Ez a történet még véletlenül se Magyarországon játszódik. Nem, az alábbiak húsz éve történtek velem, mikor pultosként dolgoztam. Kaliforniában. Egy szép nap odajött hozzám a főnököm és a kezembe nyomott ötven dollár ruhapénzt.
Egykor sokan voltunk,
nyüzsögtünk vagy százan,
s azt hittük naivul,
maradunk e tálban.
Egykor sokan voltunk,
buliztunk, örültünk,
Az éhes macskám olyan
váratlanul jelenik meg
a konyhaablakomban,
mint máshol a szerelem.
Valahogy mindig megérzi, mikor eszek,
tévedhetetlenül tudja,
Jéghideg őszi estéken
az ágyam közepén
alszik a macskám.
Úgy bújok mellé,
hogy fel ne ébresszem.
Az ősz legszebb szombatja volt:
könnyű ébredés, kényelmes reggeli.
Könnyed buszozás,
napsütéses séta Kertvárosban,
kis olvasgatás a könyvtárban
(épp a Sziklamecsetről),
Merre futnak ösvényeink,
a sok kanyar hova vezet?
Fényben vérző esti utcán
összefutnak idegenek.
Ösvényeink: ezer hurok,
hajnalonként el-eltűnnek,
belvárosi utcasarok
csókolóznak
kezdők, idétlenek
és lelkesek
a fiú úgy hajol a lány fölé
majd feldőlnek
Augusztus utolsó hétvégéjén immár hatodik alkalommal tartották meg Kisszékelyen a Lázár Ervin- és Vathy Zsuzsa-emléknapokat, amelynek főszervezője Tamási Éva volt. Én második alkalommal vettem részt ezen az eseményen, és nagy várakozással tekintettem a hétvége elé.
Az elvált író évek óta azon a háromkötetes könyvön dolgozott, melyben elmeséli élete nagy tragédiáját. A munka óriási, mondhatni monumentális, háromévnyi megfeszített munka után is még csak az első kötet végénél tartott. Az író szigorú időbeosztásban élt.
2023. május 13-án nyílott meg Gyöngyösi Ferenc önálló fotókiállítása, „Ruszin szemmel” címmel, a pécsi nemzetiségi irodában. Ebből az alkalomból beszélgettünk a fiatal alkotóval, aki így vall magáról: Minden művészeti ág felé rendkívül érdeklődő vagyok, ha éppen úgy tartja kedvem, leülök rajzolni, máskor verseket írok, képeim leírását is rendszerint egy-egy idézettel, versrészlettel díszítem, a fotózás mellett a gitár lett a fő hangszerem, mellyel számos fellépésen, versenyen, megmérettetésen estünk át az elmúlt hat-hét év alatt.
2025-ben egy addig ismeretlen törzset fedeztek fel a Mecsek egyik völgyében, a Jakab hegytől északra. Az első hetekben még egy veszélyes hajléktalan bandáról cikkeztek az újságok, amely kezdetleges fegyverekkel levadássza a Mecsek kisebb-nagyobb vadjait, kirabolja az arra járó turistákat.
Az ezerkilencszáztízes évek elején két férfi kerekedett fel, hogy megmássza – a világon először – egy dél-kelet-európai ország szent hegyét, a 3014 méter magas Calikitet. Az egyikük angol volt, a másik pedig francia, nevezzük el őket most Verne-regény hősük után.
A kilencvenes évek elején még minden a régi volt a Mecseken, leszámítva, hogy az úttörővasútból gyerekvasút lett, a vidámpark pedig már – harsogó zene ellenére – a hanyatlás útjára lépett. Az állatkert is látott már jobb napokat, viszont csimpánzoktól hemzsegtek a szűk ketrecek.
Sanyi bátyával nagyon szórakoztató tud lenni minden, mert meséket ír és kicsit béna, így nagyon vicces, ahogy elront dolgokat. (Anya szerint kétbalkezes, ami nem is igaz, mert megvan az összes keze.) Sanyi bátya tehát délután jött karácsonyozni.
A két világháború közt volt a legduhajabb kocsmaélet Pécsett, bárki megmondhatja, aki akkor élt. Főleg a keleti városrészben: Gyárváros és a Budai vám környékén. Itt minden szombat este gyári munkások és bányászok tucatjai itták el a frissiben kapott heti bérük egy részét.