Bandi András
A „filmgyáros” tinédzser
Százados Ábel. Sokunk számára ismerős név. Úgy robbant be a közösségi médiába, mint egy meteor. A 13 éves „filmkészítő” két évben egymásután díjakkal tért haza Cannes-ból a Rövidfilmek Fesztiváljáról a Mobile Phone Filmmaking szekciójában.
(F)ordítok – 9.
Nyolcvan fölött már nincs szerelmi láz.
Két öreg ember egymásra vigyáz.
Együtt járnak az orvoshoz vagy boltba,
S ha egyiküknek külön dolga volna,
Egymástól úgy búcsúznak el,
Mint aki utolszor ölel.
Élveboncolás
Felvágott szív-adva a feladat. Mindenki beletekinthet egy érző ember legtitkosabb érzelmeibe.
És bizonyára rá is talál sok titok nyitjára, de annál sokkal több kérdés miértjére is. Valamikor, évekkel ezelőtt Kézdi Balázs pszichológus, pszichiáterrel beszélgettem. Ekkor egy számomra megdöbbentő megállapítást tett: a szavak meggátolnak bennünket az érzelmeink kinyilvánításában.
Bogdánlaci
Nem ismertem személyesen. Sajnos. De egyet tudok: ha a cigányoknak van mennyországa, ő biztos oda bejutott. És ott várta őt a Devla, a cigányok Istene, aki számon kérte tetteit.
Csak még egyszer
Csaba immár közelít az ötvenhez. Lassan húsz éve hajléktalan. A szállóra nem szándékozik bemenni. Túl közel van az egykori legényszálláshoz, ahol valamikor melós korában élt. Loboncos, már őszülő szőkés haja a szemébe nőtt. Egymásnak nyírják a többiekkel. Így ingyen van.
(F)ordítok – 6.
Voltam hívő s lettem hitetlen.
Egyiknek sem tökéletes,
mert amíg él, ilyen az ember,
a titkokra választ keres.
Jóska
Gondolom, nem haragszol, hogy csak így „lejóskázlak”. Bár nem is tudom, honnan vettem a merészséget, hogy megtegyem. Mégis így érzem legközelebb magam Hozzád. Jóságos, mindig mosolygó szemeddel hunyorogva visszakacsintasz: „Tedd csak! Így az igazi.”
Az én Trianonom
Az én Trianonom kicsit későn jött képbe. Nem, amikor megszülettem nem tudtam róla. De a szüleim tudhattak, hiszen a medgyesi tanács iktatója Andrei néven jegyzett be a lajstromba. Aztán egy zárt burokba nőttem óvodás-kisiskolás koromig.
Emlék-szilánkok
Ima
Csíksomlyó. Kegytemplom. A keleti nap betűz az ablakon. Glóriát tesz a szentek fejére. A hívők sorban állnak a Mária-szobor felé. Mindenki magában imádkozik. Magam is. „Hiszek egy Istenben..” kezdek bele a Hiszekegybe, és folytatom. Odaérek az „Isten legjobb fiába, a mi igaz tanítómesterünkbe” Közben várok.
Karantén (Látlelet)
Egy újabb nap. Reggel. Felkelek, vécé, mosdás, fogmosás, öltözködés. Taxi szolgálat. Nejemet beviszem dolgozni. Megbeszéljük, hogy ma kissé többen közlekednek, mint tegnap. Aztán vissza. Bevásárlólista. Beállok a sorba. Két méterre az előttem állótól.
Kór-tünet
Tudtunk róla. Hetek óta. Bíztunk benne, hogy bennünket elkerül, vagy legalábbis kevésbé érint. Nem tudom milyen meggondolásból. Csak egyet nem veszünk/vettünk figyelembe. Ehhez a mi közre(nem)működésünk is szükséges. Nehezen tanulunk, pedig állítólag mi vagyunk az egyik legtalpraesettebb nép, nemzet itt Európa közepén. Most, azonnal erről kellene tanúbizonyságot tennünk. Talán még nem késő.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások