Csák Gyöngyi
Álomnapló (részletek) – 65.
Felsőkövesedre utazok, nyugdíjasként szeretnék tanítani első munkahelyemen a pusztai iskolában. Nagyon megváltozott a település, emeletes házak nőttek a régi fehérre meszelt cselédházak helyén. Az iskola is alaposan megváltozott, egyetlen tantermében modern felszerelések vannak, írásvetítő, modern számítógépek vannak.
Álomnapló (részletek) – 64.
Iskolában vagyok. Matek órát tartok, vagyis tartanék, ha a gyerekek figyelnének rám. Hiába szólok rájuk, továbbra is játszadoznak, beszélgetnek, zavartalanul nyomkodják mobiltelefonjaikat, mintha ott sem lennék. Néhány vagányabb fiú kitartóan pimaszul néz rám, reakciómra várva.
Álomnapló (részletek) – 63.
A pandémia ideje alatt jócskán meghíztam, a mozgásszegény és stresszes életmód következtében. Bosszankodok, hogy nem érnek össze a nadrágok derekamon, kidagadok a testhez álló pólókból, vannak még olyan ruhadarabok is a szekrényemben, melyekről még az árcédulát sem vettem le.
Álomnapló (részletek) – 62.
Hárman találkozunk, három nő. Egykor barátkoztunk, azóta hűtlenül szétszéledtek, kilopakodtak az életemből. Most másfél évtized után meghívtak egy sötét épületbe, olyan, mintha az iskolám alagsori termében lennénk. A magabiztos, most is kedélyesen fogad, azt súgja a fülembe, hogy társunknak születésnapja van, köszöntsük fel őt.
Álomnapló (részletek) – 61.
Ildikó barátnőmmel hivatalosak vagyunk valakihez vacsorára. A hatalmas étteremben rengetegen vannak. Pánikba is esek, hogy senkit nem ismerek. Kotorászok egy xanax után a táskámban, aztán zajt hallok, lenézek az asztal alá és egy csomó sárga pirulát látok gurulni, talán az én fontos gyógyszerem.
Álomnapló (részletek) – 60.
Soha nem volt a lakásban kutya, de most van. Napok óta beteg, senki sem viszi le sétálni. Nem tudom elviselni könyörgő szemeit, vállalom a feladatot. Sebtében jó melegen felöltözök, dagadt lábaimra felveszem az egyetlen kényelmes megviselt velúrcipőt. Már a tükör előtt a maszkot igazítom az arcomra, amikor melegséget érzek a lábamon, nadrágom is vizes. Szegény kutya előre meghálálta segítő szándékom.
Álomnapló (részletek) – 59.
Szerencsejátékot játszom, a nyereményben bízva, hogy nagyobb összeggel segíthetem fiaimat anyagi gondjaik megoldásával. Füstös teremben rosszarcú férfiak és nők közé vegyülök, nézem, mit csinálnak. Az itt a piros, hol a piros csalójátékra emlékeztető játék folyik. Tízezer forint ellenében tíz borítékból hármat nyithatok fel és milliós összegeket nyerhetek.
Álomnapló (részletek) – 58.
Ellenőrzést tartanak a pénzügyesek az iskolámban. Sajnos 1,3 millió forint hiányt állapítanak meg a dokumentumok átvizsgálása után a pénztárban. Lázasan keressük a számlákat, próbáljuk felidézni, mit is vásároltunk az utóbbi hónapokban, ám egyetlen számlát sem találunk. Igencsak szorult helyzetbe kerültünk.
Álomnapló (részletek) – 57.
Egy utolsó órásnak tűnő terhes nő téved be hozzánk a harmadikra, kér, hogy engedjem be a mosdóba. Zöld ruházata koszos, zsírfoltos, adnék neki szívesen tiszta nadrágot, alsóneműt, sőt még egy dzsekit is, de óriás hasa miatt nem ér össze rajta egyik ruhadarabom sem. Tanácsolom, hogy vetkőzzön le, és a gépben kimosom a ruháit, aztán a radiátorokon megszáradnak, addig ő is tisztálkodhat nyugodtan.
Álomnapló (részletek) – 56.
Egyik felsős osztályba igyekszem órára. A tanterem ajtajában néhány nagyobbacska fiú vár rám, az egyik egy naplót nyom a kezembe, azzal, hogy az osztályfőnökük küldi nekem, meghagyta, hogy tanítás végén tegyem vissza a naplótáskába a helyére. A „küldöttségnek”megköszönöm a fáradozást, majd elküldöm őket órára. Nagy bajt sejtek ezzel a naplóküldéssel, még a tanóra előtti néhány másodpercben kinyitom a haladási naplót, egyre izgatottabban lapozom, pánik tör rám, mert szeptembertől nem írtam be a tananyagot és már december van.
Álomnapló (részletek) – 55.
Halk nyávogást hallok a nagyszobából, benyitok, hát az ágyon három öklömnyi cica járkál. Még ilyet sem láttam életemben, két cica szőre rózsaszín és fekete csíkos, a csíkokat fekete pöttyök választják el egymástól, igencsak mókásak, ahogy hátukat felgörbítve járkálnak a heverő karfáján. A harmadik cica vörös, talán mérges is, mert vicsorít mint egy oroszlánkölyök.
Álomnapló (részletek) – 54.
Fiam még néhány hónapos, de vissza kell mennem tanítani az iskolába, mert ha nem teszem, elveszítem az állásomat. Visszamegyek, mert nagy szükség van a pénzre, minden fillérre, a lakásra felvett hitel törlesztése miatt. Kikötöm, hogy helyettesítést nem vállalok, mert sietnem kell haza a gyermekemhez, akire délelőtt a szomszédasszonyaim felváltva ügyelnek.
Álomnapló (részletek) – 53.
Rákoskeresztúrra megyek a piacra, hátha olcsóbb árukat találok, mint a kőbányain. A 162-es buszon utazok, a jármű hátsó részében helyezkedek el, ott van csak ülőhely. Olvasni kezdek, de nem tudok, mert az arcmaszk miatt egyből bepárásodik a szemüvegem. Így tétlenül rázódok Keresztúr felé. Egyszer csak mozgolódás támad a buszon, tódulnak a hátsó ülés felé, annyira igyekeznek a hátsó ablakhoz.
Álomnapló (részletek) – 52.
Nem tudom, melyik településen, melyik utcában járkálok. Hallom, hogy ketten is – férfi és nő is – kiabálja a nevem. Körülnézek, akkor fedezem fel Tomot és Zsut, ők integetnek és kiabálnak egy rácsos tornácról nekem. Nagyon köszönik azokat az ajándék kütyüket, melyeket a vaszari búcsúban vettem.
Álomnapló (részletek) – 51.
Az álom első fele eltűnt, a második pedig túl lehangoló – Vaszaron vagyunk a szülői házban, a kedvenc udvar felőli szobánkból – anyám és apám beszélgetése hallatszik. Menyemmel takarítunk a konyhában meg a fürdőszobában, aztán az utcára néző hideg szobára kerül sor. A szoba majdnem üres, csak egy asztal és néhány szék árválkodik benne.
Partnereink
