Smelka Sándor, Author at Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Smelka Sándor

Smelka Sándor írásai: 255
Smelka Sándor

Kutamba hulló…

Kutamba hulló rózsaszirom
zuhan, mint fáradt lepke.
Mélyben a visszhangzó csillagos ég
a víz tükrén remegve.
Kutamba hulló rózsaszirom,
tán lesz ott lent, aki várja:

Hol vagy, Luigi?!

– macskabaré fél felvonásban –
(Ködös reggel, a Kétlábú háza udvarán áll pizsamában)
Kétlábú (kiabál): Luigi! Hol vagy? Egész éjjel nem jöttél haza! Luigi!
Vörös Kandúr (kurrog, nyávog): Luigi szívem, merre jársz?

Purgatórium

Egy ideje fekete-fehérben látok mindent. Olyan ez, mint a régi tévék képei vagy a napilapok fotói. Bármerre is járok, bármi vesz körül: burjánzó tavasz vagy színpompás ősz, én mindezt csak a szürke sok-sok árnyalataiban látom. Meg lehet szokni, bár kicsit furcsa.

Ház patinás lépcsősorral

Még ma is azzal áltatom magam néha, hogy egy rossz álom volt, holott tudom, korántsem ez a helyzet. Amikor megvettem a házamat a város keleti részén, az eladó külön felhívta a figyelmem az udvari lépcsőmre, ami az utcaszintről vezet le a bejárati ajtómig.

Az önvezetők

Az úgy volt, hogy az önvezető autóm egyszer csak felkapta a hűtővizet, mert egy másik önvezető autó nem adta meg neki a jobbkéz-szabályt, vagy micsodát, erre utána eredt, hogy majd jól beolvas neki, hiába mondtam, hogy talán nem kellene balhézni, inkább menjünk haza.

Jól megmutattuk

Sopianae. Így hívták azt a porfészket, ahol véget ért a karrierünk. Semmi különös: egy mocsárba fulladt városka valahol a Limes mentén, melyet jobbára katonák laktak. Szóval nem egy nagy durranás egy olyan pályafutás végéhez, mint amilyen a gallé volt, és amilyen az enyém.

Az alku

A férfi kissé zavarodott volt, mikor megállt Szent Péter előtt. Nem csoda: két perce még a születésnapi partiján vett részt családja és barátai körében. A következő pillanatban már egy fékevesztett furgon törte át a kerítését, ami elütötte őt. A furgon egyébként a születésnapi tortáját hozta.

A napfény városa

Az elkövető latinó volt, észak felé tartott a Vermonton, egy kilencvenhatos kék Forddal. Ahhoz képest, hogy egy piti szarocska lehetett – pár száz dollárt rabolt egy mosodából –, nagyon is elszánt volt, mintha meg se akarna állni a Valley-ig.

A Queensboro

A reptéren kifogott taxis mindkét kezén csörömpölő, csillogó karkötők tömegeit viselte. Úgy nézett ki, mint egy mozgó bizsuárus. Feltehetőleg indiai volt, csak néhány szót beszélt angolul, mindenesetre azt megértette, hogy a Queensboro hídon menjen át Manhattanbe.

(Szentgáloskér)

Jócskán túl voltak már a szalonspiccen. Nem vették észre, hogy ezen a hőségtől fuldokló délutánon úgy bebasztak, mint a tapasztalatlan tinik a vidéki diszkókban. Visszagondolva, annyi mindent csináltak ebben a dunántúli faluban reggel óta, kész csoda, hogy volt idejük inni.

(terasz)

Az új terasznak hely kellett. Ezért a régi korlát útban volt, és a kőművesek minden megilletődöttség nélkül, flex, nagykalapács és némi bazdmegolás segítségével tíz perc alatt takarították el arról a helyről, ahol lassan harminc éve állt. Ezután hátravitték.

Minik III.

A híres bűvész a halálos ágyán vallotta be, hogy – bár nem kapták rajta – a színpadon kívül is csalt a kártyában. Igen, csalt a körúti kávéházakban délutánonként, a Fészek klubban esténként, az újlipótvárosi barátai lakásában, csalt a vonaton, Balaton-parti csárdákban, kisvárosi restikben.

Kukori és Kotkoda a színfalak mögött

Nehéz rajzfilmet rendezni, annyi biztos! Most erre azt mondod, hogy ugyan, ez a világ legegyszerűbb dolga: a szereplőid kétdimenziósak, mondhatni laposak, a háttérrel nincs sok probléma, ha például tengerpart kell hegyvidék helyett, egyszerűen átrajzolod.

Mesék a rozsdás szélkakasból – A társalkodónők

A királylány egyszer csak kamaszodni kezdett. Na, ez volt ám a szép idő a királyi palotában. Főleg a társalkodónőknek, mert ők egész egyszerűen nem tudták a dolgukat végezni, azt, amiért fizették őket, tekintve, hogy a királylány már nem az a kis cserfes lányka volt, mint régen.

Mesék a Rozsdás Szélkakasból – A királyi díszkert

Egyik este így áradozott Lantos: – Ó, az a szépséges királyi díszkert. Az a szépen kimért, mértanilag elrendezett, pompás kastélypark, ami minden királynak dicsőségére válna, aminek híre messze a tengeren túlra is eljutott. Ó, az a kert… – De hiszen a királyi díszkert maga a káosz.



Archívum

Hozzászólások

DISQUS