Zalaegerszeg | Hetedhéthatár
Archívum

Zalaegerszeg

A választott címke 7 íráshoz kötődik

Shakespeare: A windsori víg nők – Zalaegerszegen

Csiszár Imre, Kossuth-, Jászai-díjas, Érdemes és Kiváló művész – színházi rendező állította színpadra Shakespeare: A windsori víg nők című vígjátékát Zalaegerszegen, amit április 5-én mutattak be. Ő a 2017-es, a Thália Színházban megrendezett Vidéki Színházak Fesztiválján legjobb előadás díjával büszkélkedő Ötödik pecsét rendezője is. Most pedig egy harsány, kitűnő hangulatú vígjátékkal ajándékozta meg a közönséget.

„Ecsedi, te olyan vagy, mint a vasbeton!”

Van nekünk itt egy nagyon közeli, nagyon egyszerű, nagyon belevaló színésznőnk, aki messziről indult, mélyről kezdte, minden akadályt sikerrel vett, igazi túlélő típus. Már nem találkoztunk kolleganőként a színpadon – ilyen ez a pálya. Az egyik jön, a másik megy. Ki hogy éli túl ezeket, és hogyan építi be később az életébe – emberfüggő. Ecsedi Erzsébet, többszörösen is díjazott színművésszel beszélgetek.

Beszélgetés Balogh Tamással, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház immár örökös tagjával

Idén januárban került bemutatásra Zalaegerszegen a Caligula helytartója című Székely János darab. Ez adta beszélgetésünk apropóját. Balogh Tamás számos szép szerepet, feladatot oldott meg pályája során, amiből a zalaegerszegi időszakot kísérhettem figyelemmel. Beszélgetésünk viszont főleg arról szólt, hogyan boldogulhatott az ember, aki 1944-ben született Magyarországon, akit én, az Erdélyben született, 1989-ben ismerhettem meg.

Székely János: Caligula helytartója a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban

Vannak darabok, amiket nem lehet elrontani. Székely János, erdélyi gondolkodó színdarabja is ilyen.

Nyári beszélgetés Farkas Ignác, Jászai díjas színművésszel – a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház immár örökös tagjával

Mikor áttelepültünk Zalaegerszegre Sepsiszentgyörgyről és első szerepemben partnerem volt, Farkas Ignác, a nálam majd tíz évvel fiatalabb színész olyan megértő, elfogadó magatartást tanúsított felém, amivel a kezdeti – nem kis izgalmakkal járó – lépéseimet sokban segítette. Akkor is nyilatkoztam segítőkészségéről, mennyire jól esett, mára pedig egyértelművé vált: erre született.

Evita Zalaegerszegen a Hevesi Sándor Színházban

Miért játszik az ember? Miért színész? Miért ír színdarabot, és adatja elő a közönségnek? Az előadás után újból ezeket a kérdéseket tettem fel magamnak. Mert hat, nem hagy közömbösen, felkavaró, elképesztő, mélységesen elgondolkodtató amit láttam, halottam.

Az ötödik pecsét

A műről már írtak sokan. A színdarabról is. Én a magamét mondom. Mint volt színész, mint értelmiségi néző, mint színházi szakember, és mint művészetpártoló és életigenlő. Láttam a filmet annakidején, mikor még fiatal voltam. Már mögöttünk, szüleink mögött volt a háború, és szívesebben nézett előre az ember, mert reménykedni akart, élni, szebben… Csak hát nem lehet kitörölni emlékeinkből a múltat.



Archívum

Hirdetés