Hajnal Mária
A kalapdoboz
A rózsaszínszalagos kalapdobozra kiemelt figyelmet fordított, minden költözéskor ez volt az első dolog, amit a kocsija hátsó ülésére tett gondos óvatossággal. Az új háza egy apró ékszerdobozra emlékeztette, a tapéta parányi rózsái, a fürdőszoba romantikus gyertyái, és a konyha hagyományos olasz lüktetése arra a döntésre ösztönözte, hogy megállapodik.
A téboly
Idegesen nyúlt a felesége dobozáért, remegett a keze, miközben a hajcsatot kereste. A vékony fekete lakkozott fémnek lepattintotta a végét egy csipesszel és a fültöve mögötti vékony bőr alá süllyesztette. Azonnal érezte a megkönnyebbülést. A tehetetlensége és a lelke terhe úgy indázta körbe, mint a korhadt fatörzset a mérgező vadszőlő.
A remete
Történetünk az 1700-as évek elején kezdődött Németországban, ahol ugyanolyan erővel tombolt az antiszemitizmus, mint a további évszázadok során oly gyakran. Egy zsidónak, aki nem tartozott az elithez, netán éppen olyan szegény volt, mint az átlagember, akkoriban kötelező volt az út bal oldalán, arcát a házfalak felé fordítva közlekednie.
A csapda
A fantomkép még friss volt a kezében, az egyetlen szemtanú, aki finomíthatott volna a grafikán, haldoklott. A rajzról egy boszorkány nézett rá, egy igéző, ellenállhatatlan szépség, a sátán szeretője, a Fekete Özvegy! Rendelt magának egy kávét és visszagondolt az elmúlt hónapok eseményeire.
Sürgető idő
A görög napfénytől felhevült homok égette a hátát. Hunyorogva figyelte a szikláknak csapódó tajtékzó tengert. Kivett egy lédús, zamatos paradicsomot a kosárból és beleharapott. Édes, sokkal édesebb, mint a hazai, ha itt élne csak ezt enné – gondolta, majd a markába szorította és összeroppantotta a piros gombócot.
A hétköznapok kegyelme
Ha alaposan megfigyeli az utat, ha nem téveszt irányt, akkor az is előfordulhat, hogy pont oda helyezi a lábát, ahová tegnap vagy tegnapelőtt. Hány és hány kitaposott út lehet a világban, ha mindenkinek lenne egy saját színe, akkor láthatnánk, hogy hálózzák be a világot a lábnyomok.
Távoli Világ
A nő idegesen tépte fel a toronyszoba ajtaját. Nem fáradt azzal, hogy friss levegőt engedjen be, egyenesen az ablak alatti lélekládához lépett. Felpattintotta a pántokat és keresni kezdett benne. Kell itt lennie még valaminek – gondolta és sorra dobálta ki a kezébe kerülő áttetsző, már élettelen dolgokat.
Árnyak között – Bulimia nervosa
A tantestület tagjai az ebédlő előtt tolongtak. Az aulában még zenélt a háromszemélyes zenekar, de már mindenki az asztalokon gyöngyöző húslevest várta. Az elit iskola ódon falai között a minden évben megrendezett jótékonysági bál vacsorája zajlott éppen. Ő is mosolyogva foglalt helyet az asztalnál.
A zarándoklat
A földes út végéhez értek, ha megteszik ezt a pár száz métert a betonos úton, már elérik a célt. Mennyivel más lehet itt lakni, mint a büdös nagyvárosban, vagy egy atomerőmű árnyékában, itt esténként egészen biztosan angyalok mászkálnak és kosarakból hintik az áldást.
Esztelen szerelem
A penésztől dohos pince beszűrődő fényében dolgozott a szobrász. Éles, tűztől forró pengéje biztos kézzel hasította le a viaszfigura felesleges sallangját. A közel kétméteres figura délceg isteni fényben tündöklő férfit formázott, melynek még képlékeny arcát gyorsan kellett megmetszeni.
Napló III.
Szabadulás a lét kerekéből, ahogy én képzelem – Volt egy szerelmem. Úgy tartozott hozzám, mint a kezem és a lábam, sosem éltünk együtt, mégis társként gondolok rá, mert szövetségesek voltunk. Egy nagy házban élt a Mecseken.
Az üzenet
A gondolat, hogy pap lesz úgy szivárgott be az életébe, mint a küszöb alatt átkúszó gomolygó füst. Először csak érezte a maró illatot az orrában, aztán látni is kezdte. Az Úr ezernégyszázhuszonhetedik esztendejében nem volt könnyű az élet.
A meggyfa
A Nemzetek Kertjében minden népnek van egy fája. A mi népünk fája egy meggyfa. A fa cigánymeggyet terem, a fáradt vándorok, vagy a kiégett szívű nők jól lakhatnak a bőséges terméséből. Azok, akik letelepednek alá és a fülébe súgják a bánatukat, biztosak lehetnek benne, hogy nem adja tovább.
Titkos recept, avagy a valósággá vált vágy
Tisztelt Olvasó! Érezte már, hogy tehetetlenségében másodpercek múlva ezer meg ezer darabra fog törni a lelke, ha nem tesz valamit? Érezte már, hogy a szüntelenül áradó gondolatai megtorpannak és nem találja a fénytől csillogó folyómedret?
Jó szerencsét!
A frissen hullott hó vakítóan csillogott. A dombtetőről be lehetett látni az egész tájat, a kopasz tölgyfákat, a távolban húzódó városi fényeket és az egységet megtörő, a vidékre nem jellemző színesre mázolt fasufnit.
Partnereink
