II. Lajos, magyar király születésének 500., halálának és a tragikus kimenetelű mohácsi csatának 480. évfordulójáról gazdag rendezvénysorozattal emlékezett meg Mohács városa – a már közel másfél százados hagyományának megfelelően.
Színek és gesztusok – Kovács Tibor kiállítását megnyitotta: dr. Lenkey István és Rónaky Edit.
Egy-egy kiállítás megnyitása több szempontból is kivételes alkalom. Először azért, mert a kiállított műveket látva bepillanthatunk egy alkotói világba. Másodszor: mert ha már ismertük a kiállító munkásságát, újabb munkáinak látványa bővítheti és elmélyítheti ezt az ismeretet.
Takács Szabó Kálmán a közelmúltban ismét meglepte barátait, a verseket szerető és kedvelő olvasókat negyven verset magába foglaló gyűjteményével.
Sajtótörténeti tanulmányokat lapozgatva láthatjuk, hogy a hazai újságok és folyóiratok sokaságából azokat tartja számon kiemelten a szakma, amelyek sok évfolyamon át, több száz számot is megérve szolgálták-szolgálják olvasóikat.
Az elmúlt közel másfél évtizedben fogalommá váltak a Műhelygaléria, Szent István tér 1., Nőt Béla és Ilona nevek Pécs város képzőművészeti érdeklődésű polgárai körében.
Minden városnak vannak jellegzetes emberei. Mohács egyik ilyen érdekes egyénisége a helybeli születésű Sárkity György, akit sokác ősei, szülőháza, gyermekévi kötnek a Duna-parti városhoz, s aki éppen ezért nyugdíjas évit is itt tölti.
Ebben az évben töltötte be 60. életévét Trischler Ferenc szobrászművész, aki mögött közel négy évtizednyi alkotói életút áll. E megtett út gazdagságát szinte lehetetlen bemutatni egy kiállítás keretében, s ezért a művész és vele együtt a rendezők az életműnek egy válogatott szeletét tárták a látogatók elé.
A 18. századtól kezdődően Európa-szerte egymásután nyíltak kisebb-nagyobb közgyűjtemények – részben egyéni adományozók jóvoltából, részben lelkes patrióták kezdeményezésére. Ezek a gyűjtemények olykor kimondva, olykor kimondatlanul azt a célt tűzték maguk elé, hogy mindazokat a tárgyi és szellemi értékeket, melyeket az adott közösség megteremtett, összegyűjtsék, megőrizzék a jövőnek.
A 2005. évre nagyon sok kiadó és magánszemély szép, említésre méltó, különleges képi és szövegtartalmú asztali és falinaptárral lepte meg a vásárló közönséget. Számba venni valamennyit lehetetlen. A hozzánk eljutott számos szép kiadványból kettőt kiemelve, szeretnénk a figyelmet felhívni a Kárpát-medence érdekes és színes világára.
A szülőföldre, a felnevelő tájra naponként hazahívja az embert valami még akkor is, ha új lakóhelyén a befogadó közösség előmenetelt, életteret biztosít neki. A megméretés és az élet minőségének kedvezőbb feltételei letelepedésre, családi és baráti kapcsolatok építésére, szerelmekre adnak lehetőséget.
Debrecen szülötte, a debreceni Református Kollégium diákja, majd tanára, a Martinovics-féle összeesküvés résztvevőinek kivégzésén jelenlévő érdeklődő és szimpatizáló cívis polgár, ország vándora, a magyar felvilágosodás legnagyobb költője: Csokonai Vitéz Mihály.
A bánffyhunyadi születésű (1960) Bálint Ferenc kolozsvári tanulmányok után családjával Komlóra települt. Közép- és főiskolai tanulmányai során kialakította azt a sajátos, eredeti stílust és nagyszerű hangulatteremtő világot – mind formában, mind színben -, mely exlibrisein és szabad grafikáin egyaránt minden jelenlegi alkotóművész kollégájától megkülönbözteti.
A roma holocaust 60. évfordulóján Nemrégiben Pécs városa és lakossága új emlékművel lett gazdagabb. Október 26-án a Lánc utca előtti téren bensőséges ünnepség keretében avatták fel Horváth Zoltán Jenő mohácsi szobrász- és képzőművész szobrát, mely a baranyai romák elhurcolásának és megsemmisítésének 60. évfordulójára készült, emlékeztetőül.
Június 14-én a Mohácsi Jenő Városi Könyvtárban mutatták be a fiatalon elhunyt Árgyelán Zsuzsa (1957-2003) szellemi örökségét egybefoglaló verseskötetét, a Testamentum-ot.