Agócs Károly
Bölcseleti-misztikus próza – 33.
A férfi ráérősen, különösebb érdeklődés nélkül lapozgatta a könyvet, bele-beleolvasott, és végül visszatette a többi közé. – Már megbocsásson – fordult hozzá a mellette álló nő –, nagy élménytől fosztja meg magát, ha nem veszi meg. A legjobb könyv, amit valaha is olvastam.
Bölcseleti-misztikus próza – 32.
A fiú rajongott az apjáért, bár inkább, mert képzeletében felnagyította meglévő erényeit, és felruházta olyanokkal, melyeket kizáró tapasztalatok híján, jóhiszeműen csupán feltételezett róla, mint általában a felnőttekről. Egyszóval idealizálta, a példaképei azonban – elején kamaszkorának – futballisták voltak, filmszínészek, gitárosok meg énekesek.
Bölcseleti-misztikus próza – 31.
A lányt eltiltották a szülei a szerelmétől, de hamarosan akadt egy másik kérője, akihez feleségül adták. A szerelme is megnősült, de megfogadták, hogy rendszeresen váltanak levelet; ő férfi álnéven, a férfi pedig női álnéven tüntetve fel a feladót, hogy egyikük házastársa se fogjon gyanút.
Bölcseleti-misztikus próza – 30.
A nagyhatalmú császár, érezvén halála közeledtét, palotájába hozatta az ifjú költőt, aki önkéntes száműzetésben, szűkös körülmények között élt nyomorúságos viskójában egy pusztaság szélén, ám akinek szebbnél szebb költeményei messze földön híresek voltak.
Bölcseleti-misztikus próza – 29.
Új szelek – A szokásosan hosszúra nyúlt díszebéd végeztével a Kormányzó elbocsátotta a népes vendégsereget, majd dolgozószobájába hívta a főtanácsadóját, hogy szivarozgatás közben megigyon vele néhány pohár italt, és közölje vele a javaslatát, amit már régebb óta forgatott a fejében.
Bölcseleti-misztikus próza – 28.
Hiúság – Hamar megszerettem a hegyvidéket, az erdőrengeteget, és hamar otthonommá lett a hegyoldalon, egy kis tisztás közepén álló erdészház. Könnyen megélek abból, amit a természet nyújt; sose térek vissza a vadászatból zsákmány nélkül, és tucatnyi hal akad a horgomra pár óra alatt.
Bölcseleti-misztikus próza – 27.
Az író negyvenes éveinek elején járt, amikor befejezte első könyvét, melyen csaknem egy évtizeden át dolgozott. Könnyen talált hozzá kiadót, mivel ő maga állta a kiadás költségeit, tehetős lévén. Arra számított – nem alaptalanul –, hogy a könyv feltűnést fog kelteni.
Bölcseleti-misztikus próza – 26.
A szénégető – Alig hajnalán ifjúkoromnak csak mosolygok első verseskötetem sikerén, becsvágyamra gondolva: megírni a tökéletes verset, mely magában foglalja a világirodalom összes megírt és még megírásra váró versét – ami következésképp a költészet végét jelenti.
Bölcseleti-misztikus próza – 25.
A férfi hetvenéves születésnapján számot vetett az életével, és arra a következtetésre jutott, hogy elhibázta. Fohásszal fordult Istenhez, hogy újrakezdhesse. Mert becsületben őszült meg, Isten irgalmas volt hozzá, és meghallgatta a fohászát. – És honnan szeretnéd újrakezdeni? – kérdezte tőle.
Bölcseleti-misztikus próza – 24.
A verseny napjának reggelén az atléta elment a jósnőhöz, hogy fejtse meg az álmát. – Hallgatlak – mondta a jósnő mély, férfias hangján. – Azt álmodtam – kezdte az atléta –, hogy én futok az élen, de amikor egészen közel értem a célhoz, láttam, hogy a szalag már át van szakítva.
Bölcseleti-misztikus próza – 23.
A levélnek nincs címzettje, keltezés és aláírás se szerepel rajta. Bevezető sorai érdektelenek. ⹂…Álmomban egy mesebeli, pazar kertben jártam; szebb talán csak a valaha volt Paradicsom lehetett. Meg se próbálkozom a leírásával, hisz aligha tellene a képességeimből.
Bölcseleti-misztikus próza – 22.
Egy napon az aszkéta lejött a hegyről, hogy felkeresse a remetét, kinek bölcsessége messze földön híres volt. A kunyhója előtt üldögélt egy farönkön. Éppen nem volt látogatója. Szertartásosan üdvözölték egymást.
– Hallgatlak – mondta a remete.
Bölcseleti-misztikus próza – 21.
Felfuvalkodott, goromba, cinikus, gátlástalan, hazug, jellemtelen ember volt, telhetetlen élvhajhász, olykor fékeveszett duhaj. Pokolra való, mondták róla. Ám ha tollából vers fakadt, az csupa báj volt, melegség, szeretet, fény és derű: egy ártatlan, tiszta lélek fennkölt szárnyalása.
Bölcseleti-misztikus próza – 20.
Kísértés – Felkészültségem, rátermettségem, kivételes szónoki képességem és példás elhivatottságom elismeréseként egy patinás történelmi városban kezdhettem lelkipásztori hivatásomat. Az emberek mindinkább elfordultak a hitélettől, különösen a fiatal nemzedék.
Bölcseleti-misztikus próza – 19.
Azonosulás – Mielőtt hozzáfogott volna legújabb könyve legmélyebb tartalmúnak és leghatásosabbnak tervezett fejezete megírásához, az író felkereste az asztrológust, aki a mágia tudományában is jártas volt, és varázsszereket is készített. – Miben segíthetek? – kérdezte a látogatótól.
Partnereink
