Máté tizenhat éves kamasz volt, másodikos gimnazista. Szinte valamennyi osztálytársa kipróbálta már a cigit. Egyszer Béla a tízperces szünetben azt mondta Máténak:
–Próbáld ki a cigit!
A csapos még egy pohár sört felszolgált neki. Jóska fogta a csapolt sört s behúzódott az ivó hátsó, üres részébe. Elővette a házi kenyeret, a szalonnát, hozzá kést s szépen, csendben falatozni kezdett. Ez itt meg volt engedve. A többi barát kicsit neheztelt ivócimborájukra. Jóska ahol evett, tőle nem messze volt a WC. Így amikor a részeg emberek be-bejártak oda, a falatozó Jóskát bűz szaga csapta meg. Jóska nagyon éhes volt, több napja nem evett rendesen.
A szegény embert sok gond terheli. Főleg ha olyan érzékeny, hogy magának is terheket fabrikál és csinál. Sajnos ez is életszínvonalának – egyáltalán életének köszönhető. A szegénységnek, mely fojtogatja torkát. Sándor asztalos volt, de éppen munkanélküli. Három hónapja otthon ült, és ha akadt rá ideje, a gyerekeit segítette a tanulásban miután azok hazajöttek az iskolából.
A fehér köntösű plébános keresztet vetett, majd evett egy ostyát. Jöttek a ministráns fiúk ketten, díszes ruhában. A pap készült a vasárnap esti misére. A ministráns fiúk is ettek az ostyából.