Hatalmas rónaság,
fenséges Hortobágy,
ámuldoznak tőled
nyugati turisták:
„Micsoda egy színház!”
A hajnali derengésben
serken a fény redőnyrésen.
Legelészve jár az agyam,
nem terelem, lustán hagyom,
Szavad ringasson,
mint lebbenő pillangót a szellő,
szavad csábítson,
mint kihívóra kifestett delnő
Kocsis József barátunktól testvére, Kocsis Tibor búcsúzik a Magány című verssel. A temetés Szentlőrincen lesz, augusztus 6-án, kedden, 16 órakor. / MAGÁNY / Amikor / a legelső cigarettát, / a diófa ringatását, / szép Mecsekünk bejárását, / erdők csendjét, szél zúgását, …
Július 26-án délelőtt elment Kocsis József… Barátunk és szerzőtársunk. Szintén Hetedhéthatáros barátunk és szerzőtársunk, Kocsis Tibor bátyja. Elsőként ő, a testvér búcsúzik szeretett Jóskánktól a Hetedhéthatár oldalán.
Élet szökik be a kertbe,
fűzfaköltő fakad dalra:
A fűzfákon szürke barka
(a legelőn szürkemarha),
Sorban áll sok trampli krumpli,
szeretnének jó alakot,
olyant, mint a jól faragott,
karcsúsított hasábburgi.
Korán kelő gyerek voltam,
alvásra nem pazaroltam,
sejtettem, az idő szalad,
átaludni azt nem szabad.
A gondolatok
korlátlanok.
Gondolhatok
bármire,
bárkire,
bárhogyan,
szüntelenül,
szemtelenül,
bűntetlenül.