
(F)ordítok – 82.
Hervay Gizella: Egyetlen mozdulat
Egyetlen mozdulat elég lett volna,
hogy el ne veszítselek,
Hervay Gizella: Egyetlen mozdulat
Egyetlen mozdulat elég lett volna,
hogy el ne veszítselek,
nap
fény
kék
ég
zöld
lomb
Jézus, te aki ember mivoltodban
szenvedted meg a kereszthalált,
bizton tudtad mikor fog az eljönni,
hiszen agg, idős emberként hogy
vihetnéd fel a Golgotára
a rád szabott hit-keresztet
Fájó fado dallam
száll a sirály szárnyán,
majd megpihen halkan
mór kémények csúcsán.
Cséby Géza: Csak ennyi
A rózsalugasban ember ül.
Körötte szarkaláb
és indigó kék virága.
virág,
szirom,
illat,
napfény,
Valamikor, az őskorban, amikor a közszolgálati rádiókban kultúráról szóló műsorokat is sugároztak, az egyik magazinműsorban Faludy György francia nyelvről magyarra fordított verseiről vitatkoztak a szakértők
Nicolae Labiș: Anyám
Régóta nem jártam a faluban, s azt mondja
Egy otthonról jött személy,
Hogy virágban áll a májusfa,
S hogy megőszültél, anyukám, megőszültél.
Volt egyszer, hol nem volt… Akár egy mese kezdő sorai is lehetnének ezek a szavak. De most épp egy irodalmi, művészeti társaságnak a visszatekintő antológiája adja az apropót.
Bizonyára vagyunk így, jó páran, férfitársaimmal, akik nem nagyon szeretnek áruházakban ruha és alsóneműt vásárolgatni.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2025 | WordPress Theme by MH Themes