Schilli Tímea írásai

óh, gyönyörűm
te egyetlen
százszor szép
vagy én nekem

Óh mi mélabús magyarok
Olyan, olyan szomorú vagyok
Elöntött több ezer érzelem
de mind közül
leginkább ezt ismerem

Szörny, nem e világi csúfsággal,
Fölös salak, amit partra mos a víz,
Poshadt cseresznye, amit a féreg se
Rágcsálna, szájban fanyar hányadék íz

dermed
a vekker
nem lel

Nem emlékszem
mosolya vonalára,
nem emlékszem
a simogatására,
nem emlékszem
mondatokra, hangjára

Óvd meg Istenem
A jókat, hogy éljenek
Óvd meg Istenem
Azt is, hogy bocsánatot kérjenek

Én láttam, láttam ahogy földhöz vágtad,
Hallotam sírását, mikor megcsonkítottad,
Én láttam a szomorúságot a szívében,
De láttam hogy nem forralt bosszút a szemében
akkor sem

Mocskosan, részegen fetrengek,
Muszáj tompítanom a létérzésemet,
Nehéz, fájdalmas embernek maradni,
Nemhogy még előre is haladni…