Pécsi Dalárda
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 14. rész
Haksch Lajos sokat idézett könyvében – a Negyven éves Pécsi Dalárda története (1862-1902) – a következő, 1879-es nagy eseményt így vezette be „A Pécsi Dalárda Bécsben” című epizódban
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 13. rész
Az 1877-es év egy jó hírrel kezdődött. Az akkor már 1860-tól az Engel-család (konkrétan Engel Adolf /1820-1903/) tulajdonában állt, (a mai Rákóczi- és Bajcsy utca sarkától keletre lévő) Czindery-kert bérleti jogáért meginduló tárgyalásnak az lett a vége, hogy heti egy alkalomra tavasztól őszig megkapta a dalos egyesület – ingyen (!) a jelzett kertet rendezvény tartására!
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 12. rész
Szép volt, jó volt a kolozsvári diadal, de haza érvén volt egy sajnálatos „mellékhatása”: az egyesületi pénztár leromló helyzete. Mit csinál ilyenkor egy jó férfikar, amely épp akkor lett az ország legjobbja? Hangversenyt szervez, igényes műsort állít össze, és megérdemelt sikert arat. Ennek jegyében kezdte meg Wachauer karnagy a műsor összeállítását, a próbák lefolytatását.
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 11. rész
Az 1874. év nyara a Kolozsvári Országos Dalosversenyre való indulás, és az azon való szereplés jegyében telt el. A dalárda akkori elnöke, Bánffay (Baumholczer) Simon (1819-1902) mellett még legalább 20 pártoló tag is elutazott a nevezetes versenyre. Verseny-daluknak az ilyen alkalmakkor már többször megszólaltatott Engeszer (Engesszer, Engesser) Mátyás (1812-1885): Szerettelek című férfikari kórusművét választották.
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 10. rész
Amint azt az előző részben olvasták, az 1872. évi nagyváradi országos dalosversenyre a központi meghívás megérkezett, és azt minden, magára valamit is adó dalos egyesületnek – különösen a sikeres pécsinek – el kellett fogadnia. Természetesen a választmány egyhangúan megszavazta ezt, és egyben kijelölte az induló dalosokat, Wachauer Károly (1829-1890) l. karmester vezetésével. akiket ezúttal elkísért Bánffay Simon (1819-1902) elnök is.
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 9. rész
Az 1871-es évben az alapszabály szerint négy hangversenyt rendeztek, az adventi időszakban vasárnaponként pedig ismét négy kamarahangversenyt. Ez utóbbiaknál bérletet is hirdettek. Ezt követően szilveszterkor a szokásos tréfás óév-búcsúztató összejövetelre került sor a Hattyú-teremben, telt ház előtt.
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 8. rész
Pécsi ember ilyen nagy diadal után – ha már előtte is hajlamos rá – „kienged”, egyre kevésbé vonzza a dalos élet ügye. Így történt a mi híres dalárdánk tagjainak túlnyomó többségével is, ezért kellett – akár csak a debreceni diadal előtt – Radenich János elnök kemény keze, aki ismét a „tettek mezejére lépett”.
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 7. rész
Az 1867-es kiegyezés I. Ferenc József budai magyar királlyá történt megkoronázása alkalmából „országos örömünnep” lett, ez alkalomból a mi Pécsi Dalárdánk – mint oly sokan a hazában – nagy hangversenyt rendezett a Czindery-kert átalakított addigi cirkusz-termében.
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 6. rész
Az 1866-os év első jelentős eseménye május 5-én történt a férfikar történetében, amikor a kor nemzetközi hírű hegedűművésze, Reményi Ede koncertezett városunkban, és ők is közreműködtek a hangversenyen. (Erről a hangversenyről tudósított az egyik legnevesebb bécsi szaklapban, a Wanderer-ben az ekkor 14 (!) éves jánosi Engel József.)
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 5. rész
A Pécsi Dalárda 1864-ben, az országos rendezvény után sort kerített az elnökválasztásra és tisztújításra, egy akkori hírességet, Angyal Pált választották meg elnöknek. A tagok zenei képzésének elősegítésére javadalmazással együtt járó korrepetítori állást rendszeresítettek, amely tisztséget szintén Wachauer Károly karmester nyerte el. Ezzel egyidőben panaszt is benyújtott a vezetőségnek, amelyben a hanyag próbalátogatásra, a fegyelmezetlenségre mutatott rá, és ezeket a kifogásokat el is fogadta a választmány.
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 4. rész
Ennek az évnek messze a legkiemelkedőbb eseménye az a dalosünnep volt, amelyre az ország minden részéből jöttek dalosok és látogatók. „…Pécs indul el bátran a még járatlan úton, Pécs mutatja meg a formát, amely szerint az ilyen ünnepséget rendezni kell, bátor föllépésével bátorságot önt a többi dalos-egyesületekbe, melyek az ígyen kimondott első szó után nagyhamar megtalálják a többi kimondandó szót is…”- így lelkendezett Haksch Lajos nagysikerű könyvében, amelyet 1902-ben, a dalos egyesület 40. évfordulóján adtak ki a Pécsi Dalárda történetéről.
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 3. rész
A dalárda újjáalakulásának második évében szintén tisztújítást tartottak, de a főbb tisztségviselőket megerősítették. Az elnök továbbra is Bánffay Simon, a vezető karmester Wachauer Károly maradt. Az évnyitó közgyűlésnek nem is ez volt a maradandó értéke, hanem a jelmondat-választás. A címünkben közölt változatot fogadták el, szerzője Schulcz József ácsmester, műkedvelő költő volt.
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 2. rész
Az osztrák önkényuralom enyhülését 1849 után az elsők között a dalos egyesületek érezték meg. A pécsiek 1861-ben érezték úgy, hogy újból meg lehet szervezni az 1847-ben már elhalt Pécsi Dalárdát, és heten összegyűltek Wachauer Károlynak, a székesegyház tenoristájának, későbbi karnagyának írásos meghívására.
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862–1949) – 1. rész
Liszt Ferenc pécsi hangversenyei és az első alakulás – „Az újabb kor mindég növekvő figyelem, és méltánylattal viseltetvén a művészetek eránt, ezek közül a zene, és ének, mint a lélekre legkellemesben ható eszközöknek nyújtá, és méltán, az elsőséget.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások