatalmas sziklatömegeinek ormai törnek az ég felé.

A Dolomitok gyöngyszemei 1-2.

Tovább folytatjuk észak-olaszországi barangolásunkat, Trentoból a Dolomitok fenséges világába látogatunk. A hegycsoport a Keleti-Alpok déli üledékes övezetében helyezkedik el, az Alpok egyik leglátványosabb formakinccsel rendelkező része. A hegységet alkotó kőzet nevét francia leírójáról, Dolomieu geológusról kapta. Jellemzője, hogy nem mállik, ezért felszínén nem képződik talaj, így növényzet sem borítja. Semmivel sem összetéveszthető látványát az égbeszökő, kopár, bástyaszerű hegyormok és az azok lábánál felhalmozódó hatalmas törmeléklejtők adják.

Trento, a római kori Tridentum

Mai úti célunk Trentino székhelye, a középkori hangulatú Trento városa. Mielőtt megismerkednénk a várossal, nézzünk egy kicsit körül Észak-Olaszország e szép tartományában. Európa belseje és a Földközi-tenger közötti híd szerepét tölti be, a középső részén húzódó Adige-völgy ma is rendkívül jelentős közlekedési útvonal. Területén a Keleti-Alpok vonulatai húzódnak, a hegyek között rengeteg patakkal és folyóval. Területén közel 300 tó vize hullámzik – nem véletlenül szokták „kis olasz Finnországnak” nevezni a vidéket. Az emberi kultúra nyomai az őskortól nyomon követhetők. A múlt talán leglátványosabb emlékei a várak és kastélyok sokasága.

Rómeó és Júlia városa: Verona

A Garda-tótól keletre található Észak-Olaszország egyik legvonzóbb városa, Verona. Benne az Aréna, melynek kövei sok évszázad viharainak voltak tanúi, a középkori vár, a belváros reneszánsz palotái, s persze amit egyik Veronába látogató turista sem hagyhat ki, Júlia erkélye. A kiváló akusztikájú Aréna manapság elsőrendű operaelőadások színtere, a veronai operafesztivált évről évre sok tízezren keresik fel. A csillagos égbolt alatt tartott előadások hangulata, a nézők kezében égő kis gyertyák ezreinek fényével semmihez sem hasonlítható, aki részt vehet egy itteni előadáson, biztosan a legszebb emlékei között fogja számon tartani.

A Garda-tónál

Észak-Olaszország legnagyobb tava az Alpok déli előterében hosszan elnyúló Garda-tó. Déli részén szélesen elterpeszkedik, majd észak felé haladva a víztükör összeszűkül, a part menti hegyek egyre magasabbak lesznek, a víz keskeny szalagja a magasba szökő, sziklás hegyekkel a skandináv fjordokra emlékeztet. Aki itt jár, annak feltétlenül végig kell utaznia a tó partján vezető panorámaúton. A települések utcáin és a házak udvarán virágoskertek pompáznak, ciprusok és pálmafák sokasága látható.

Milánó, a művészetek városa

A Hetedhéthatár előző számában ért véget Svájci körutazásunk. Az utat ott folytatjuk, ahol két héttel korábban megálltunk. A svájci-olasz határt átlépve, bő 60 kilométernyi utazást követően érkezünk Olaszország második legnagyobb városába, Milánóba. A város nevének hallatán leginkább a művészetek jutnak eszünkbe – a pazar kőcsipkés Dóm, a Scala, a kettő között húzódó fedett Galleria, vagy Leonardo nagyszerű alkotása, az Utolsó vacsora. Milánó azonban nem csupán a kultúra központja, hanem hosszú évszádok, sőt évezredek óta a gazdaságé is.

Karnevál Velencében

Velence nevének hallatán szinte mindenkinek a Szent Márk tér, a harangtorony, a Sóhajok hídja, a pompás épületek és a csatornák vizén ringatózó gondolások éneke jut eszébe. Aki nyáron keresi fel Velencét, felejthetetlen napokat tölthet el a világnak ebben a semmivel sem összehasonlítható, varázslatos városában. Az üzletek kirakataiban, az utcai árusoknál látható és emléktárgyként megvásárolható álarcok, a régmúlt mesebeli hangulatát idézik.



Archívum

Hirdetés