Erdei Péter írásai

Szerelmünk zivatar májusi réten,
jégvihar nyári hőségben –
fehérfa ében.
Szerelmünk az álom az ébredésben,
fény a sötét nyári éjben –

Amikor megjössz, akkor sem tudok
arra gondolni csak, hogy itt vagy

Mindenkinek megvan a maga veresége
ne álltasd magad, nincs hova menekülni.
Átköltözhetsz a túlpartra, de ha jön az ár,
a folyó mindkét partját tönkreteszi.

Ülök az ablak mögött,
az utcát figyelem.
Lent sietnek a gyalogosok,
az utca túloldalán látom,
ahogy egy ablak mögött ül Ő,
az utcát figyeli

Itten kérem vizezik a tintát,
vastagon húzzák húsra a panírt!
Vajon honnan tanulták e mintát
s nem csal -e arcukra a csalás pírt?
Forgatom a húst, mint számban a rossz szót,
a köretet tán rizsnek gondolnánk…

Csodálatos hangulatban
csónakázok önmagamban
fenn a vízen nyugalomban,
amiközben lenn alattam,
szavakkal leírhatatlan
háború dúl hangtalan.

Gyúrja az asszony a tésztát,
bőszen szórja liszttel a deszkát,
pedig nem is tudja csörög-e
majd a zsírban sült csöröge.
(Mellesleg megjegyzem furcsa az élet
Lengyelben zsírban sütik a csörögét!

Imafüzér első kristály / Izland
Ezerhétszáz fok,
kvarclelkem üveggé ég –
amorffá dermed;
rám bámul mögüle a
bennem lévő fehér csend;

Nap esője
légy szivárvány
hegy ormán!
Szivárvány
légy patakká
oldalán!

Törékeny,
karcsú lepke
táncodat
pilleszárny
csapásokkal
karcoltad