Regényi Ildikó
Mondák-kísérte utazás a Kárpátalján (1.)
Kárpátaljára utaztunk, magyar szót és testvéri szívet vittünk, mikor Tiszaújhelyen a budaörsi írók-költők bemutatkozó estjét tartottuk Szavakból katedrálist címmel. A Budaörsi Művészet a Nemzetért Alapítvány és a Tiszaújhelyi Szeress és tedd a jót! Jótékonysági Szervezet között testvéri kapcsolatot teremtettünk ezzel a találkozással.
Náci
Félhosszúra hagyott ősz hajából még lecsöppent egy vízcsepp, épp most zuhanyozhatott. Öt nap után érkezett haza, volna mit kipihennie, de még nem tud aludni. Ilyenkor csengetett be mindig:
– Kézcsók! Sándor bácsi?
– Gyere be, Ignáció, már vár téged!
Cila
– Bizony! Engem sose csókolt meg az anyám!
Riadtan kapom fel a fejem, ijedten nézek a tükörbe. Keze villámgyorsan jár, az ez évi szalagavatóra készíti frizurámat. Húsz éve múlt, hogy barátok is vagyunk. Hűségesen kitartok mellette, ő pedig sosem várakoztat meg. Mindig elkészülök időre.
– Tessék? Mit mondtál?
Borbála
Száraz, barna kéz. Tiszta körmök. Kopott kézelő. Tízforintonként dobálja a pénzt a kávéautomatába. Amíg várja a forró italt, félreáll, némán beengedi maga mellett a boltba a vevőket. A műanyag pohárral kisétál a szemben lévő ház árkádja alá. Megviselt dobozt húz elő, cigarettát sodor, meggyújtja.
Borsi
– Sakk-matt! – a fekete szemű kiskamasz csaknem súgva ejtette ki a győzelmet jelentő szót.
– Csaltál! Te csóró, piszok! Csaltál! – kiabálta kivörösödött fejjel a vele szemben ülő, szőke srác.
Közeledett az év vége, porszagú meleg telepedett a teremre. A padokon a viaszosvászon terítőkön folytak a mérkőzések.
Kende Sándor: Szólni még egyszer
Zsúfolásig megtelt 2007. november 19-én a pécsi Művészetek és Irodalom Háza Breuer Marcel terme. A Pro Pannonia Kiadó új könyvének bemutatójára hívta meg az érdeklődőket. Rendhagyó könyvet: Kende Sándor: Szólni még egyszer című kötetét ajánlották az olvasók figyelmébe. Kende Sándor íróról (1918-1992), a hatvanas évek pécsi kultúraszervező, könyvterjesztő szakemberéről emlékeztek meg a jelenlévők.
Anyu
Tavaszodik ismét. Jön a május, s vele az anyák napja.
Íróasztalomon mosolygós fényképed. Boldog pillanatod volt, gyermekes örömmel nevetsz. Kérted, hogy látogassuk meg „régi ismerőseidet”, a történelmi festményeket a Nemzeti Galériában. Ezután készült a fotó.
Partnereink
