Lukáts János
Potomság
P. S. honvédőrnagy, magyar költő emlékének – Augusztus 2-án írom ezeket a sorokat, közel százhetvenkettő évvel ezelőtt te már két napja halott voltál. Ott feküdtél talán valahol a kút környékén, talán a hídnál (ott láttak utoljára a menekülők, te álldogáltál, aztán futásnak eredtél).
A kert
Ádám napkelte óta dolgozott, csatornát ásott a sivatagban. Estére a csatornából kiszáradt a víz, Ádám hazaindult. Asszonya a szőlőlugasban fogadta, mellén éppen elaludt a gyermek, ezért halkan súgta Ádámnak: – Kerestek. – Ki? – kérdezte Ádám kíváncsi szeme. – Hát ő!
A trójai Szálkás
Képzelhetitek, milyen büszkék voltunk, hogy minket választottak! A kívül rekedtek szörnyen irigykedtek, amiért mi kerültünk be a Szálkásba. Másztunk is fel aztán nagy hetykén, a létrán át a ló hasába, visszaintegettünk a hátramaradóknak, a dárdáinkat ráztuk.
A császár vadászni ment…
Megdördült az ég Aquincum felett, szennyes ár rohant le a domboldalon, az emberek riadtan menekültek fedél alá, a lovak nyihogva emelgették patájukat. A Danubius fatörzseket, csónakroncsokat és két túlparti őrszem holttestét görgette. Az amfiteátrumban a játékok félbeszakadtak.
Hajnali vaskakasok
– Emeld el innen a fejed! Vidd odébb azt a lobonc hajadat! Hé, mi az én fülem, hogy te vakargasd! – Jól van, na, a magamét nem találom! – ezek és hasonló mondatok, inkább dünnyögés formán és laza következetlenséggel szakadtak ki a két szunyókáló hol egyikéből, hol másikából.
Emberi szikra
– Ez az a ház… – egyetértően bólintanak, és elindulnak a zöldre festett ajtó felé. Viola szobrot lát a kertben. A szobor feje félrebillen, két kezét keresztbe teszi a melle előtt. Embermagas a szobor, a szemébe lehet nézni. Az egyik szemébe, egy szeme van. Elakad a szavuk… – Ilyen volt?
Az érmindszenti gesztenyefa
Nagykárolyból már kifelé jöttünk, amikor Króni megkérdezte: – És merre van Érmindszent? – A járókelők a fejüket csóválták: – Olyan itt nincs. Viola okosabban kérdezett: – Ahol Ady Endre… – Vagy úgy, Ady Endre, az van! – Mutatták, erre meg arra: – Negyedóra kocsival.
Tornyok, tetők, tópartok
Évek óta nem jártam Lengyelországban, Violával együtt pedig még sohasem. Pedig Lengyelország ritka élmény azok számára, akik a szép tájakat és a különös fordulatokat kedvelik. És a nyelv értése nélkül is szívhez szóló beszédet. Május elsején hajnalban indult elegáns buszunk a Móricz Gimnázium elől.
Araukária
– Jó napot kívánok! Zombor Pál igazgató urat keresem.
– Zombor Pál, jó napot kívánok.
– Bocsásson meg, amiért zavarom. A nevem Porkoláb Mária.
– Porkoláb Mária? Porkoláb… és… Mária? De… Nem…?
Dodó bohóc karácsonya
Dodó bohócot már régen nem hívták Dodónak, és bohócnak is már csak az öreg cirkuszi emberek tartották. Mostanában úgy hívták újra, ahogy hatvan és egynéhány évvel ezelőtt megkeresztelte a külső-rákosmezei pap: Csuri Jóskának. Pedig a Dodó név végigkísérte az életét.
Nagy munka, szép munka…
(Télidei meseféle) A Gazda magához szólította a kisszolgát: – Szerezzél be állatokat, kisszolgám! Itt a pénz, vásárolj rajta legjobb tudásod szerint. Megijedt a kisszolga, sose bízott még rá ilyen komoly munkát a Gazda. Korábban csak énekelnie kellett a kórusban.
Szegény ember panaszkodik…
A két marok kerek gömbbé formálódott, rázódott egy darabig, aztán hirtelen széjjelnyílt, négy összehajtogatott, egyforma méretű papírdarabka röpült szét belőle, négy kéz mohón kapott egy-egy papírdarabka után, és megindult a bontogatás. Aztán egyszerre megszólalt egy sopánkodó hang.
Jeruzsálemben hull a hó…
A vonat elégedetten döcögött, álmot osztott szét az utasok között. Az ablakon kívül valami lebegett, talán a köd, talán a hó készült hullani, és elküldte előőrseit. A fákon dér, ők már fölvették fehér téli köpenyüket. Lőrinc lehúzta az ablakot és beleszimatolt a levegőbe.
Szarvasjava tarpeiai módra
Nem szerettek az autópályán utazni, ott nem látni mást, mint a végtelen szalagkorlátot, a sávokat elválasztó, nyírott sövényt, meg a betontömbökből kirakott lekanyarodó háromszögeket. Inkább a kisebb utakat választották, a régi balatonit, a régi 3-ast, mikor merre vezetett az útjuk.
Prágaságom…
Remek találmány az éjszakai vonat, mérsékelt kényelem, mérsékelt izgalom. Kaland, vagy még csak a kaland előérzete? Viola bizalmatlan a kusettel (vagy: couchette-tel?) szemben, Lőrinc somolyog, hogy rajta kívül két japán útitársnő éjszakai szuszogásának is a hallgatója lehet.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások