Kő-Szabó Imre
Elszórt halottjaink
Már az ezerkilencszáznegyvenes éveket írtuk, amikor az Ural szomszédságából visszavezényelték Tóth Ferenc katona, lovas századost. Meglepetésként érte, hogy már nem előre kell menni, hanem lassan visszavonulunk. Ez a visszavonulás némi reményt adott számára, hiszen visszafelé egyet jelentett a hazafelé iránnyal.
Így van ez minden tavasszal…
Az évszakok sorrendjét úgy jegyeztük meg, hogy tavasz, nyár, ősz, tél. Ahhoz, hogy újból tavasz legyen, előtte tél van. A tél a csendes pihenés időszaka. A föld szunnyad, a táj téli álmát alussza, minden mozdulatlan. Ezt a mozdulatlanságot mifelénk, rendszerint a fehér hó takarója borítja be. A tél után jön a tavasz. Nem gyorsan, szépen, lassan, fokozatosan ébredezik a táj, az erdő, a rét, a kertek, az utak, a falvak, a városok, benne az ember, az állatok, madarak, minden élőlény. A csendességet, egyfajta, kellemes zsongás váltja fel.
Az élet egyik jelzőtáblája
A születéstől a halálig oly sok minden történik az emberrel. Ezekben a történetekben, történésekben sok-sok pozitív, vagy éppen negatív fordulatok vegyülnek. A negatívok között több is lehet, éppen válság jellegű. Ez a válság mindig akkor alakul ki, amikor tőlünk függő vagy éppen független események hatására, döntéseink eltérőek, nem éppen helyén valók.
Valóság, vagy csak vágyakozás?
Érdem és dicsőség. Milyen fennkölt e két szó. Nem csak együtt, de külön-külön is. Hányszor és hányunknak jutott már eszébe (bevallva, vagy tagadva), milyen jó lenne érdemet szerezni (valami nagy dologban), amit más nem tud úgy csinálni, mint én, vagy mi.
Nincs veszve semmi, újra lehet…
Az ember élete során sok mindent tesz, formál, alakít. Többek között: növekszik, játszik, tanul, dolgozik, szórakozik, az élet funkciói szerint eszik, alszik, jár, kel és még számtalan cselekedetet tesz. Mindegyiket természetesen nem folyamatosan, megállás nélkül.
Hegesztő leszek
Ármányos Feri három hónapja lépett be ebbe a gyárba, ahol vas szerelvények összeállításával foglalkoztak, nagy tételben. Itt csak hegesztő munka volt, meg anyagmozgatás, garmadában. A szerelvényeket nem is tudta, hol használják majd, az összehegesztés után. Nem is érdekelte, neki a munka volt fontos, meg az érte járó pénz.
„Az akarat valóban csodát tesz…”
Az emberi sorsok nem egyformák. Mások és mások, sokszor még ennél is bonyolultabbak, sokrétűek, eltérőek, megdöbbentőek. A sors alakítása az egyénen múlik. Seneca szerint: „Akiben akarat van, azt a sors vezeti, akiben nincs, azt sodorja.” Ezt a sodrást kell megakadályozni, ha azt akarod, vidd valamire!
Amit hiszünk, amit nem, ahol tévedünk
A hiedelmek végigkísérik az embert egy életen át. Gyerekkorban a felnőttek mindig mondják azokat a hiedelmeket, melyeket ők is megtanultak szüleiktől, nagyszülőktől. Ez egy tévesen alkotott vélemény. Nézzünk csak meg egy párat és véleményezzük is. Késsel nem szabad tejet kavarni, mert véreset ad a tehén. (késsel valóban nem lehet, nem illik a tejet kavarni). Aki rálép a kenyér darabra, éhséget hoz. (ez a kenyér tiszteletére alakult hiedelem. A kenyérnek sohasem volt az ember bővében, hogy azt csak pocsékolhassa. Ha kenyér volt, akkor szinte minden volt.)
ÁBC „szerelem”
A házaspár már nem volt fiatal. Itt laktak a Köves utcában, mindjárt a park mellett. Talán harminc évvel ezelőtt költöztek ide, mint ifjú házasok. Ez a második emeleti kétszobás lakás már annyira hozzájuk nőtt, mint egy kedvelt felöltő az emberhez. Vitéz Sándor, a férj, ötvennyolc éves és egy szállítási cégnél dolgozik, mint rakodó.
Nyugdíjas lakatos, kertész
Tóth Kázmér lakatos egy éve ment nyugdíjba. Már nagyon várta ezt az időpontot. Aztán egy pénteki napon meg is érkezett. A főnök a műszak végén összehívta a műhely dolgozóit, hogy elbúcsúztassák Tóth Kázmért, aki pontosan negyvenhat évet szolgált ennél a cégnél.
Teendők a tökéletesség oltárán
K. Ferenc magyartanár elmúlt ötven éves, amikor megkérdezték tőle, honnan az a tömérdek ismeretanyag, költőkről, írókról, azok életéről, munkásságukról. Azért tették fel ezt a kérdést, mert K. Ferenc óráit hallgatni élvezet volt. Érdekesen, közérthetőn beszélt, sok-sok színes történetekkel szőtte át mondandóját.
„Szokás teszi az embert”
Szokták mondani: – Szokás teszi az embert! Ez így is van, mert cselekedeteink negyvenöt százaléka szokások összessége. Persze a szokásaink sem sorolhatók egyetlen kategóriába, mert vannak jó szokásaink és vannak rossz szokásaink. Ezeket még nem sikerült teljes egészében sterillé tenni. Vannak bevett szokások, vagy olyan szokások, melyek elterjedtek.
Megpecsételt ígéret
Már elmúlt délután négy óra, amikor Péter leszállt a 2-es villamosról a Jászai Mari térnél. Átment a körút túlsó oldalára, a Nyugati pályaudvarhoz igyekezett, de még van idő, úgy döntött, a távolságot gyalog teszi meg. Az irodai munka után kell egy kis mozgás. Nem gondolt semmire, úgy lazán, bámészkodó sétával igyekezett megtenni a kijelölt távolságot. Éppen a Visegrádi utca sarkánál állt, mert a lámpa pirosra váltott.
Hétköznapi apró örömök
Ezek az örömök, aprók, nem nagyok, de ahhoz elegendőek, hogy a nap kellemesen folytatódjék. Lelkünket békesség szállja meg. Tudjunk gondolni a holnapra és az emésztő bánat, messze elkerüljön bennünket. Nem kell nagy dolgokra gondolni. A nagy rész, kicsi aprókból tevődik össze. Radnóti Miklós költő, úgy írt erről: – „Eső esik. Felszárad. Nap süt. Ló nyerít. Nézd a világ apró robbanásait.”
Fedora típusú kalap
A kalap egy fejfedő, az időjárás szeszélyes mozzanatainak védelmére. Olyan költőt is megihletett, mint Kosztolányi Dezső. Az ő kalapja szerint: „voltam civilfej koronája, / én bús kalap, / koldus és gyászoló kalap.” Ebben a történetben Torda Kázmér, mesterfodrász vall kedvenc kalapja történetéről.
Partnereink
