Bandi András
Az én Trianonom
Az én Trianonom kicsit későn jött képbe. Nem, amikor megszülettem nem tudtam róla. De a szüleim tudhattak, hiszen a medgyesi tanács iktatója Andrei néven jegyzett be a lajstromba. Aztán egy zárt burokba nőttem óvodás-kisiskolás koromig.
Emlék-szilánkok
Ima
Csíksomlyó. Kegytemplom. A keleti nap betűz az ablakon. Glóriát tesz a szentek fejére. A hívők sorban állnak a Mária-szobor felé. Mindenki magában imádkozik. Magam is. „Hiszek egy Istenben..” kezdek bele a Hiszekegybe, és folytatom. Odaérek az „Isten legjobb fiába, a mi igaz tanítómesterünkbe” Közben várok.
Karantén (Látlelet)
Egy újabb nap. Reggel. Felkelek, vécé, mosdás, fogmosás, öltözködés. Taxi szolgálat. Nejemet beviszem dolgozni. Megbeszéljük, hogy ma kissé többen közlekednek, mint tegnap. Aztán vissza. Bevásárlólista. Beállok a sorba. Két méterre az előttem állótól.
Kór-tünet
Tudtunk róla. Hetek óta. Bíztunk benne, hogy bennünket elkerül, vagy legalábbis kevésbé érint. Nem tudom milyen meggondolásból. Csak egyet nem veszünk/vettünk figyelembe. Ehhez a mi közre(nem)működésünk is szükséges. Nehezen tanulunk, pedig állítólag mi vagyunk az egyik legtalpraesettebb nép, nemzet itt Európa közepén. Most, azonnal erről kellene tanúbizonyságot tennünk. Talán még nem késő.
A nagy öregek
Évente párszor hazalátogatok. Ilyenkor döbbenek rá, hogy bizony felettünk is telik az idő. Kortársaimnál egyre kevesebb már az életben maradt szülő, a korombeliek is már „öregként” vannak elkönyvelve. Emlékszem, én milyen áhítattal hallgattam egyetlen még életben maradt nagyapám történeteit a két világháborúról.
Önálló gondolatok
Nap mint nap találkozunk velük. Hírözönben élünk. Sokszor nehéz kiigazodni ebben a ránk zúduló információ áradatban. Legtöbbször elsodor, magával ragad. Észre sem vesszük, és már sodródunk, fuldoklunk az örvényben. Legközelebbi ismerőseink, barátaink próbálnak meggyőzni valós, de legtöbbször valósnak vélt igazukról. Percekig hallgatom „érveléseiket”. Egy idő után rájövök, hogy azokat már hallottam valahol. Ja, persze a médiában.
Egyre rövidebb az imám
Az ember, esendő földi lény, ha bajban van, valakihez fohászkodik. Segítségért kiált. Legtöbben Istenhez. Legtöbbször ilyenkor. Máskor elfeledkezik. Úgy hiszi ő mindent meg tud oldani, ő a mindenható. Vagy legalábbis a földi helytartója. Aztán koppan. Sokszor. És újra fohászkodik.
Béla
A számítógép előtt üldögélek, és érzem, valami nagyon szépet kellene írnom a Karácsonyról, az ünnepekről, a szeretetről. De hiszen előttem már annyian, annyi szépet írtak, hogy újat már én sem tudnék mondani. Épp lemondok az ötletről, amikor egyik Facebook ismerősöm telefonhívást kezdeményez. Fogadom. Pár pillanat és már hallom is a hangját.
Meghasonulás
Nincs annál veszélyesebb ember, mint aki kisebbségben élve mindenáron meg akar felelni az ott többségben élőknek, mindenáron be szándékozik olvadni. Az ilyen ember elveszti identitását, minden emberi tartását, és gyakran sorstársai rovására próbál érvényesülni.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások