Szobrászat | Hetedhéthatár - Part 3
Archívum

Szobrászat

A választott címke 44 íráshoz kötődik

Judit Hagner bronzmunkái

A Hetedhéthatár olvasói Judit Hagner több prózai alkotásával is találkoztak már a lap hasábjain. Most ismét a szobrászról van szó, arról a szobrászról, aki dr. Elen Markgraf művészettörténész szavai szerint: „Már első szobrainál az emberi érzés és gondolat kifejezése olyan erővel mutatkozott meg, mint ma. »Az agyag a második anyanyelvem« – hangzik a művésznő vallomása…”

Elkezdték a Zsolnay-szobor fölújítását (végre)

Amikor a magyar és a pécsi közélet nagy alakja, a külföldön is ünnepelt Zsolnay Vilmos 1900. március 23-án szeretett városában örökre lehunyta a szemét, már aznap (!) a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara (amelyet az ő kezdeményezése hozott létre hajdanán) megindította szobrára a gyűjtést Littke Lőrinc javaslatára. Mivel a fővárosban is nagy visszhangja támadt az ügynek Pécs mellett, a szervezőmunka megindulhatott, a szoborbizottság létrejöhetett.

Kincses Baranya – Ibafai asszonyaimra emlékezve…

… A zselici dombok erdőbélelte csendje veszi körül és a „Lapsi”-völgy tartja karjában ezt a baranyai kis falut. De itt a főtéren, a dél-olasz kisvárosok összes kellékei egy rakáson. Hófehér templom, a falusi iskola, a bolt lépcsőjén üldögélő buszra várók, a hősi emlékmű körül tereferélő cigányok, turistabuszok, csillogó autók, szamaraskordé, a szelíden hömpölygő birkanyáj, valami tündéri bájt kölcsönöznek Ibafa hétköznapjainak.

Fából a mának, kőből a holnapnak

Megyénk egyik legszebb települése, Zengővárkony sok látnivalóval várja az odalátogatókat. A református templom és a Fülep Lajos emlékszoba felidézi az Európa-hírű művészettörténész-lelkipásztor szellemiségét, a tájház megismertet a környék néprajzi értékeivel, puritán szépségű szőtteseivel, színpompás viseletével.

Felvillanás

Rám zuhant az ébren töltött éjszaka fáradtsága, amikor a Keletiben leszálltam a frankfurtiról és a Déliben a pécsi gyorsban lerogytam. A kupé tele fiatallal. Fel a napszemüveget. Mifélék? Egyetemista, munkás? Az öltözékükből aligha lehet kitalálni itt Magyarországon is. Szépek. Komolyak. Divatosan csinosak. Egy lány, a többi fiú.

Ültess babot! – A közelgő tavasz elé…

Ember, ha tökéleteset akarsz alkotni, ültess egy ibrikbe öt szem babot a föld alá egy-két centiméterre. Tedd a napra, öntözd, és várd a csodát. A csoda nem marad el, mint annyiszor, mikor az ember szívszorongva várja. A csoda, a tökéletes alkotás megszületik. A hegyeket mozgató erő, ami a babszemben babszemnyi, feltöri a földet és valami kis zöldes daganat mutatkozik a babszem oldalán.

Mazochista történet, avagy a nagy szomjúság éjszakája

Ha Harwichban szálltál volna partra, már régen itt lehetnél. Bár a hajóút tovább tart, de legalább kipihenhetted volna magad a hosszú vezetés után, át Nyugat-Európán. Ha Ostende-ben hajóztál volna be, akkor csak át kellett volna nyúlnod Dower fehér szikláiért és mindenestül áthúzni a hajót.

“Csak az hal meg, akit elfelejtenek…”

…amikor lázas keresgélés után megtaláltuk az éppen lábadon lévő zoknidban a lakáskulcsot és utána a fergeteges nevetéstől a konyhapadlóra zöttyentünk, nem gondolhatta senki, hogy egy kilencvenéves és egy ötvenegy éves “összeesküvő” potyogtatja a könnyeit odalent…

Védőbeszéd a fehér lóért…

Megint ez az üres fehér lap… megint a művészetről kellene… újra és újra. Megint ágaskodó indulatokkal vagyok tele, csordultig. A márvány ló(fej) némán tűri, hogy a körülötte állók miatta acsarkodjanak. Alkotója és “árulója”, az igen-igen (túl) szerény művész védekezik… hogy ő tulajdonképpen tudja, hogy ennek a lónak nincs helye ITT a Művek között (bár kicsivel előtte elszólta magát, hogy ez a kedvenc darabja).

Bronzkatedrális

Szép és fájdalmas történet következik egy szobor születéséről – szép és fájdalmas, mint a születés maga.
Tombol a hóvihar a téli tajga felett. Az apró vasútállomás már majdnem elsüllyedt a hóban, a sötét szibériai éjszakában. Az egyetlen sápadt lámpa körül emberek álldogálnak. Egy a sorsuk. Várják a vonatot, amely talán soha nem érkezik meg.

A mester befejezte művét – Bocz Gyula 1937-2003

Bocz Gyula meghalt. Fáj ezt hallani, s nem enyhíthetjük a fájdalmat azzal, hogy így mondjuk: elment. Bocz Gyula nem ment el. Maradt, ahol volt; a nélküle mindörökké üresnek és halottnak tűnő kert s vele együtt halt fáinak torz árnyéka nemcsak nem-létét, de ott-voltát is jelzi. A Pécsett, Villányban és Hosszúhetényben szétszórt hamvait hegyekből föltámadó szél sodorja magával, eső mossa be a földbe, hó takarja el az arcát.

Szoborjegy-kibocsátás Mohácson

Egy emlékmű-együttes felállítását célul kitűzve a Mohácsi Városszépítő és Városvédő Egyesület felhívással fordul az ország lakosságához. II. Lajos király születésének 500. évfordulójára, egyben az 1526. évi mohácsi csata hőseire emlékezve a mai utódok szobrot kívánnak állítani Mohács főterén, a Fogadalmi Templom keleti árkádsora elé, és ehhez kérik a honfitársak támogatását.

A szobroknak is megvan a maguk sorsa – 1-2.

2002-ben születésnapot, a kétszázadikat ünnepeljük: “Kossuth apánk”-ét. 1849. augusztus 19-én Orsovánál honvédei zokogásától kísérve hagyta el az országot; 1894. március 30-án a magyar határtól, Csáktornyától könnyező sokaság közepette tért vissza – holtában. Halálát követően országszerte fölerősödött a törekvés Kossuth Lajos emlékének méltó megörökítésére.

Bánki Judit Hagner szobrai

Please follow and like us:



Archívum

Hirdetés