(F)ordítok – 101.
Reményik Sándor: Az ige
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
És áhítattal ejtsétek a szót,
A nyelv ma néktek végső menedéktek,
A nyelv ma tündérvár és katakomba,
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!
Reményik Sándor: Az ige
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
És áhítattal ejtsétek a szót,
A nyelv ma néktek végső menedéktek,
A nyelv ma tündérvár és katakomba,
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!
Grecsó Krisztián:
Áldja meg az Isten
Áldja meg az Isten
az álmom,
Akadjon takaró,
ha fázom
Nyergestető, Nyergestető,
zuhog, szakad ránk az eső,
úgy ömlik, most úgy örvénylik,
abba sem hagyná estélig.
Köd szülötte harmatcseppek,
csillogó gyémánt ékkövek
tükrében a felkelő nap
sugarai táncot járnak.
Ó, Uram, engedd meg,
hogy kételkedjek.
Jól meggondoltad,
amikor az embert
a Paradicsomból
első vétke után
rögtön kikergetted?
Elena Liliana Popescu: Esik
Ólomszínű vattafelhők
szinte a tengerbe süllyednek,
és esőszál fonalakból
ezüst színű vásznat szőnek…
Színes
kavicsok
hullámok
mosta
öble
Pár szó Grecsó Krisztián Megyek utánad című kötetéről.
Radnóti Miklós: Nem tudhatom…
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Megteremtette az Isten az embert
a maga képmására,
az Isten képmására teremtette őt,
férfinek és nőnek teremtette őket.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes