Smelka Sándor írásai

Az agglegény általában akkor kezd el főzni, mikor a munkahelyi menza számláját először kézhez kapja. Ekkor azt gondolja bőszen, ugyanakkor lelkesen, hogy ő ennél bizony olcsóbban is meg tudja oldani az ebédjét, vacsoráját. És ebben tökéletesen igaza is van: olcsóbbnak valóban olcsóbb lesz az étkezése.

Kedves felebarátaim, azt hiszem, itt az ideje beszélnem arról, hogy sorra tévesztem el a neveket, mindég és mindég. Már amikor eltévesztem, máskor eszembe se jut, hogy kit hogy hívnak. Ó azok a nyavalyás nevek! Mennyi problémám van velük! Mert roppant nehéz valakiről úgy beszélni, ha hirtelen nem tudod a nevét.

– Halló, Dante? – Igen, én vagyok. Ott ki beszél? – Itt Pécsi Jonatán, amolyan kolléga. Épp Firenzében járok, és ahogy sétálok a belvárosba, az egyik szobrodon láttam meg ezt a számot, gondoltam felhívlak. – Szobrom van Firenzében?! Ott, ahonnan elzavartak?!

Láttam New Yorkot karácsonykor. Pont olyan volt, mint a filmekben: tarka, lármás, girlandoktól, füzérektől színes forgatag. Mindig is itt akartam élni, és most itt vagyok: egyetemi állás, férj, lakás a Village-ben. Többen irigyelhetnének ezért. Mindenem megvan, amit csak ember kíván. Minden?! Ó, korántsem.

Pécsi polgárok! Tájékoztatjuk önöket, hogy városukat a tegnapi nap folyamán hadseregünk heves, dicső harcok után elfoglalta, így Pécset ezennel a dicsőséges Atlantiszi Birodalomhoz csatoltuk. A város katonai ellenőrzés – és víz – alatt áll. További intézkedésig a hadsereg tartja fent a rendet. Figyelmeztetünk mindenkit: vízipisztolyaink élesre vannak töltve.

Nő: Drágám, mi még sose vesztünk össze.
Férfi: Most, hogy mondod, valóban nem.
Nő: Nem gondolod, hogy nincs ez rendjén?!
Férfi: Micsoda?! Hogy nem veszekedünk?!
Nő: Nem azt mondom, hogy állandóan öljük egymást…

Ebben a rövidke kis dolgozatomban, szeretnék segítségére lenni azoknak a sorstársaimnak, akik nősülésre adják a fejüket. Persze a hely terjedelme miatt, nem tudok minden részletre kitérni, ám a teljesség igénye nélkül a következőkre kell figyelni: Ha már megvan az időpont és a helyszín, akkor már minden megvan.

A nőknek különleges szemük van, legalábbis máshogy működnek, mint a férfiaké. Nem csak arról van szó, hogy másként látják a világot, hanem…. de. Vegyük például a hétvégi takarítást, amikor a nő megkéri a férfit, hogy porszívózzon fel, mert akkora por van a szobában, mint egy ásatáson.

Reggel van. Egy farmert próbálok felhúzni magamra, ami vészesen szűknek tűnik. Félszemmel odasandítok a Drágára, még az ágyban fekszik, és egy könyvet olvas, „Jó tanácsok 40 feletti férjekhez” címmel. Semmi baj, kifújom a levegőt, behúzom a hasam és nekigyürkőzök.