Pődör György
Apokalipszis ma
Nem kell apáinktól kérdezni, látjuk,
milyen egy háború: hatalmas kőházak
esnek álmainkra, semmibe szalad a villamos,
városok merülnek rom-ingoványba,
elhalnak az utcák rakéták poklában,
Útravaló
Ez a pillanat maga a csoda
amikor kezedben a diploma
még izzik benned a sok küzdelem
és maradjon is veled szüntelen
Nem csupán egy papír és bársonya
de harcos ifjúságod szép nyoma
Aszteroid lét
Akár az nagy, ősi aszteroidák,
becsapódunk az idő spiráljába.
A lélek erős, csak a test a kába,
mert lassabban hűl a vajúdott világ.
Szférák zenéje volt a titok-nyitány.
Fényes csillagkép dajkál át a mába.
Elveszett szavak
Bármikor megszülethet
egy kósza-jó gondolat,
feleded majd keresed
mint kabát a gombokat.
Hol a szó, mondat, vessző,
el hova is tűnhettek
Szent István dicsérete
Erős kézzel nagy nemzetté gyúrta
a bátor lelkű, kóbor törzseket,
várak, ház, föld, eke s nem a jurta,
virtust váltott hit és a bölcselet.
Nagy álma Európa közepén
egy olyan Ország, mely békét akar,
Kedd asszonya
Kedd asszonya ott figyel rád legbelül,
éjjelente betör lelked ajtaján,
majd ijedt szíved rokkájára felül,
s holtra táncoltatja álmod angyalát.
Aki a tilalmának ellenszegül,
a boszorkány büntet, az örök kaján
Álomgondola
Kora reggeli vágyak Szent Márk terén
mindig ring álom faragta gondola.
Számtalan igyekszik még, és pont oda,
hol nyugodt a szív, csordultig a remény.
A hajnal égre írt könnyes kis regény,
pár frázis, felhőktől kissé pongyola,
Káinidő
Egymásra hull rakéta, bomba, ember,
Káin óta bennünk a gyilkos ösztön.
Kőhöz, majd fegyverhez nyúl rögtön,
de istene szemébe nézni nem mer.
Lassan már nélküle is öl a fegyver,
jéghideg szem, számító agy, öltöny
Álomölelés
Az estekben van valami furcsa
csupán visszavertek a fények
csillagon a Lámpaoltó kulcsa
bűnén meditálgat a vétek
Surran a holdfény a házak falán
árnyékában ott az éji csend
Nyári napjáték
Szelíden kelt a nyári Nap
egy békés hajnalon. minap.
Játszadozott sok fűszálon,
pataknál, hol sok fűz állott.
Messze nézett, elmerengve:
nyújtózkodni lenne kedve,
Szent Margit lépcsői
Bakabánya emlékezete
Mint a mese, egyszer volt réges-régi,
alig van már, ki múltját elmeséli,
dúlt tájon népek egykor hogyan éltek,
hiába voltak földben kincsek, ércek.
Védte kőfal, sok vitéz, mindhiába,
Felszínrajz
alakzatok és árnyékok sora
a fák oldalán üde-zöld moha
odafent a fénysugár érző gond
idelent tűnődik egy nézőpont
hová tűnik a házsarkok éle
melyik fa milyen és hogy él-e
Paracelzus
A lélek gyakran csavargó polihisztor,
emberben, földben keresget csodát,
s ha kételye szapora, mint a lisztmoly,
elgondolkodik annak valódi okán.
Sámán, aki elől a kutya is iszkol,
hithű bölcs, kánonégető, okkult pogány
Az elveszett lakatok (a három lakat legendája)
Egyszer volt hol nem volt három szép lakat / ahol kincses idők ere elhaladt. A korabeli Magyarország hármas lakat alatt volt – szól a mese –, amelyeket fel kellett nyitni, hogy az ország igazi európai nagyhatalommá válhasson. Az egyik lakat rézből, a másik ezüstből, a harmadik aranyból készült
Emlékezés
összegyűjteni az illékony időt
fűzőt keresni régen kinőtt cipőn
felpróbálni szakadt kabátot
átölelni a rég látott barátot
de homályosuk kép és keret
itt ott tesz hozzá még a képzelet
Partnereink
