2024. május 4-én 17:00 órai kezdettel tartják barátunk és szerzőtársunk, Hajnal Éva „az a nap” című új könyvének bemutatóját a Pécsi Harmadik Színházban. Hajnal Éva írónővel legújabb verseskötetéről Moravetz Levente író, rendező beszélget.
Az év legnagyobb nemzetközi képzőművészeti rendezvényére a Ludwig Múzeum egy nagyszabású és látványos kiállítással készült: Nemes Márton festőművész erre az alkalomra készített műegyüttesét mutatja be a Magyar Pavilonban. A multimédiás, több érzékre ható, a színeket középpontba helyező összművészeti alkotás az absztrakt festészet hagyományain túl a kortárs élményvilágra, így a technoszubkultúra, a digitális képalkotás tapasztalataira épül.
Az előző részben az 1933/1934-es színházi évad zárásakor előadott darabok adatait ismertettem, de nem jutottam a végére, ezért ebben a részben folytatom. (Eddigi gyakorlatomtól eltérően, a „személyi gazdagság” miatt most sem közlöm az írásban szereplők személyi adatait, ezt a végén fogom külön pótolni.)
Újabb pályázati kör nyílik meg holnap, azaz április 16-án, kedden, déli 12:00 órakor az ingyenes InterRail-bérleteket biztosító, úgynevezett DiscoverEU-program keretében – ismertette a pályázat mentora, Ujhelyi István. Az Európai Parlament magyar képviselője hozzátette, hogy az idei első kiírásban összesen 35.500 ingyenes bérletet osztanak ki, ebből az előzetes kvóta alapján 779 jut majd a tizennyolc éves magyar fiataloknak.
„Csillagok, égbeli tűk” címmel mutatta be új, nyári műsorát a Fővárosi Nagycirkusz. Cseh Tamás-Bereményi Géza „Háború van” című dalának kezdő sorai állnak a fókuszban: „Csillagok, égbeli tűk karcolják rá a szememre: Háború van. Csillagok, a háború tart, szóljatok rá, hogy megálljon.” Napjainkban ismét aktualitást kaptak-e sorok, melyre reflektál a Fővárosi Nagycirkusz új műsora.
2024. július 28-ig tekinthető meg a szentendrei MűvészetMalomban az Európai Iskola – Veszélyes csillagzat alatt (1945-1948) című kiállítás. A tárlat 1200 négyzetméteren több mint 200 művet mutat be az 1945 és 1948 között alkotó Európai Iskola művészcsoport munkásságáról, azon belül hangsúlyosan a Szentendréhez kötődő művészekéről, nemzetközi kitekintéssel.
2024. április 12-én adták át Pécsett az Emberség-díjakat. Olyan személyek részesültek az Emberség Erejével Alapítvány elismerésében, akik önzetlenül, szívvel-lélekkel, kedvtelésből tesznek azért, hogy jobb legyen mindannyiunk élete. Magánszemély és csoportos kategóriában hirdettek győzteseket.
Ebben a részben szeretném bemutatni, hogyan zárt egy színházi évadot a Pécsi Nemzeti Színház hajdanán. Az 1934-es évet választottam ki, mert ekkor még az előző részekben szereplő Mezey Mária (Viola Terézia, 1909-1983) a társulat tagja volt, másrészt pedig Jávor (Jermann, Spannenberger) Pál (Gusztáv, 1902-1959), minden idők egyik legsikeresebb – főleg mozi – magyar hősszerelmesének vendégjátéka zárta az idényt!
A bizonytalanság évtizedében érezhetően felgyorsultak a világpolitikai és világgazdasági események a korábbi időszakokhoz képest. Lényegesen aktívabb folyamatoknak lehetünk tanúi, melyek az erőterek megváltoztatására, az új szövetségi rendszerek kiépítésére, a gazdasági térnyerésre irányulnak, máshol pedig ezzel egyidőben a fennmaradást vagy a versenyképesség megtartását célozzák.
Szálinger Balázs darabja a Hevesi Sándor Színházban Mit jelent odaadni a legféltettebb kincsed azért, amit meg akarsz nyerni? Foglya kell légy annak, aminek csínját bínját meg akarod ismerni. Most látom milyen ragadozó, aki ezt követeli, hogy csábít, habarít magába míg már nem látsz senkit-semmit rajta kívül. Izgalommal, gyönyörrel, szerelemmel kábít. Rabságod veszettül izgalmas.
nem festettem meg
a buszon mellémszegődő bolondot,
hosszú meséiből felszálló igazat
Fakul a lét, mint a közönyös falragasz.
Ahol nem ismernek, s te sem senkit,
vagy – nem vagy, a világnak egy és ugyanaz.
Kérdeznéd a kaput, miért van zárva,
boldogan csöngetnél, de néma,
talán cserélnek elemet néha,
Faludy stílusában
Vörös fénnyel jött part felől az alkony,
télidőben korán, ahogyan szokott,
álmos tar ágak közt fáradt ölelésben
ott lenn a város tavaszról álmodott;
Nepomukot sosem érdekelték a híres emberek, az meg pláne nem doppingolta, hogy maga is azzá váljon. Aztán egy szép napon belezúgott Euláliába, a IV. B-ből, aki körül csupa híres srác forgolódott. Mit tehetett egyebet, minthogy belőle is híres srác legyen.
TovábbPiacolásom közben a minap ismerős arc bukkant fel a színes fergetegben. Hát persze, hogy ő az, D. Hortenzia, a hajdani osztályelső, pontosabban annak hatvanhat éves kivitelezése. Ő is felismert, kissé bizonytalanul pislogott, aztán beszédre nyílt a szája.
TovábbCsak egy puha pillantás
A zörgő, fáradt időben
Szertelen szerelmünk
Kóbor illata a kék csend
Örökkön ölelő tengerében
Érintésed sajgó gyönyöre
A ház lassan elcsendesedett. A gyerekek aludni tértek, az emberek még hallgattak egy keveset. A macska éjszakai útjára indult. Amint kisurrant a félig nyitott konyhaajtón, találkozott a kutyával. – Hová, hová, Cirmos? – kérdezte.
TovábbFel akarok ébredni, szaladni,
de valakik kötöznek maradni,
mozdulatlan kőszikla a lábam,
körül dongnak mindenféle árnyak.
Lányok és ifjak tűz táncot járnak,
tündér magukat napnak szántan,