Bandi András | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Bandi András

Bandi András írásai: 284
Bandi András

A „filmgyáros” tinédzser

Százados Ábel. Sokunk számára ismerős név. Úgy robbant be a közösségi médiába, mint egy meteor. A 13 éves „filmkészítő” két évben egymásután díjakkal tért haza Cannes-ból a Rövidfilmek Fesztiváljáról a Mobile Phone Filmmaking szekciójában.

(F)ordítok – 9.

Nyolcvan fölött már nincs szerelmi láz.
Két öreg ember egymásra vigyáz.
Együtt járnak az orvoshoz vagy boltba,
S ha egyiküknek külön dolga volna,
Egymástól úgy búcsúznak el,
Mint aki utolszor ölel.

Élveboncolás

Felvágott szív-adva a feladat. Mindenki beletekinthet egy érző ember legtitkosabb érzelmeibe.
És bizonyára rá is talál sok titok nyitjára, de annál sokkal több kérdés miértjére is. Valamikor, évekkel ezelőtt Kézdi Balázs pszichológus, pszichiáterrel beszélgettem. Ekkor egy számomra megdöbbentő megállapítást tett: a szavak meggátolnak bennünket az érzelmeink kinyilvánításában.

Bogdánlaci

Nem ismertem személyesen. Sajnos. De egyet tudok: ha a cigányoknak van mennyországa, ő biztos oda bejutott. És ott várta őt a Devla, a cigányok Istene, aki számon kérte tetteit.

Csak még egyszer

Csaba immár közelít az ötvenhez. Lassan húsz éve hajléktalan. A szállóra nem szándékozik bemenni. Túl közel van az egykori legényszálláshoz, ahol valamikor melós korában élt. Loboncos, már őszülő szőkés haja a szemébe nőtt. Egymásnak nyírják a többiekkel. Így ingyen van.

(F)ordítok – 8.

Édes körte sárga árnya
Festi a város csöndes utcáit,
S ragyog régi dalok házain.

(F)ordítok – 7.

Ímmel-ámmal
megejtette
kései reggelijét.
Kupica pálinka,
épp csak az ízéért.

(F)ordítok – 6.

Voltam hívő s lettem hitetlen.
Egyiknek sem tökéletes,
mert amíg él, ilyen az ember,
a titkokra választ keres.

Jóska

Gondolom, nem haragszol, hogy csak így „lejóskázlak”. Bár nem is tudom, honnan vettem a merészséget, hogy megtegyem. Mégis így érzem legközelebb magam Hozzád. Jóságos, mindig mosolygó szemeddel hunyorogva visszakacsintasz: „Tedd csak! Így az igazi.”

Az én Trianonom

Az én Trianonom kicsit későn jött képbe. Nem, amikor megszülettem nem tudtam róla. De a szüleim tudhattak, hiszen a medgyesi tanács iktatója Andrei néven jegyzett be a lajstromba. Aztán egy zárt burokba nőttem óvodás-kisiskolás koromig.

Emlék-szilánkok

Ima
Csíksomlyó. Kegytemplom. A keleti nap betűz az ablakon. Glóriát tesz a szentek fejére. A hívők sorban állnak a Mária-szobor felé. Mindenki magában imádkozik. Magam is. „Hiszek egy Istenben..” kezdek bele a Hiszekegybe, és folytatom. Odaérek az „Isten legjobb fiába, a mi igaz tanítómesterünkbe” Közben várok.

Karantén (Látlelet)

Egy újabb nap. Reggel. Felkelek, vécé, mosdás, fogmosás, öltözködés. Taxi szolgálat. Nejemet beviszem dolgozni. Megbeszéljük, hogy ma kissé többen közlekednek, mint tegnap. Aztán vissza. Bevásárlólista. Beállok a sorba. Két méterre az előttem állótól.

Arcmás

Atyám,
Te ki
hajdanán
az embert
a saját
képedre
teremtéd,
mondd,
most biztos
ráismersz még?

Istentelenül

Amikor az ember
végleg kimerül,
s feladná, úgy érzi,
számára semmi
sem sikerül,

Kór-tünet

Tudtunk róla. Hetek óta. Bíztunk benne, hogy bennünket elkerül, vagy legalábbis kevésbé érint. Nem tudom milyen meggondolásból. Csak egyet nem veszünk/vettünk figyelembe. Ehhez a mi közre(nem)működésünk is szükséges. Nehezen tanulunk, pedig állítólag mi vagyunk az egyik legtalpraesettebb nép, nemzet itt Európa közepén. Most, azonnal erről kellene tanúbizonyságot tennünk. Talán még nem késő.



Archívum

Hirdetés