Bandi András
Demokráciásdi
Fogom a kisfiam és beültetem a járókába. Ismerkedik az új körülményekkel. Szemügyre veszi a játékait. Ott sorakoznak körülötte: jobbra a Donald kacsa, Leó, a kutya-oroszlán (sose tudtuk eldönteni, hogy kutya vagy oroszlán) és Csi Csen, a kis kínai, balra a Keljfel Marcsi (azért Marcsi, mert nincs fiús sapkája), Süni Sanyi és Vigyori, előtte pedig a kis cica, a Cirmos a labdájával.
Balatoni pillanatok
Fiatal család halad el mellettünk a Balaton partján. Legelöl egy apuka egy óriási unikornis úszógumit cipel, egyik vége leér a gyepig. Mögötte ballag a család, anya és a két kisgyerek. A négy év körüli kisfiú hangosan odaszól pár évvel nagyobb nővérkéjének.
Mámor paródia
Nézem apucimat. A Karácsonyra kapott fakockáimmal játszik. Szép tornyokat, kastélyokat épít. Mikor odalesek, látom milyen nagy „szakértelemmel” alkot.
Mámor
Nézem a kisfiam. Legújabb szerzeményéből, a Karácsonyra kapott új építőkockákból házat, alagutat, garázst vagy éppen vonatot épít. Néha, ha túl nagy a csönd a szobában, lesve betekintek és látom, amint nagy szakértelemmel alkot.
Ébredés
Csak dobbantott egyet és máris fellendült. Pár méter magasra. Utána már csak a széttárt karjaival kellett rásegíteni és csak szállt, csak szállt a város, az utcák, a házak felett. Nem, nem kellett gyakran használni a karjait, hiszen az első lendület, dobbantás megadta a szükséges energiát.
Amerikaiul Pécsett
Elég nehezen jött össze, de annál jobban sikerült. Több hetes-hónapos szervezés eredményeként találkoztunk a Zsolnay negyedben. Hát, ha valaki el tud képzelni egy színes társaságot, akkor ez az volt. Attila, az esemény kezdeményezője, motorja fogadott bennünket.
(F)ordítok – 73.
Sebestyén Péter: Válóok
Az én Meluzinám egy kicsike tündér.
Igazi angyal, szobahőmérsékleten.
Most büntiben vagyok. Kopogósra hűl a tér.
Öregszem, azt mondja, és nem játszik velem.
Nem is látszik
Adott egy család. Apa, anya, gyerekek, nagyszülők. És adott egy életérzés. Mindenkié más és más. Ebben talán tudunk válogatni? Aligha. És ott van az a bizonyos közhely: „Nem mindegy, hogy hova születtél!” Talán még arról sem tehetünk, hogy kinek mennyi jut a szülői szeretetből. Legfeljebb óhajtjuk, kikunyeráljuk magunknak. Ha tudjuk. És aztán lassan telnek az évek, növünk, növekedünk, egy idő után pedig felnövünk.
(F)ordítok – 72.
Karádi Kázmér: Láng és fátyol
Kezemben tartom a Lángot,
Libben a tenyeremben furán.
Bámulom buja rezzenését,
Áldom fenn az isteneket,
Kik e Fényt csiholták,
A Szerelem kacér ölén.
Tettye
Mészkőszikláid közé,
öreg Tettye,
vajh’ milyen mélyre
kellene ásnom,
ahhoz, hogy Janus
lépteinek nyomára
rátaláljak?
(F)ordítok – 71.
Kányádi Sándor: Bot és furulya
Legelső ajándék, mit kaptam,
egy bot s egy furulya.
Cifra volt a bot,
füstös a furulya.
Aki fába faragja álmait
Ez év március 27-én Pécsett a Pannon Magyar Házban, a Határon Túli Magyarságért Alapítvány János u. 22. szám alatti székhelyén a tetőtéri galériában a Kaptár Egyesület támogatásával Keresztes Levente fafaragó kiállítására került sor.
Partnereink
