Balázs István írásai

A nyolcvanas évek második felében jártam egyetemre. Akkor az volt a szokás, hogy az egyetemistáknak is ki kellett venniük a részüket a szocializmus építésében, nemcsak fűtött termekben üldögélni naphosszat az állam pénzén, és bárgyún bámulni a zöld táblát.

A mély kómában fekvő beteg nem érzékeli a külvilágot, nem lát fényt, nem hall hangokat, jó esetben fájdalmai sincsenek, azonban az tévedés, hogy az agya nem működik és nincsenek érzései. Én pont az ellenkezőjét tapasztalom. Ilyen tisztán talán még sohasem gondolkoztam.

Károly bézbólsatyában – Carl den sextonde Gustaf, azaz tizenhatodik Károly Gusztáv. Így hívják a svéd királyt. A becsületes neve Carl Gustaf Folke Hubertus Bernadotte. Ez még inkább királyi név. Főleg, ha hozzátesszük, hogy egyes történészek szerint nem is tizenhatodik. De ne ragadjunk le a számoknál!

Tudományos értekezés a magyar–svéd nyelvrokonságról – Nyelvészeink többé-kevésbé egyetértenek abban, hogy a magyar és a finn nyelv rokonságban áll egymással. Az az aprócska tény, hogy egy nyikkot sem értünk finn barátaink beszédéből, úgy tűnik, nem perdöntő a kérdésben. Egyébként én személyesen meg tudom erősíteni ezt az elméletet.

Uccu neki, szaladjunk! – A kaviccsal borított, kisebb város méretű parkoló magányosan, üresen várakozik a következő napra. A helyszín Sälen, egy aprócska falu, valahol Svédország szívében. Itt egész évben semmi sem történik, mégis a svédek szívét ez az eldugott, apró falucska igazán meg tudja dobogtatni. Éjfél körül jár az idő.

Pertuban a svéd királlyal – Kedves Barátaim a HHH-n! Személyesen nem ismerjük egymást, mégis már csapattagnak érzem magam. Fogadjátok szeretettel a svéd furaságokat! Kizárólag a HHH olvasóinak írtam. Csak úgy. Ez az első rész, folyt. köv. Jó szórakozást!

– Amit mondtam, megmondtam! – csapott az asztalra öklével a polgármester. – Eredetileg úgy volt, hogy az út az erdő szélén megy. Belementünk, hogy néhány fát kivágjanak, mert nem volt jobb megoldás. Már hónapokkal ezelőtt megegyeztünk a nyomvonalban. Aztán előálltak ezzel az őrültséggel.

Srú mozdulatlanul lebegett az eszeveszett iramban száguldó gömb közepén. Fejét, karjait, lábait mozdítani sem tudta, meredten bámulta a távolban ragyogó csillaghalmazokat az átlátszó gömb falán keresztül. Az őt körülölelő sötétséget időnként ragyogó, kavargó színes köd váltotta fel.