Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában – 62.

Azokat, akik az év folyamán olvasgatták Reéh Gyuriról szóló cikkeimet, most arra kérem, ismét tartsanak velem. Üljünk fel együtt a képzeletbeli időszárnyaló repülőgépünkre, és tegyünk egy karácsony esti látogatást a mi szeretett Gyuri bátyánknál. Hipp-hopp, máris ott vagyunk a puritán egyszerűséggel berendezett kis legénylakás meghitt magányában.

Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában – 35.

Reéh Gyuri, mint a tettyei ünnep legilletékesebb rendezője és az ünnepség megálmodója, mintegy 20 év távlatából így emlékezett vissza erre a nagy, pécsiek által oly sokáig emlegetett eseményre (Dunántúl, 1924. április 20.): „És jött a nagy nap, a júniusi ünnepély! De jaj, amikor a falragaszok csalogató szavai után indulva az emberek ezrei lepték el a fennsíkot, háromszor szakadt nyakunkba az eső. A közönség azonban állta rendületlenül és várta a beígérteket. S miután a délutáni mókákkal betelve s kissé kifáradva este nyolc óra után kigyúltak a piros és fehér színekben pompázó, ezer és ezer gyertyafényű ívlámpák, nappali világításba helyezve a Tettye pázsitját s annak mozgó-nyüzsgő embertömegét, ezrek ajkáról hangzott fel a bámulat szava: Ilyet a mi Tettyénk még nem látott.

Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában – 34.

És hogyan tudósított a korabeli sajtó (Pécsi Napló, 1905. június 24. 2-3 p.) a tettyei népünnepélyről? „Két hét óta tout (egész) Pécs, a tettyei népünnepélyről beszélt. Az emberek lázas sietséggel nézték az eget, figyelve a felhők járását, számítgatva mennyi a lehetősége az esőnek, derűnek. És amint borult az ég, úgy borultak az arcok és amint kisütött a nap, úgy sugárzott az öröm. Ha pedig üdvözölték egymást, a rendes köszöntés helyett evvel emeletek kalapot: – Föl a Tettyére! Erre buzdította a közönséget az a japán lovag is, aki hatalmas plakátokkal végigszáguldott az utcákon, invitálta a közönséget.”

Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában – 30.

Pécs város vészterhes napjai után térjünk át valami kellemesebb témára. Reéh Gyurival együtt elevenítsük fel a régi tettyei vidám mulatságok történetét.

„- Panem et circenses! (Kenyeret és cirkuszt!) – kiáltotta az egykor hatalmas római nép. Panem et circenses ma is a jelszó, bár szelídebb kiadásban. Hosszú téli hónapok után a test és lélek egyaránt kivágyódik az Isten szabad ege alá, hogy együtt érezzen az álmából ébredő természettel, – a tavasszal örüljön a díszöltő fáknak, bokroknak s vágyakozva tekintsen az ezt követő mindennapi kenyeret adó évszakokra, a nyárra és őszre. Így születnek meg a népies ünnepségek a szabadban.”

Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában – 29.

150 éve, 1862. április 18-án született Reéh Gyuri. Ebből az alkalomból két pécsi egyesület is koszorút helyezett el a jubiláns Jókai téri emléktáblájánál. Gondolkodtam, most úgy illenék, hogy én is – mint aki sok szellemi táplálékot kapott várostörténeti munkáiból – valamilyen jelképes ajándékkal köszöntsem az ünnepeltet. Mit is adhatnék én Reéh Gyurinak? Arra gondoltam talán, valahol az éteri magasságokban örülne, ha a Tettyéről adnék közre néhány gondolatot. No nem a mostani elcsúfított Tettyére gondolok, hanem arra, amikor a Tettye még régi természetességében csalogatta a kirándulni vágyó pécsi polgárokat.

Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában – 18.

Az 1898. év farsangjának mintegy összegzéseként a „Pécsi Napló” (1898. február 20. szám) szerkesztősége egy igen „rázós” kérdéssel fordult 42 kedves olvasójához. Mi a véleményük a pécsi leányokról? Egy kis csokorra valót összeszedtem ezekből, és most tisztelettel átnyújtom az olvasóknak.

Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában – 13.

Előjáróban néhány farsangi gondolatot szeretnék felidézni a „Pécsi Hírek” 2004. január 15-én i számában megjelent egyik cikkéből (szerző: Pánics György): „Végül is erre valók a bálok, amióta világ a világ, ezek a társadalmi élet olyan eseményei, amelyekre jó visszaemlékezni szürke hétköznapokon. A hölgyek ruháira, akik szerint azért kell minden évben újat vásárolni, mert mindenki emlékszik a tavalyira, s nincs annál nagyobb szégyen, mint ugyanabban a ruhában megjelenni, ráadásul ugyanabban a társaságban.”

Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában – 9.

Nehéz lenne megszámolni, hogy Reéh Gyuri bácsi korában hány vendéglője és kocsmája volt Pécsnek. Sajnos ezek közül nagyon soknak örökre nyoma veszett. Az utókor nagy szerencséjére azonban Gyuri bácsi szürkeállománya megőrzött néhányat, és most ennek nyomán folytathatjuk virtuális kalandozásunkat Pécs város gasztronómiai múltjában.

Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában – 8.

Most folytassuk kalandozásunkat Reéh Gyurival, ezúttal a régi pécsi vendéglátás múltjában. Izgalmas élményeknek nézhetünk elébe:

„Úgy mondják vendéglőben jól és olcsón táplálkozni, ma ismeretlen fogalom.

Jer hát kedves olvasóm velem, elvezetlek a mi girbe-görbe utcáinkon át olyan helyekre, ahol, igaz több évvel ezelőtt, jól és olcsón lehetett enni és inni. Ne félj, ha alacsony, pipafüstös helyiségbe lépünk: – nem kell ott soká tartózkodni. Jól eszünk, jól iszunk, keveset fizetünk és megyünk.”

Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában – 6.

Az egyre jobban terjeszkedő pécsi ipari park szélén még ott árválkodik néhány fa a mohácsi út mentén, amely az egykori üszögi kiserdő emlékét idézi. Pedig valamikor, Reéh Gyuri korában hatalmas közkedveltségnek örvendett ez a pécsi „Stadtwäldchen”. A közeli kis erdő pompás öreg fáival, rejtelmes csalitjaival valósággal vonzotta a város „aranyifjúságát”.

Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában – 5.

Az egykori vízimalmok gyermekkorom felejthetetlen élményei közé tartoztak. Nosztalgikus álmaimban egy életen át ott kerepeltek a malmok. Örülök, hogy én még láthattam működő vízimalmokat. Beszélgethettem a fehér kísérteteknek tűnő molnárokkal. Ámulattal töltött el az egyszerűségében is leleményes és furfangos áttételes szerkezet, amely a malmot éltette, mozgásban tartotta. Persze a legérdekesebb, maga az óriási vízikerék volt, amelyre ifjú titánként ömlött a kis, zabolátlan hegyi patak, hogy azután energiájától megszabadulva csendesen folydogáljon tovább a fűzfák árnyékolta medrében.

Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában – 2.

Kedves Hetedhéthatár olvasók! Folytassuk tovább kalandos utazásunkat Pécs város színes, érdekes múltjában, Reéh Gyuri bátyánk szakszerű idegenvezetése mellett. Járjuk tovább a hajdani Pécs zegzugos utcáit, tereit és vidám szórakozóhelyeit. Elöljáróban csak néhány személyes gondolatomat szeretném ideidézni. A pécsi fürdők és strandok az én fiatalságomban is meghatározó, felejthetetlen élményét jelentettek.

Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában – 1.

Tisztelt Hetedhéthatár olvasók! Most egy igen érdekes, régi pécsi kirándulásra szeretném Önöket meginvitálni. Ne ijedjenek meg, nem kell tartani a fáradtságtól. Tessék csak kényelmesen elhelyezkedni a süppedő fotelban, és mindjárt indulunk is. Idegenvezetőnk egy régi, és annak idején igen közkedvelt pécsi személyiség lesz, Reéh Gyuri bátyánk, az egykori Pécs legendás alakja. Reéh Gyurit nem kell külön bemutatni nekünk, pécsieknek.