Belényesi J. Tünde, Author at Hetedhéthatár • Oldal 2 a 2-ből
Szerzői archívum

Belényesi J. Tünde

Belényesi J. Tünde írásai: 22
Belényesi J. Tünde

Nevetve

Sétálni indultunk
Boldogan, nevetve.
A vihar körbeölelt,

Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett

Nem tudtam, hogy itt lesz. Eleinte csak figyeltem, lestem minden mozdulatát. A megjelenése fogott meg, és a személyisége vonzott magához. Mint egy friss szellő, olyan lágyan vitt felé egy nálam hatalmasabb erő, hogy végül hatalmas forgószél törjön elő, amikor először átölel.

Egy margóra

Amikor egy fűszál megrezzen a homályban,
És egy gyertya égni kezd a csendben,
Akkor érzem úgy, hogy szeretlek.

Üvöltenék a szélbe

Egy pillanatra elszállt
A boldog perc veled.
De te… rám néztél és én

Nyár volt

Utálom az őszt. De ősz van.
S szomorúság az arcokon.
Hol az Isten, ki fényt, színeket,

Maradt

Elballagtam.
Véget ért egy hosszú nyár.
S kivirult egy őszbe vegyült tél.

Lépten-nyomon

Egyedül vagyok.
Magány követ
Lépten-nyomon.



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS