8. Közösségi kertek. Második rész – Clos des Blancs-Manteaux – Az elegáns Marais negyedben sétáló turista a rue des Blancs-Manteaux 21-es szám elé érkezve nem kis meglepetéssel egy magas fallal körülvett kertet talál, amelynek neve Clos des Blancs-Manteux.
7. Közösségi kertek. Első rész – A közösségi kertek története. A közösségi kerteknek hosszú története van. A középkorban, amikor minden föld a hűbérurak tulajdonában volt, a falusi közösségek fellázadtak, és közös földterületeken védték használati jogaikat.
6. Párizs legrégibb étterme – A Tour d’Argent nevű éttermet népszerűsítő képen az alábbi aláírás olvasható: „Párizs legrégibb étterme 1582”. Jóllehet a „legrégibb” jelzőt más éttermek is cégtáblájukra írják, valójában mindegy, hogy a legrégibb vagy az egyik legrégibb étteremről van szó.
5. A Montmartre tegnap és ma – A Montmartre Párizs 18. kerülete, a francia főváros legmagasabb pontja (130,5 méter). 1859-ben csatolták Párizshoz, előtte önálló falu volt. A Montmartre nevét a mons Martis vagy mont de Mars adta. A galloromán korban a háború istenének, Marsnak emeltek templomot a mai Saint-Pierre templom helyén.
4. Vissza a középkorba – A 13. század fordulópontot jelentett Párizs történelmében, ekkor épültek Párizs legnevezetesebb műemlékei: A Notre-Dame katedrális, a Sainte-Chapelle, a Conciergerie, a mai Középkori Múzeum épülete. Ezeket valamennyi turista felkeresi.
3. Város a város alatt – Párizs szennyvízcsatornái. Bizonyára meglepő, hogy ezúttal Párizs szennyvízcsatornáinak meglátogatására invitálom az olvasót. Pedig érdemes egy idegenvezetővel bejárni a francia főváros alatt kiépített, 2400 kilométer hosszú csatornarendszer 500 méteres látogatható részét.
2. Szabadtéri könyvesboltok a Szajna partján – Bouquinistes – A Bouquiniste szó a könyv köznapi nevéből, a bouquin-ből származik. A szó eredete: a középkori flamand ’boek’ (könyv) a későbbiek során a ’boeckin’ (jelentése kis értékű könyv) nevet adta. A franciában 1459-ben találkozunk először a szóval.
A Mouffetard utca – A Mouffetard utca Párizs egyik legrégibb utcája, a 3. század (!) óta létezik, nekem pedig a legkedvesebb. Három éven át laktunk onnan száz méternyire, az Avenue des Gobelins-en. A különös névnek különös eredete van. Egyszerűen annyit jelent, hogy „bűzlik”.
Hatodik rész: Camille Pissarro Párizsa – Camille Pissarro (1830–1903) Claude Monet barátja volt. Festői látásmódjuk különbözőségének dacára közel álltak egymáshoz. Monet anyagi támogatásának köszönhetően vette meg Pissarro Éragnyban lévő házát. Cézanne és Pissarro mély hatást gyakoroltak egymásra.
Ötödik rész: Auguste Renoir Párizsa – „Párizs utcáin otthon érzem magamat.” Auguste Renoir – Renoir életének nagy részét Párizsban és annak külvárosaiban töltötte. Családja Limoge-ból költözött a francia főváros szívébe, közel a Louvre-hoz, amikor Auguste négyéves volt.
Negyedik rész: Henri de Toulouse-Lautrec Párizsa – Henri de Toulouse-Lautrec (1864-1901) Franciaország egyik legrégibb nemesi családjának sarja. Szülei közeli rokonságából fakadóan, a püknodüszosztózis nevű genetikai betegség miatt a mindössze 152 centiméterre nőtt Henri teste aránytalan.
Harmadik rész: Marc Chagall Párizsa – Chagall 1887. július 7-én született az oroszországi Vityebszkben, kilencgyermekes, vallásos ortodox zsidó családban. Előbb zsidó iskolában, majd a város orosz gimnáziumában tanult. Tizennyolc évesen, huszonhét rubellel a zsebében, Szentpétervárra utazott.
Második rész: Maurice Utrillo Párizsa – Maurice Utrillo Párizsban született, anyja Suzanne Valadon, szintén festő volt, apja ismeretlen. Utrillo anyjáról bővebben kell szólni, mert csak így érthetjük meg fia, Maurice hányatott sorsát. A szomorú gyermekkort átélő Suzanne Valadon gyakorlatilag az utcán nőtt fel.
Első rész: Claude Monet Párizsa – Párizs még a 19. század közepén is egy egészségtelen város volt, ahol járványok pusztítottak. 1749-ben Voltaire már követelte Párizs megújítását: „nyilvános piacok kellenek, kutak, amelyekből vízhez lehet jutni, szabályos utcák, színházakkal.
Harmadik rész: Paul Gauguin Pont-Avenben – Pont-Aven Bretagne-ban, az Aven folyó partján lévő, csodálatos fekvésű kisváros. A festők közül először az amerikai Henry Bacon fedezte fel 1864 júliusában. Corncarneau és Quimperlé között utazva véletlenül megállt Pont-Avenben.