Hetedhéthatár | Vadászat
Archívum

Vadászat

A választott címke 36 íráshoz kötődik

Vadászbarátság

Az öreg Lada Niva lassan haladt a jól ismert úton. Talán már magától odatalált volna a csereskishalmi vadászházhoz, annyira jól ismerte Péter szándékát és gondolatait. Tizenkét éve jártak vadászni, és sohasem hagyták cserben egymást.

Az alsónánai dámbika

A téli hónapokban szokatlanul kellemes tavaszi időjárás, és ragyogó napsütés fogadott Alsónánán, Tolna megye hangulatos kis falujában. Harmadik éve készültem arra, hogy Attila meghívásának eleget tudjak tenni, de mindig közbejött valami.

A kőrishegyi muflonkos

Hideg januári napok köszöntöttek a Bakonyra. A hó nem volt nagy, az utakat már gondosan megtisztították. A kertek, a földek és az erdő vékony fehér takaróba burkolózott az időnként megerősödő északi szél jeges lehelete elől. Az erdei állatok kevés élelmet találtak a fák között, ezért gyakran kimerészkedtek a vetésekre, és a hó alól próbálták kikaparni az ősszel elvetett magok gyenge hajtásait.

A repcetábla szarvasa

A fény már legyőzte a sötétséget, de a nap sugarai még gyengék voltak ahhoz, hogy a köd felett is diadalmaskodjanak. Nem volt szép a reggel, a tejfehér pára mindent beborított, a látótávolság alig haladta meg a harminc métert. Zoltán még teljes sötétségben ült fel a magaslesre, amely az erdő és a repcetábla közötti földút szélén állt. Jól ismerte, és szerette ezt a helyet. Kedvező körülmények között előre és jobbra messze beláthatta a dimbes-dombos területet.

A napló – 2/1. rész

Császár Pista kemény nap után kopogtatott be nagyapjáék ajtaján. A konyhában nagyanyját találta:
– Csókolom mamikám! Farkaséhes vagyok, nagyon nehéz és hosszú napunk volt. Még a „balázsolást” is gyakorolnunk kellett Mari nénivel, de annak örülök végül is, mert januárban Dorogra megyünk bemutatni – mondta a hatodikos fiú és táskáját a támlás heverőre helyezte.
– A balázsjárást tanuljátok, hát az nagyon szép lehet.

Vadászörömök és kallódó vadászörökségünk

„Jól felkészült ember, szereti, ápolja a vadászati kultúrát és hagyományokat.” Ez a megállapítás az utolsó bötűig precízen jellemzi azt a mindmáig aktív vadászt, akinek kitartó dokumentarista, tényfeltáró, hagyománykutató munkássága révén vadászíróként kötetei jelentek meg. Motesiky Árpáddal verebélyi otthonában társalgunk. És miért titkolnám, hogy egy jókora porció, vadhússal készült, pompás babgulyás elfogyasztása után.

Felvidéki vadásznyelv és szellemiség – 2.

A pozsonyi Hét című kulturális lap főszerkesztő-helyettese, Ozsvald Árpád a kilencvenes évek elején megkért, hogy a lap nyelvművelő rovatába írjak néhány fejezetet a szlovákiai magyar vadászok buzdítására, hogy tegyék magukévá a kifejezéseket magyar nyelven. Tudniillik Szlovákiában a vadászok felkészítése és a vizsgáztatás csak szlovák nyelven folyik mind a mai napig. Bevezetőmben méltatlankodva jegyeztem meg, hogy […]

Felvidéki vadásznyelv és szellemiség – 1.

„Isten tartsa meg nekünk a vadászást nyugalomban és békességben és áldja meg minden jámbor vadászt szerencsével és megbecsüléssel minden ösvényen és útján.” (Sinapius János: Kis Vadászerdő, 1678) Nagyon régen volt, régi történet, amikor a jó Johannes Sinapius az idézett sorokat írta és ajánlotta Szászország, Cleve és Berg hercegének s kegyelmes urának. Vajon a szerző udvarolt […]

Messze szól a vadászkürtök hangja! A 15. születésnap

Különlegesen ünnepélyes születésnapi megemlékezésre került sor a Baranya Megyei Vadászkamara rendezésében november 14-én, szombaton este a Bazilikában. Mi, pécsiek hozzászoktunk a több száz éves jubileumokhoz: egyházmegyénk 1000 éves, első egyetemünk több mint 600 éves, várossá válásunk is néhány száz éves már. Mindezeket méltón meg is ünnepeltük. Mi hát mindezekhez képest egy 15. születésnap?

Kiállításon voltunk…

Ha március, akkor Fehova (FeHoVa – Fegyver, horgászat, vadászat) nemzetközi kiállítás a Hungexpo Budapesti Vásárközpontjában. Az ideit 16. alkalommal március 19-20-án tartották.

Ünnepi asztalok mellett

A Horvát Vadász Szövetség Eszék-Baranya megyei szervezete és az Országos Magyar Vadászkamara Baranya megyei Területi Szervezete sporttársi és baráti kapcsolatából eredően idén immár harmadízben rendezték meg Baranyában a Szent Hubertus napi ünnepséget.

Látogatóban Brath Antalnál

Szeptemberi napsütéses délelőttön érkeztünk Gesztére, de mire körüljártuk a falu határát, dűlőit, szőlőhegyét, és persze a kolonit is, jócskán elszaladt az idő. Jól benne voltunk a délutánban, amikor Antalék felvégi háza elé kanyarodott a terepjáró.

Megegyezés

A vadászház, mint veszteglő hajó úszott a földhöz tapadó ködtenger tükrén. A kazán kéményéből vastag füstszalag kígyózott lomhán a hatalmas lucok redős sapkája alá. A fiatalasszony haját igazgatta a konyhaablak fekete tükrében, aztán szívszaggató csókokat fújt kicsi tenyeréből az ablakot megkocogtató vadásznak.

Ezüst, arany és gyémánt Baranyában

Natúr vadászkürtöt megszólalni több évtizede hallottam először, egy német vendég kezében. Már akkor felkeltette érdeklődésemet a csillogó-villogó, formás kis hangszer, amelyről „hiányoztak” a rézfúvósoknál megszokott billentyűk, mégis remek dallamokat lehetett kicsalni belőle.

Ünnepnapok

Mielőtt még bárki Széchenyi Zsigmond híres vadászkönyve címének elorozásával vagy illetéktelen használatával vádolna meg, határozottan kijelentem, egyik sem áll szándékomban. Mindössze szerény – és talán nem a legilletékesebb – krónikása kívánok lenni két fontos alkalomnak, amely valamilyen formában szervesen kapcsolódik egymáshoz.



Archívum

Hirdetés

Legutóbbi hozzászólások