Bódi Balázs írásai

Húsos, élő, zöld levél.
A fának, és a fa neki köszönheti, hogy él.
Egymást segítik,
Egymást megélik.

Azt mondod, nőni kell.
Hová engem rángatsz, az a vesztőhely.
„Légy erős, okos, egyedi…!”
Hangzanak a jelszavak…

Miféle valóság a meghajlás?
Valami, valami előtt, tiszteletadás.
Hihetnéd: Adni és fogadni különbség.

A csend a hangok hiánya.
A zene a hangok királya.
Nincs király alattvalók nélkül,
Zene sem lehet szünet nélkül.

Kincsestárban arany kelyhek,
Köztük járva elmerengek.
Érték-e az, mi akarást, félelmet kelt?
Rég volt már, mikor ember valódi kincsre lelt.

Kőből kirakott út,
Mely az égbe vezet.
Rajta lépdesek.
Ő fogja kezem, és vezet.
Keresem tekintetét,
Ő nyugodtan, méltósággal a távolba néz.

Forog, forog a kerék.
Honnan nyeri lendületét?

Hajtja, hajtja,
Előrébb jut általa.
Előrébb jut általa?

Apró elmúlásoknak
Nagy jelentést adva,
Zsugorodunk,
Beleroskadunk önmagunkba.