Bandi András | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Bandi András

Bandi András írásai: 308
Bandi András

(F)ordítok – 20.

Videcz Ferenc: Utazás

Felkészültem az útra,
Itt állok naprakészen.
Eltűnök téli éjek
Csillagpor-tengerében.

Szépírás

Hát, ezzel bizony mindig hadilábon álltam. Kisiskolásként, az első betűk elsajátítása után, a tanórák szünetében, focizás helyett, legtöbbször ezt kellett gyakorolnom tanító nénik jóindulatú felügyelete alatt. Így utólag azt mondhatnám, nem sok sikerrel. Tehát, egy idő után belenyugodtam, és valószínűleg ők is, ebből a tantárgyból bizony én sosem leszek jeles.

Az öregek

Az öregek korán kelnek,
mintha attól félnének,
nem maradt elég idejük
befejezni, amit elkezdtek.

Tévéhallgatás és társai

Azt már jó pár évvel ezelőtt közzétettem, hogy tévéfüggő vagyok. Na, nem annyira, hogy pár nap kihagyás esetleg tűnetekkel járna. Csak a megszokás miatt.

(F)ordítok – 19.

Röhrig Géza: Honvágy

újév napján elmentem a dunához
híg esőt fújt a szél magyarországra
cseppei körbe s oly kuszán kaszáltak
mint éhes méhek boldog nektártánca

(F)ordítok – 18.

Petőcz András: Fekete zsákban

Fekete zsákban kősziklát cipelek.
A kő az én párom.
Megyek vele keresztül
hét határon.

Halottaink

Honnan észleljük, hogy elszállt fölöttünk az idő? Talán onnan is, hogy a fiatalságunk idoljai lassan eltűnnek életünkből. Szinte minden hétre jut egy szomorú halálhír. Ő is elment, konstatáljuk szomorúan.

Egy szál gyertya Apám sírjára

Ezt is elintézted Apám,
névnapi ajándékként
nekem temetésed szántad.

(F)ordítok – 17.

Kamarás Klára: Vallomás

Ha király lennél, kedvenc költőd lennék,
de lehet, hogy csak udvari bolond,
aki cigánykereket hányna, s néha-néha,
s mikor kívánod felség, verset mond.

Guszti

vadszőlő lugas alatt
borzas göndör üstök
kopott rövidgatya
színevesztett rövid ujjú

Paks – hajnali Duna

Ködpaplan alatt
nagyot nyújtózkodik,
majd megtörli
álmos szemét

(F)ordítok – 16.

Kányádi Sándor: Valami készül

Elszállt a fecske,
üres a fészke,
de mintha most is
itt ficserészne,

Húsz éves a börtönlelkészi szolgálat, ami valójában harminc éve kezdődött

Szalay Lajos református lelkipásztorral évtizedek óta egy igazi lelki kapcsolat fűz össze. Joviális, megértő, jó szándékú hozzáállása immár az első pillanatokban megfogott. Először is abban értettünk egyet, hogy a lelkipásztori szolgálat az nem egy szakma, hanem egy hivatás.

Menny és pokol között ingázva

Én ismerem a Medvepásztort. Ez egy kijelentő mondat. Ismerem-e én a Medvepásztort? Ez meg egy kérdő mondat. És valahol a felénél van az igazság. Először pár éve az interneten akadtam rá pár rövid hírre, képekkel és videókkal illusztrált reklámanyagra. Aztán a sors megadta a lehetőséget, hogy pár turistatársammal személyesen is találkozzunk vele.

A könyvtáros

Mindig ott ült. Közvetlenül a bejárattól balra. Egy kis asztal, tele kartotékokkal, mögötte a kényelmetlen hokedli. Napi nyolc órában. Szemén a szódásüveg szemüveggel.



Archívum

Hirdetés