Bandi András, Author at Hetedhéthatár • Oldal 2 a 25-ből
Szerzői archívum

Bandi András

Bandi András írásai: 365
Bandi András

Tavasz-varázs

Redőnykeretbe foglalt
zöld falombok között
áttetsző bárányfelhők
haladnak az égbolton át

(F)ordítok – 39.

Kamarás Klára: Elégia
Ott ült az ablak mellett. 
Emlékszem, varrt szegény. 
A tű parányi sebet ejtett 
napbarnított kezén. 

De ce? – Minek?

Ha kissé nehezen, kalandos útvonalon, de végülis eljutott hozzám a verseskötet. A múlt év, akárcsak az előtte eltelt esztendő is, sajnos nem a kultúra tág körű terjesztésének kedvezően alakult. Sokan, az ismerőseim közül is számosan, bezárkóztak otthonaikba a pandémia okozta kellemetlenségeket elkerülendő.

(F)ordítok – 38.

Csukás István: Üzenet Varsóból
Minden este, ha nélkülem fekszel le,
minden este, ha nélküled fekszem le,
mintha nem lenne, mintha nem lenne

A folyók találkozója

Levegő, napfény, víz, föld. Lételemeink. Amik annyira természetesnek tűnnek, hogy csak akkor ébredünk fel egy egész életen át tartó álmodozásunkból, amikor egyik-másik ezek az elemek közül sérül, ne adj isten eltűnik. Csakhogy mi is beleszületünk ebbe a természetbe és akarva-akaratlanul nyomot is hagyunk magunk után.

(F)ordítok – 37.

Csák Gyöngyi: Valaki kapaszkodik
Szemeim körül sötét karikák
behúzott néhányat a hirtelen jött
keményöklű tél,
sikeres tranzakció volt
áthatotta az életszerűség.

(F)ordítok – 36.

Hajnal Éva: Ha
Ha reggel jönnél hozzám,
Isten öleléséből font széken kínálnék helyet,
hajnali napfényt töltenék poharadba.

Hacsek és Sajó: Nyaralás a trópusokon

Lassan már egy éve nincs közöttünk Sas József humorista. Amikor betegségéről hírek kezdtek kiszivárogni, egy „klasszikus” vigasztalóra gondoltam. Nem jött be. Pár hónap múlva itt hagyott bennünket. Legyen ez a pár zsenge poén egy szál hóvirág a sírján.

(F)ordítok – 35.

Pilinszky János: Téli ég alatt
Cholnoky Tamásnak

Fejem fölé a csillagok
jeges tüzet kavarnak,
az irgalmatlan ég alatt
hanyattdölök a falnak.

(F)ordítok – 34.

Karádi Kázmér: Apró örömök

Mélázni a réten,
Az éji csillagok,
A sár, az avar illata,
A Nap heve, a hideg csókja

Csodákra várva

Emlékszem, kisgyerekkoromban, mindig csodálkozva néztem az egyik falubeli kislány varázsgömbjét. Pedig abban csak „hullott a hó, ha egyszer felfordítottuk, meg vissza!” Aztán, amikor „bekerültem a városba”, kiskamaszként mindig megcsodáltam az utcai javasasszonynál lévő papagájt, ami egy kis ládikóból csőrével kikapta a jövendő „szeretőd” nevét.

Szürreális

Bizonyára sokunk számára ismert filmkockákról beszélek, amikor a Stan nevezetű úriember- még a fekete-fehér filmek idején – egy buszon (vagy talán vonaton? ) utazás közben az előtte ülő utas újságába beleolvas. És láthatólag nagyon élvezi, sőt alig várja, hogy amaz lapozzon. Aztán ugyanezt a geget eladta Mr. Bean is, persze ő már színes változatban. Persze, mindkettő megnevettetett bennünket. Hiszen mi tudjuk, hogy ez nem illik, és… mit ád Isten?

Állapot-jelentés (Egy könyv margójára)

Nem könnyű ma egy magyar szerzőnek novellákat írni. Ugyebár ott van egy Karinthy, egy Örkény… és még sokáig sorolhatnánk. De azért még akad pár merész kísérletező. Hátha.
Talán. Sikerül valami újat írni. Vagy valami olyat, ami már bevált? Nem tudom.

(F)ordítok – 33.

Vörös Viktória: Agnus Dei
Felhő száll alá az égből
Bárány istene
Vigyázva vattába borítja
ezt a megfordított földet
Hogy mire felébred
lásson csodát

(F)ordítok – 32.

Hervay Gizella: Szögesdrótkerítés 
egy krumpliágyás
és egy napraforgótábla
között



Archívum

Hozzászólások

DISQUS