Bandi András
(F)ordítok – 29.
Hajnal Éva: fércelő
rozsdaszín utcán jár az ősz
még nyarat mímel ám fázik a lába
rücskös pecsétes utcakő
hűvös széllel nyargal utána
A nagy nemzeti felbuzdulás
Ez az év gazdag volt sporteseményekben. Sokan, közöttük én is, nap mint nap vártam a jó híreket, újabb érmeket, helyezéseket. A Foci EB-n is helyt álltunk, már amennyire az erőnkből tellett. Aztán jött az elhalasztott ötkarikás játék. És a bizonytalanság. Meg lesz tartva egyáltalán? És lőn. Nézők nélkül, egy kissé „csendben”, de azért mi, az itthoni szurkolók véresre csapkodhattuk tenyereinket, hiszen volt amiért/akiért.
Mese a fűről
Karancs alja, falu széle,
ott lakik egy öreg néne.
Sokáig senki sem tudta,
a kertjében mi e furcsa,
szélben lengedező növény
Mindennapi történetek
A topmanager e-mailezett a Hr-esnek, hogy konzultáljon a Pr-ossal, mert Weekendre szeretne menni, és addig új Help Desk managert kellene felvenni a legújabb projekt menedzselésére. A Hr-es épp a social mediat böngészte, ezért későn nyitotta meg a Messengert. Így nem lehetett happy end a vége a mai story-nak.
Jú nó vát áj min. Detsz oll.
Covid-os időszak
A velem átellenben lévő székeken ültek. Munkából hazajövet. A délutáni járaton. Megtárgyalták az éppen aktuális munkahelyi pletyókat, majd az útvonalon látottak-tapasztaltak kötötték le a figyelmüket.
(F)ordítok – 28.
Petőcz András: Fekete holló
Fölöttem van egy fekete holló,
olykor-olykor a vállamra száll,
beteg madár,
a vállamon pihen.
Krisztus
Már első találkozásunkkor olyan furcsán emberinek találtalak. A pléhkrisztusok és a márványba faragott feszületek hazájából jövet még sosem láttam ilyet. Percekig néztelek.
Meggyötört arcodban, megtört testedben a lélek távozásának pillanatát sikerült megragadnia az alkotónak.
Az ördögszántatta hegy
Azt, hogy így volt, én magam sem tudom, de ezt még a dédnagyapám dédnagyapja mesélte – fogott bele a történetbe öregapó, miközben belekortyolt a hegy levébe, és alaposat pödört lecsüngő bajszán – szóval az úgy történt, hogy az Ördög nagyon fenekedni kezdett a cseperedő szép jány, a Harka kezéér’.
(F)ordítok – 27.
Bandi András: Dobrudzsa
A must fanyarú íze
napfénnyel szövetkezett,
s keletről halkan piheg
a hűs tengeri lehelet.
(F)ordítok – 26.
Sebestyén Péter: Pengő utca, Budapest
H. Évának
Ez egy forró délután, ez egy déjá vu.
Mégis a pohárba fagyott, kopog a víz;
Elmarad az a szép, újratapsolt revü,
Megkeseredik az a finom, fanyar íz.
Pünkösd
Bábel zűrzavarát
követé egy nagy csend.
A Golgotán nemrég
visszhangzó „Feszítsd meg!”
a lelkekben csitult.
Könyvmentők
Pécs. Ugyanaz a könyves szekér. Végre újra nyitva. Talán még a Covid is meghátrál a betűéhség elől? Az út túloldaláról sóvárogva nézem. Még pár pillanat és zöldre vált a lámpa.
(F)ordítok – 25.
Radnóti Miklós: Mária
A kezeit nézd! haló
virágok a fagyban. Haj
omlik s galamb a párnán
hogy megül. Mária ő!
de kedvesed is volt már,
szeretőd ilyen arcú!
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások