Becskereki László írásai

Magyarországon viszonylag keveset tudunk a buddhizmusról, Buddháról is elsősorban a pocakos, aranyozott, óriási méretű szobrai jutnak eszünkbe. Képekről ismert külsőségei meseszerűek, szemünknek kedvesek, így nem csoda, hogy naiv gyermekként vágyunk a buddhizmust bemutató, közérthető ismeretekre. Milyen lehet, vajon mi a varázsa ennek a tőlünk oly távoli világvallásnak?

Régen akadt a kezembe ilyen érdekes kötet, mint az ötszáz éves hagyományokon alapuló, de teljesen mai hangnemben, a mai kor emberének igénye szerint szerkesztett Csízió. De mi is ez a lexikonszerű, egyházi, történelmi, bibliai ismeretekkel megtöltött 500 oldalas ismerettár? Eredendően az egyházi ünnepeket és a legfontosabb szenteket bemutató gyűjtemény volt a Csízió, ami az idők folyamán kiegészült az év napjaira eső névnapok eredetének magyarázatával.

Gyerekkoromban nem volt ritka az olyan alföldi parasztház, ahol a 48-as hősök, vagy II. Rákóczi Ferenc bekeretezett portréja díszelgett a falon. Hogy olvastak-e valaha egyetlen könyvet is ezek az emberek – a Kincses Kalendáriumon kívül – azt nem tudom, de tény, hogy jól ismerték a történelmi legendákat, és ahogy azt korábban ők is kapták, szívesen meséltek a régi időkről.

Jól ismerjük az ókori görög és római kultúrát, a szellemi élet nagy egyéniségeit, ám alig tudunk valamit az ősi kínai irodalom máig érvényes filozófiai műveiről. Az évszázadok folyamán mindig voltak kiemelkedő szerzőik, akik újrafogalmazták, csiszolgatták az élet bölcsességeit, de ezek a művek magyarul csak részben, vagy még úgy sem hozzáférhetők, ezért is figyeltem fel Lin Yutang közelmúltban megjelent két érdekes könyvére.

Életrajzi kötet, amelyben a nálunk is igen népszerű brazil író életének egy rövid – de meghatározó élményt nyújtó – szakaszát tárja elénk a maga őszinteségével. Elolvasva megismerhetjük magát az írót, és ez már önmagában is minden érdeklődőnek nagy élmény, ám ennél sokkal fontosabb a könyv azok számára, akik már álmodoztak egy kicsit a Santiago de Compostellába vezető, közel 800 km-es zarándokút megtételéről – nekik kötelező olvasmányként ajánlható A zarándoklat.

Róma közismert szépségéről senkit sem kell meggyőzni. Ez a csodálatos kötet is elsősorban kalauzolni kívánja az érdeklődőt a látnivalók tengerében, legyen szó akár a művészetek iránt fogékony olvasóról, akár a legszebb látnivalók után vágyódó turistáról.
A szerzők megtalálták az ideális egyensúlyt a művészeti albumok és az útikönyvek között, megteremtve egy nálunk még szokatlan kategóriát, művészeti kalauz néven.