Kő-Szabó Imre
Érző ember vagyok!
Mi emberek itt élünk ezen a Földön. Élünk, de biológiai értelemben nem csak úgy, hogy lélegzünk, mozgunk, táplálkozunk, hanem úgy is, hogy a külső világ jelenségeivel szemben szubjektív, egyéni jellegű állásfoglalásunk van – érzelmünk, érzelmeink.k
Figyelek és megpróbálok hallgatni…
A figyelés nehézkes folyamatait azt hiszem mindenki átélte élete során. Ki rövidebb ideig, ki hosszabban, ugyanis mindenki járt iskolába, ahol aztán a diák egyik fő feladata a figyelés, ezen keresztül a tanulás volt. A tanulók azonban különbözőek, mert ugye volt, aki rendesen figyelt. Volt olyan tanuló is, aki úgy tett, mintha figyelne. Volt, aki sohasem figyelt, csak rendetlenkedett, piszkálta tanuló társait.
Pár hét a sebészeten
Egy hétfői napon kellett Jakab Zoltánnak jelentkeznie a sebészeten. Előzőleg volt különböző vizsgálatokon. A panasza pedig a vizeléssel függött össze. A végén megállapították, vesekövei vannak, melyeket el kell távolítani. Tehát egy műtét miatt jött azon a bizonyos hétfői napon a sebészetre.
Ahol kezdődik: alapok, gyökerek…
Látványosan a növénynek van gyökere, amely rendszerint lefelé növő, szétágazó része. Ez rögzíti a talajhoz, ezzel szívja fel tápláléka nagy részét. Ez az eléggé látványos és jól megfogható leírás, jó ábrát ad, ha mindezt az emberre, a társadalomra, a kultúrára, a hagyományokra, a műveltségre és sok más egyébre akarjuk kiterjeszteni.
A kékszemű lány gépelni tanul
A történet befejezésétől eltelt vagy hat hónap. Zombák Zoltánt megkérdezte barátja, hogyan emlékszik vissza erre a történetre, amely akkoriban egy kis galibát okozott, ott a hivatalban, ahol dolgozott, így negyvenöt éves fejjel.
-Már hazafelé indultam, mikor nyílt az iroda ajtaja. Irén jött be, aki a szomszéd irodában dolgozott, egyenesen felém tartott.
Erőnlétünktől függ minden!
Arról faggatja valaki az embert, hogy milyen erőnlétben van, biztosan nem arra gondol, hogy most hegyeket tudna elmozdítani. Csak úgy megkérdi: – Hogy vagy? Erre aztán mit is válaszoljon az ember? – Jól vagyok! – csak úgy egyszerűen, mert tényleg jól érzi magát. – Jól vagyok! – mondhatja azt is, hogy most éppen nincs semmi bajom.
Mindig csak várni kell?
A várakozás, mint cselekmény, a felfokozott idegállapot egy fajtája. Mert várni – a múló idő függvényében – rákényszeríti a cselekményben résztvevőt, egyfajta idegfeszültségi állapotban való részvételre. Ugyanis a várakozás cselekményének tényleges bekövetkezése, bizonyos fokig, bizonytalan. Ez a bizonytalan állapot lehet rövid időszak (perc, óra, egy-két nap), de lehet több hónap, sőt év is.
Bírálni látszatra sem könnyű
A bírálatot az ember nem szívesen veszi. Egyéniségének inkább az a jellemzője, hogy cselekedeteit ő maga határozza meg. Mégis, kell lennie egy „etalon félének”, aki, amely meghatározza, elbírálja mi a jó, mi a helyes. Persze ez nem minden embernek tetszik, vagy derogál, mégis valamilyen rend szerint kell élnünk. A bírálók már az ókorban is kiváló tiszteletben részesültek, a nagy nemzeti versenyek műbírálói a legelőkelőbb férfiak voltak és ítéleteik kihatottak az egész nemzeti életre.
Vágyakkal, célokkal, vagy azok nélkül?
Ezen tematikus téma boncolgatása tárgyául választott két fogalom: a vágy és a cél, nagyon széleskörű. Számtalan mozzanatban körülfonja életünket, a születéstől az elmúlásig. A vágy: lelki törekvés, valaki utáni, vagy valamire való vágyás. Nem konkrét, azonnali beteljesülést jelent, inkább egy hosszabb lelki gyötrelmet.
Nagymama éléskamrája
Jánost leküldte a felesége az ÁBC-be, hogy pár dolgot vásároljon. Ami kell, azt felírta egy cetlire. – Nézd meg, hogy ezek közül mit lehet venni és mennyit. A cukor, a liszt és az étolaj érdekelne – hangsúlyozta Erzsi, a felesége. Jánosnak erre a mondásra, mivel közel volt a nyolcvanhoz, eléggé rossz emlékek jutottak az eszébe.
Van felelősség, vagy nincs?
A felelősség fogalma nagyon széleskörű. Szinte kiterjed életünk minden fázisára, hiszen csak felelősen lehet cselekedni, tenni bármit. Ugyanis, ha arra gondolunk, mi van akkor, ha reggel felkelünk, mosakszunk és nem zárjuk el a vízcsapot rendesen, nem oltjuk le a villanyt, ha eljövünk otthonról, jegy nélkül szállunk fel a villamosra, nem jelenünk meg időben a munkahelyünkön, de sorolhatnám estig a tett dolgunk mozzanatait, csupa felelőtlenséget állapíthatnánk meg, a felelősség ellentétét.
Eltévesztett temetés
Kunos Lajos és felesége egy alföldi kisvárosban élték nyugdíjas éveiket. Lajos bácsi hetvennyolc éves volt, még a felesége – Rozika – csupán egy évvel volt fiatalabb férjénél, most töltötte be a hetvenhetediket. Még jókedvében viccelődött Lajos bácsival.
Pénzt, vagy az életet? (rablós írás)
Ezen írás címében feltett kérdésre a legjobb választ Ady Endre: „Az élet” című verse szolgáltatja, amely 1899-ben „Versek” című, Debrecenben megjelent kötetéből való. Írja: „Az élet a zsibárusok világa, / Egy hangos vásár, melynek vége nincs.”
Szomszédság, török átok
Tóth Feri, negyvenes szobafestő, Török Laci, aki szintén negyvenes lakatos és Kiss Tamás huszonöt éves segédmunkás, vidám fickó, megbeszélték, hogy minden hétvégén, pénteken, amikor befejezik a melót, találkoznak. A hely, melynek neve Topogó, vagy Hornyák Csaba kocsmája. Felirat, cégtábla nincs kitéve, de mindenki tudta, hogy az Akácfa és az Ady Endre utcasarki épülete ez a hely, ahol mindig friss, hideg csapolt sört mérnek.
Nyíltan, őszintén, veled együtt
Az emberiség megléte óta kommunikál, persze nem egyformán és egyforma szinten. Más volt az ősemberek korában és más ma. Az érintkezés, a protokolláris viszony századok óta fejlődik, átalakul. Ha ezt tényként fogjuk fel, akkor nem volna baj, megértenénk egymást.
Partnereink
