A liberális Pécsi Napló (1892-1944) az 1944. január 4.-i számában, annak is a „Színház” rovatában, a talányos „K” aláírással, január 3.-i dátumozással, „IV. Henrik” főcímmel, „Pirandello bemutató a pécsi színházban” alcímmel kritika jelent meg az előadásról. Ezt idézem most. „– Az élete alkonyára világhírűvé lett Pirandello egyik legismertebb tragédiáját, a IV. Henriket mutatta be hétfőn este a pécsi színház.
A Pécsi Napló (1892-1944) 1938. február 27.-i számának „Színház” rovatában „Díszelőadás Pécsett, a Nemzeti Színház 100 éves fennállásának alkalmából” címmel értékes tudósítás, színházi értékelés jelent meg. Idézzük föl, mert érdemes rá.
„Múlt év augusztus 22.-én múlott 100 éve, hogy a nemzet színházában, a budapesti Nemzeti Színházban (sic!) először borult fényárba a rivalda. Száz éve múlt, hogy a nemzet áldozatkész összefogásának eredményeképpen a magyar szó méltó hajlékot kapott, és a budapesti Nemzeti Színház megnyitotta kapuit. Grassalkovich herceg bocsátotta rendelkezésre a telket, és országos gyűjtéssel hozták össze az építési költségeket.
A századvég 1873-tól neves politikai, közgazdasági, valamint vegyes tartalmú ellenzéki helyi heti közlönye, majd 1894-től politikai napilapja, a Pécsi Figyelő 1897. január 24.-i számának vezércikkében egy hosszú és tartalmas eszmefuttatás jelent meg az első oldalon „Színház mint kultúr intézmény” címmel, 1897. január 23.-i keltezéssel. Idézzük ezt teljes terjedelmében.
A második világégés közepette a pécsi színházi élet akkori eseményeiről a keresztény-konzervatív szellemiségű Dunántúl (1911-1944) is rendszeresen beszámolt. Így történt ez 1944. január 4.-én is, amikor „A Szilveszter esti kabaré” című cikket tették közzé a talányos „–ó-„ aláírással.
A régi jó liberális pécsi napilapunk, a Pécsi Napló (1892-1944) 1899. február 16.-i számában „Műkedvelő előadás a színházban” cím alatt közölt ismertetést, mégpedig a 3. oldalon. Idézzük ezt föl most. „Rövid idő alatt valóra válik az az ünnepség, amelyet a pécsvidéki tanítónők egyesülete (sic!) rendez. Milyen lesz ezen ünnepség, meglátjuk, ha végig tekintünk a névsoron, a programban szereplő fiatal szépséges leányok névsorán. Futtima Sarolta úrhölgy elnöklete alatt hetenkénti ülést tart a polgári leányiskola tanári szobájában.”
Victor Vasarely, pécsi születésű festő és szobrász munkássága előtt tiszteletet állító, emlékét felelevenítő változatos programokon vehetnek részt az érdeklődők május 27-28-án Pécsett, a Színház téren és a Pécsi Nemzeti Színházban.
A neves akkori helyi napilap, a Pécsi Figyelő, 1896. január 12-én egy helyi lap-konkurense írására válasz-cikket jelentetett meg „Színigazgató a mozsárban” címmel. Érdemes ma is elolvasni. „Abból az alkalomból, hogy a kormány nem hagyta jóvá a városnak Somogyi (Károly) színigazgatóval kötött szerződését, lapunk pénteki számában foglalkoztunk színházunk ügyével, s kiindulva abból, mi különben a nagyközönség előtt bőven tudva van, hogy a Somogyi által szabott helyárak túl magasak, repertoirja (sic! műsora) nem felel meg a várakozásnak, és társulatának legjava erőit szélnek ereszti, örömünknek adtunk kifejezést, hogy most alkalma nyílik a városnak megreparálni (kijavítani) a szerződés megkötésekor elkövetett hibáját, amely szerint a maga részére a nyújtott áldozatok fejében semmiféle befolyást nem biztosított a színház ügyeire.”
A SzínHáz bora volt a 2022. április 28-án megtartott sajtótájékoztató témája a Pécsi Nemzeti Színházban. A sajtó meghívott képviselőit Lipics Zsolt a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója és Vidákovics Szláven művészeti vezető köszöntötte. Ezt követően a PTE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet elnöke, Madaras Zoltán szólt, aki elkötelezett híve a bor és kultúra összekapcsolásának.
A korban közkedvelt liberális napilapunk, a Pécsi Napló (1892-1944) 1899. január 29.-i számának „Színház és Irodalom” rovatában nemcsak helybéli, hanem országos színházi hírek is helyet kaptak. Ennek példája „– Az új aradi színtársulat” című tudósítás, amely egy neves kassai (!) lapban megjelent fontos hírt tartalmaz.
Zsótér Sándor Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas rendező először dolgozik a Pécsi Nemzeti Színházban. Nagy várakozással tekint a pécsi közönség a 2022. március 5-i Nagyszínházi premierje elé. Nem pusztán Dosztojevszkijnek, az emberi lélek bonyolultságát, mélységeit és ellentmondásait kiválóan ábrázoló világhírű regénye miatt, hanem mert bár először rendezi a pécsi társulatot Zsótér, a korábbi években a POSzT jóvoltából több, díjakat is nyert rendezése sok pécsi színházbarát számára meghatározó élmény volt.
Az előző részben Hlatky László (1911-1982) akkori színigazgatónk színházi újság-indítási törekvését ismertettem 1942-ből. Ennek tükrében most vegyük számba, milyen újságok, kiadványok jelentek meg az 1870-es évek elejétől az 1970-es évek végéig színházi témával.
A MASZK Országos Színészegyesület és a kulturális tárca által alapított Gobbi Hilda-életműdíjat az idén Stenczer Béla, a Pécsi Nemzeti Színház művésze kapja – olvasható a MASZK Országos Színészegyesület MTI-hez csütörtökön eljuttatott közleményében.
Konzervatív napilapunk, a „Dunántúl” (1911-1944) az 1933. október 8.-i számában érdekes, színházi vonatkozású tudósítás látott napvilágot „Frontharcos művészest a színházban” cím alatt, „Előkelő közönség, zsúfolt ház, tomboló tetszés, percekig zúgó tapsorkán,” illetve „Teljes sikerrel zárult a város legnagyobb társadalmi egyesületének nyilvános bemutatkozása” alcímekkel, október 7.-i keltezéssel.
Városunk akkori párton kívüli politikai napilapja (amint azt a „Baranya megye sajtó-bibliográfiája 1832-1984” című, Surján Miklós /1933-2012/ főkönyvtáros, könyvtár igazgató szerkesztésében, a Baranya Megyei Könyvtár és a Pannónia Könyvek 1992. évi kiadásában megjelent kötetéből megtudhatjuk), a Pécsi Közlöny (1894-1911) 1903. január 3.-i számának „Színház és művészet” rovatában a következő, „Tündérlak Magyarhonban” című írás látott napvilágot.
Ebben a részben azt a megoldást választottam, hogy egy év (mégpedig az addigi évszázad utolsó éve) egy hónapjának jelentősebb teátrumi eseményeit közlöm. A most következő idézet legalább két szempontból méltó a dokumentálásra. Az egyik maga Somogyi Károly (1845-1908) személye, aki nálunk is betöltötte a színészi mellett a színigazgatói tisztet. A másik pedig az az igény, hogy bemutassam – kitekintvén a pécsi teátrumi élet kulisszái mögül – az akkori magyar vidéki színi élet helyzetének egyik meglehetősen fontos szeletét, rávilágítván az akkor még meglévő (!) pozsonyi (pressburgi) magyar-német, a színházi életben szintén jelentkező ellentétekre.