Bandi András, Author at Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Bandi András

Bandi András írásai: 343
Bandi András

Hacsek és Sajó: Nyaralás a trópusokon

Lassan már egy éve nincs közöttünk Sas József humorista. Amikor betegségéről hírek kezdtek kiszivárogni, egy „klasszikus” vigasztalóra gondoltam. Nem jött be. Pár hónap múlva itt hagyott bennünket. Legyen ez a pár zsenge poén egy szál hóvirág a sírján.

(F)ordítok – 35.

Pilinszky János: Téli ég alatt
Cholnoky Tamásnak

Fejem fölé a csillagok
jeges tüzet kavarnak,
az irgalmatlan ég alatt
hanyattdölök a falnak.

(F)ordítok – 34.

Karádi Kázmér: Apró örömök

Mélázni a réten,
Az éji csillagok,
A sár, az avar illata,
A Nap heve, a hideg csókja

Csodákra várva

Emlékszem, kisgyerekkoromban, mindig csodálkozva néztem az egyik falubeli kislány varázsgömbjét. Pedig abban csak „hullott a hó, ha egyszer felfordítottuk, meg vissza!” Aztán, amikor „bekerültem a városba”, kiskamaszként mindig megcsodáltam az utcai javasasszonynál lévő papagájt, ami egy kis ládikóból csőrével kikapta a jövendő „szeretőd” nevét.

Szürreális

Bizonyára sokunk számára ismert filmkockákról beszélek, amikor a Stan nevezetű úriember- még a fekete-fehér filmek idején – egy buszon (vagy talán vonaton? ) utazás közben az előtte ülő utas újságába beleolvas. És láthatólag nagyon élvezi, sőt alig várja, hogy amaz lapozzon. Aztán ugyanezt a geget eladta Mr. Bean is, persze ő már színes változatban. Persze, mindkettő megnevettetett bennünket. Hiszen mi tudjuk, hogy ez nem illik, és… mit ád Isten?

Állapot-jelentés (Egy könyv margójára)

Nem könnyű ma egy magyar szerzőnek novellákat írni. Ugyebár ott van egy Karinthy, egy Örkény… és még sokáig sorolhatnánk. De azért még akad pár merész kísérletező. Hátha.
Talán. Sikerül valami újat írni. Vagy valami olyat, ami már bevált? Nem tudom.

(F)ordítok – 33.

Vörös Viktória: Agnus Dei
Felhő száll alá az égből
Bárány istene
Vigyázva vattába borítja
ezt a megfordított földet
Hogy mire felébred
lásson csodát

(F)ordítok – 32.

Hervay Gizella: Szögesdrótkerítés 
egy krumpliágyás
és egy napraforgótábla
között

(F)ordítok – 31.

Kamarás Klára: Őszi búcsú
Hangulatkép Apollinaire L’ Adieu című versét olvasva

(F)ordítok – 30.

Kamarás Klára: Könyörgés reményért 
Most már tudom, hogy a való világ
nem rím, nem fény, nem forró pillanat.
Most már tudom, hogy mindaz, ami áll,
Összeomolhat mind egy perc alatt.

Balaton-ÁBC

Arany ágyon
Bolyhos ciha
Csillám csillan.
Drágakő.

(F)ordítok – 29.

Hajnal Éva: fércelő
rozsdaszín utcán jár az ősz
még nyarat mímel ám fázik a lába
rücskös pecsétes utcakő
hűvös széllel nyargal utána

A nagy nemzeti felbuzdulás

Ez az év gazdag volt sporteseményekben. Sokan, közöttük én is, nap mint nap vártam a jó híreket, újabb érmeket, helyezéseket. A Foci EB-n is helyt álltunk, már amennyire az erőnkből tellett. Aztán jött az elhalasztott ötkarikás játék. És a bizonytalanság. Meg lesz tartva egyáltalán? És lőn. Nézők nélkül, egy kissé „csendben”, de azért mi, az itthoni szurkolók véresre csapkodhattuk tenyereinket, hiszen volt amiért/akiért.

A női test és a női lélek

A női test egy templom,
amiben elmondhatod
imádat.

Mese a fűről

Karancs alja, falu széle,
ott lakik egy öreg néne.  
Sokáig senki sem tudta,
a kertjében mi e furcsa,
szélben lengedező növény



Archívum

Hozzászólások

DISQUS