A Volt a Múlt. De
az érték nem
maradandó, ha a
rothadás kikezdi.
A tisztánlátás adománya
Istentől ered.
A járda közepén állt, keservesen küszködött minden lépésért és lélegzetvételért. A héten másodszor merészkedett ki a külvilágba, a lakás forróságából a szintén fülledt forró, térkövezett felületekkel tönkretett, és a kiirtott fák árnyékától megfosztott sétányra, és az utcára.
Azon a nyáron 17 éves volt, és nagyon vágyott a szerelemre, olyan ártatlanul, lányregényekbe illő módon, ahogy csak a teljesen tapasztalatlan kislányok képesek. Talán a hormonok is ébredeztek benne, amikor találkozott valakivel.
Ma hajnalban úgy ébredtem:
verset virágzott újra a lelkem.
Olyan volt, mint egy dal, ami
visszhangzik bennem, folyton
visszatért, sorai elkísértek
álomból az ébrenlétbe.
Úgy feküdtem ma éjjel
a sötétben, figyeltem,
mint verdes felettem
saját megriadt szívem.
Számláltam az ütéseket,
rendetlen egymásutánban
Hatalmas viharra ébredtünk ma reggel,
villámlás, mennydörgés vetett ki az
ágyból. Sötét fellegek úsztak az égen,
és szakadó eső függönye terítette be
a földet.
Reggel óta sötét fellegekkel,
fülledt meleggel riogatott
az ég, vihart ígért. Kettőt
morrant, kettőt dörrent,
rám ijesztett, aztán szépen
elcsendesedett.
Ha sokáig nem írok verset, már nem
aggódom, mert tudom, egy napon
úgy ébredek: megérkezik az ihlet,
és újra bőven áradnak a versek.
Ma hajnalban arra ébredtem,
hogy lelkemben megszületni
Gyalog mentem, és jöttem, a vásárlás inkább csak ürügy volt, hogy lemenjek, levegőn legyek. Egy kicsit sorba álltam a pékboltban és a zöldségesnél, vettem néhány dolgot, amikre szükségem lehet a hosszú hétvégén. Váltottam pár szót ismerősökkel, ezzel a hosszú egyedüllét idejének magányát oldva fel.
Apám halála után ketten maradtunk: Anyám és én. Ketten a világ ellen. Anyám gyönyörű volt, mindössze 36 éves, és özvegy. Apám egy emberöltőnyi évvel öregebb volt nála, 62 éves, amikor meghalt. Hatalmas szerelem volt az övék, szenvedély és romantika.
Úgy futnak el a napok, mint fürge
diákok az iskola után, nemrég még
január volt, s most nyakunkon a nyár.
Napra nap, hétre hét, egyre csak
sorjáznak az évszakok, szél pörgeti a
naptár napjait
Azokat a hajnali órákat szerettem legjobban
mindig, amikor még csendes a ház, és a lélek,
olyankor látogatnak meg az álmok és az emlékek.
Mióta újra van cicám, a hajnalok megváltoztak.
Mostanában gyakran érzem, ahogy
ébredéskor vágtat, dübörög, majd
fokozatosan lelassul mellkasomban
a szívem. Mintha egyre nehezebben
tenné meg az utat a két dimenzió
között
Utolsó fotóit látva én, aki a lelkét
láttam és szerettem, jól látom,
nem evilági a tekintete már.
Mégsem korai és értelmetlen
halála rendített meg igazán, hanem
a késedelem
A lány szokásos görnyedt testtartással állt a tornaterem szélén, a rettegés még jobban meggörbítette a hátát. Vállai előre estek, mintha csak láthatatlanná akarna válni. 180 centis magassága miatt ez teljességgel megoldhatatlan feladatnak bizonyult számára.