Botz Domonkos
Véletlenek
Márpedig véletlenek igenis vannak, és ezek olykor kellemesek, máskor pedig roppant kellemetlenek tudnak lenni. Még a nyolcvanas évek elején, a floridai Miccosukee Indian Village egyik kis ajándékboltjában esett meg, hogy elhaladt előttem egy rendkívül megkapó, kreol, ránézésre mexikói származású fiatal, nyúlánk nő.
Szilvaágyon érlelt pálesz
Egy igazán gazdag, „hazai” ebéd elfogyasztását követően átvonultunk a perzsaszőnyegektől süppedő nappaliba, ahonnan tökéletes rálátás nyílt a Mexikói-öbölre. A hatalmas üvegfal túloldalán a smaragdzöld tenger apró hullámai futottak a part vakítóan fehér homokja felé.
Halottak napjára
Szívemben jeltelen sírok,
mindegyiken kereszt,
olykor-olykor átsebzik
meg-megremegő szívemet.
Tájnyelv
Soha nem gondolta volna, hogy ötvenéves korában újra kell kezdenie mindent, ehhez pedig a televíziós csatornák adták meg a végső lökést. Elege lett az örökös „trollkodásból, genderezésből, celebezésből, casting-olásból, street food-ozásból”, ebből a tudatosan megtervezett nyelvrombolásból.
Impromtu
Bolond szívemben
kollégiumi folyosók
nyári csendje lakik.
Már nem hiányzik a
zsivaj, a lárma
Minden kezdet nehéz
Minden kezdet nehéz – Szárnyal a lelkem, mint a sasmadár – mondta, és fészkéből kicsusszanva megtette első, suta siklását a veréb. / Vallomás – Olykor izzó vágyak, vad szenvedélyek borzolják vagyont érő szőrzetemet – vallott magáról az ecset.
Látomás és képzelőerő
Azok előtt, akik ellátogatnak Lukács Mária grafikus, festőművész műtermébe, mintha csak egy gazdag életút egyes stációi elevenedtek volna meg. A kiállított képek, festmények, grafikák más és más alkotói korszakot, életérzést vagy hangulatot jelenítettek meg.
Boldog újévet
– Boldog újévet! – mondta az eladóhoz fordulva és így is gondolta, mert nem szerette az üres szavakat, a minden tartalmat nélkülöző frázisokat. Talán annak a szegény ördögnek tényleg boldog lesz –, legalábbis szerette volna hinni, majd a pultra tette a pénzt.
December 27.
A tegnapé már a karácsony,
a fenyőillat, a csend, az ének,
a szobák mélyén a gyertyák
rég csonkig égtek.
Karácsonyi ének
Puha pihék, fehér pelyhek szállnak,
elfedik az udvart, a kertet,
a gyertyafényben úszó házat.
A metszőollót tartó kéz
November serlegéből újbor csurran,
kinn üres tőkék közt matat a szél,
dicsérik az étket, a bort, a gazdát
Október végén
Már sárgán néma a kert,
ernyedten lóg rajta a nyár,
mint szélfútta bokrokon
a megtépázott pókfonál.
Azok a bizonyos nehéz idők
Azoknak, akik rendszeres újságolvasók, bizonyára feltűnt már, hogy nem múlik el nap, hogy ne derülni ki valakiről az ügynökmúltja. Lassan már sikk lesz a sárdobálás, az ún. időzített lejáratás, vájkálás mások múltjában.
Eddig előhívatlan képek
Kirándulás – lerekeszelve, nagy mélységélességgel – / Az éjszaka terhét a fűszálakról már rég felitta a nap, a völgyben az erdő és a fűszerektől gazdag erdélyi ételek mindent átható illata keveredett. (Kár, hogy a kép nem adja vissza.)
Megfakult kép
Szerette ezeket a késő délelőtti órákat. Ilyenkor egy rövid időre besütött a nap a málladozó falú bérház udvarába és végre a körfolyosóra kitett növényei is kaptak egy kis fényt. Maga elé képzelte őket, a levelek erezetét, a bimbókat, a bomló rügyeket…
Partnereink
