Ecsetvonások Hidas címerében

Jó utazó, ölelő karjából vén Mecsekünknek
Hogyha kilépsz, vess pillantást kedvtelve e tájra,
Hol fej-fej mellett, vetekedve szalad patakocska
S országút, eleven testrésze e csöppnyi hazának.

Kápolnaharang – Kardosvaszkay Kardoss Kálmán emlékére

Szelíd fohász szól: kápolnád harangja,
Mint akkor, júniusban, sok-sok éve.
Könnyet morzsolt férfikéz is e hangra:
Béres, úr, polgár, koporsódhoz érve.

Könyvmánia

Ünnepek tájékán a szokásosnál is nagyobb mértékben szaporodnak körülöttem a könyvek. Barátok, szerzőtársak küldik el legfrissebb munkáikat részben a meglepetés-, az örömszerzés, részben egy objektív értékelés reményében. Hiába próbálom győzködni őket afelől, hogy – gyarló emberek lévén – valamennyi vélemény, kritika eleve szubjektív.

Ünnepi asztalok mellett

A Horvát Vadász Szövetség Eszék-Baranya megyei szervezete és az Országos Magyar Vadászkamara Baranya megyei Területi Szervezete sporttársi és baráti kapcsolatából eredően idén immár harmadízben rendezték meg Baranyában a Szent Hubertus napi ünnepséget.

Lesifotók – 3. rész

A pekingi nyári olimpia záróünnepségét követően kis hazánkban sokan megkongatták a vészharangot, sportolóink egy részének meglehetősen karcsú szereplése miatt. Pedig igazán nincsen okunk pánikra.

Lesifotók – 1. rész

Nagyapám hajdanán a szőlőtőkék között hajladozva így kommentálta az az évi első kakukkszót:
– Mári, megszólalt a kakukk. Figyeld, hány évet kapok még tőle!
Ómami, aki valamelyest hitt az efféle dolgokban, feszülten fülelt.

Ezüst, arany és gyémánt Baranyában

Natúr vadászkürtöt megszólalni több évtizede hallottam először, egy német vendég kezében. Már akkor felkeltette érdeklődésemet a csillogó-villogó, formás kis hangszer, amelyről „hiányoztak” a rézfúvósoknál megszokott billentyűk, mégis remek dallamokat lehetett kicsalni belőle.

Kardoss Fesztivál Hidason

Június 7-én immáron másodszor rendezték meg Hidason a tavaszi népünnepélyt, amely mostantól a Kardoss Fesztivál nevet viseli. A névadó vaszkai és kardosfalvi Kardoss Kálmán (1839–1916), Hidas egykori földesura, 10 évig Pécs szabad királyi város és Baranya vármegye főispánja, 6 ízben országgyűlési képviselő, 1867-től aranysarkantyús vitéz később belső titkos tanácsos.

Ünnepnapok

Mielőtt még bárki Széchenyi Zsigmond híres vadászkönyve címének elorozásával vagy illetéktelen használatával vádolna meg, határozottan kijelentem, egyik sem áll szándékomban. Mindössze szerény – és talán nem a legilletékesebb – krónikása kívánok lenni két fontos alkalomnak, amely valamilyen formában szervesen kapcsolódik egymáshoz.

In memoriam Dénes István

Amikor karácsony előtt Budapesten jártam, a Nimród szerkesztőségében, reménykedtem, hogy találkozunk, és elcsevegünk az elmúlt hónapok (esztendők?) érdekesebb eseményeiről, amelyekről korábban – ha egyáltalán belefértek egy-egy levélbe, telefonbeszélgetésbe – csak címszavakban tájékoztattuk egymást.

Alku – 3.

Rendezetlen csoportokban tülekedtek vissza a felazolóba, de a főcsatlós megelőzte őket. Lélekszakadva rohant a még ott beszélgető két vezetőhöz:

– Igazgató elvtárs! … akarom mondani úr … baj van! A felkelők lövik az aknatornyot!

Gyónás könyve – 3.

Szőnyegen suhan a vonat;
kerekek metronóm-zaja
az utasokig nem jut el.
Kontár gitáros:

In memoriam Kurucz Gyula

„Nomen est omen.” – illett rád a mondás:
Sejtjeid nedve kurucos vagányság.
Hittük: rajtad nem foghat semmi rontás,

Inflálódott szavak – (Tüskés Tibornak)

A költő furcsa torzója a sorsnak;
Ki éri, formál rajta keveset,
S a holt anyag, mi belőle leporlad,
Másokon megtapad vagy szétpereg.

Pszichoanalízis

Az alibinek kihozatott kávé már rég kihűlt az elegáns porceláncsészékben, de a két cimbora nem fogyott ki a szóból. Amikor az inkább kifutóra termett, s formás idomait nem is túlontúl rejtegető, huszonéves felszolgáló hölgy eléjük tette a megrendelt italt, éppen csak belekóstoltak. Mindketten elismerően biccentettek, mégsem folytatták a kortyolgatást.