Folytatva az előző részt, a liberális Pécsi Napló (1892-1944) 1935. május 14.-i, keddi számának „Színház” rovatában „A három sárkány” című cikk befejezése a következő volt. „Az eredeti tervektől eltérőleg, elmarad a színház kedd esti előadása, ennélfogva a ’Három sárkány’-é volt egyúttal az idei szezon utolsó előadása.”
A „Pécsi Napló” a „Színház” és a „Színházi iroda hírei” rovatában találkozunk a vendégszereplés híreivel. Elsőként az 1935. május 8.-án megjelent számban találkozunk ezzel, amely így szól. „Mezey Mária, aki az utolsó évtizedben a legtehetségesebb drámai színésznőnk volt, vasárnap lép fel Geraldine címszerepében a 6 órás közönség előtt, és előadja azokat a sanzonokat is, amelyekkel Budapesten népszerű lett.”
Füsti Molnár Éva Jászai Mari-díjas színművész számos nagyszerű alakítása mellett ezúttal ismét rendezőként mutatkozik be Havel egyik remekműve, az Audiencia című egyfelvonásos társadalmi szatíra színrevitelével, a Pécsi Nemzeti Színház N. Szabó Sándor Termében. Az előadás premierjét tegnap este tartották.
Barkó György 1931-ben született a Brassó megyei Pürkerecen. 1950-ben érettségizett a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégiumban, ugyanebben az évben sikeresen felvételizett Kolozsváron a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetbe. 1954-től 1989-ig a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagja volt, Harag György társulatának vezető színésze. 1989-ben települt át Pécsre, az akkori színházigazgató Lengyel György invitálására. 1989 márciusától nyugdíjazásáig a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt, ahol számtalan fontos szerepben láthatta a közönség. Játszott a Pécsi Harmadik Színházban és a Janus Egyetemi Színházban is. A pécsi színházi munkák mellett sok hazai filmszerepben is láthatta a közönség, többek között a Sátántangó, a Witman fiúk és a Glamour című alkotásokban.
Mezey Mária (Viola Terézia, 1909-1983) a Pécsi Nemzeti Színházhoz 1935 tavaszán már, mint országosan ünnepelt színésznő tért vissza vendégszerepelni, mégpedig Hans Járay: „Geraldine” („Ist Geraldine ein Engel?”) című 3 felvonásos zenés vígjátékával, az 1935. május 12.-i délutáni előadásban. A darabot Barabás Loránd fordításában, Endre Emil vezényletével Homokay Pál rendezte.
Az előző részben Mezey Mária (Viola Terézia, 1909-1983) pécsi színházi tagsága idejére eső, Szedő Miklós dr. operaénekes, orvos (1896-1978) koncertjén való közreműködése helyi sajtóvisszhangjából a konzervatív-katolikus „Dunántúl” (1911-1944) című napilapot idéztem. Most a liberális hangvételű „Pécsi Napló” (1892-1944) című napilap következik ugyanerről.
Számos kedvenc színészem közül most a nagyszerű Mezey Mária (Viola Terézia, 1909-1983) pécsi tagsága, majd vendégszereplései kerülnek sorra. Most kivételesen ezen előadások adataival kezdem a sort. Elsőként leszögezem: legyünk büszkék rá, hogy ő az itteni társulatunknak tagja is volt, mégpedig az 1933/1934-es színi évadban, „drámai hősnő, szende” szerepkörben.
A liberális hangvételű „Pécsi Napló” (1892-1944) az 1941. december 16.-i számában a hangzatos „Beszélgetés a nemzet szöcskéjével” című, a lényeges tartalmat tükröző „Bordy Bella művészi pályafutása” alcímmel érdekes, mélyenszántó, jó adag személyes kitárulkozást tartalmazó interjút közölt a vendégszereplésen városunkban lévő Bordy Bella (Bordé Izabella, 1909-1978) balett táncosnő, zenés-táncos szerepekben és filmeken egyaránt sikert arató színésznővel, későbbi táncpedagógussal.
Most már csak egy nap van hátra a közlésből, de az már a Bordy Bella (Bordé Izabella, 1909-1978) vendégszereplése utáni nap előadásáról szólt a pécsi újságok hasábjain. A konzervatív-katolikus „Dunántúl” (1911-1944) az 1941. december 14.-i lapszáma „Színház” rovatában közölt, „A színházi iroda hírei” című hírcsokrában ejtett szót a Harsányi Zsolt (Zoltán Tibor Pál, 1887-1943) író, újságíró, műfordító, színigazgató – Hunyady Sándor (1890-1942) regény- és drámaíró „A tizedik kérő” című 3 felvonásos zenés vígjátéka utolsó két előadásáról.
A Pécsi Nemzeti Színház akkori vezetése országos figyelem mellett neves művészeket hívott meg vendégszerepelni. Ezen fiatal, országos hírű művészek sorában a mára sajnos kicsit háttérbe szorult Bordy Bella (Bordé Izabella, 1909-1978) táncművész, színház- és filmszínésznő, táncpedagógus vendégszereplése következik.
„Lukács Margit vendégjátéka. A budapesti Nemzeti Színház (sic!) kitűnő művésznője három estén át szerepel Pécsett, és azokban a szerepekben lép közönség elé, amelyekben a legnagyobb sikereit aratta. Márai Sándor ’Kaland’ c. színművében játssza női főszerepét szerdán és pénteken este, míg csütörtökön Bókay (János) ’Feleség’ c. vígjátékában alakítja Helént. A filmről is ismert művésznő kitűnő partnereket kapott Almásy Judit, Antal Ila, Kárpáthy Maya, Zách János, Lendvay Lajos, Sándor István és Kovács István személyében. A két értékes darab új díszletben kerül a közönség elé, Zách János rendezésében. Az igazgatóság kéri a tisztelt bérlőket, hogy szelvényeiket egy nappal előbb szíveskedjenek beváltani…”
A Pécsi Nemzeti Színház vezetése 1941. decemberében – amint az elmúlt írásaimból is láthattuk – neves, fiatal, de máris nagy országos sikerű művészeket hívott meg vendégjátékra. Ennek a sorozatnak az egyik kitűntető személyisége volt a később szintén dicsőséges pályát befutó Lukács Margit is. Az ő akkori vendégjátékát idézem föl most.
Kiss Manyi (1911-1971) következő vendégfellépéseinél most azt az eddig ki nem próbált eljárást követem, hogy egy-egy napi tudósításnál mind az előbb alapított, liberális hangvételű „Pécsi Napló” (1892-1944), mind a későbbi (de történelmünk egyik legsötétebb évében, az előbbinél náci-, az utóbbinál bolsevik önkényuralom által egyaránt megszűntetett) katolikus-konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) írását közlöm…
Amikor Páger Antalról (1899-1986) szóltam, és megemlítettem, hogy előtte Kiss Manyi (1911-1971) járt nálunk, tudnivaló volt, hogy vele is foglalkozom majd. Ez az idő most érkezett el. Most a korszak másik jelentős pécsi napilapjához, a katolikus-konzervatív szellemű „Dunántúl”-hoz (1911-1944) fordulok. Mindegyik cikk innen van, mégpedig az 1941-es évből, ezért a továbbiakban csak a hónapot és a napot tüntetem föl.
„Fekete István ’Hajnalodik’ című színművében búcsúzott színházunk nagy vendége, Páger Antal ma este Pécs közönségétől. Az estét elsősorban Páger szereplése avatta élménnyé, de esemény volt maga a bemutató is. A ’Zsellérek’ című regény kitűnő fiatal írója, ezzel a színművével jelentkezett először a színpadon, és bemutatkozása az előlegezett rokonszenv jelentőségében messze túl nőtt, komoly sikerrel járt. ’Hajnalodik’ című színműve a legnemesebb írói anyagból való színpadi termék.